Egy nemrégiben adott interjúban Bruce Dickinson arról beszélt, miért ír az Iron Maiden hosszú, progresszív, bonyolult dalokat, többek között a banda legújabb, ‘Senjutsu’ című albumán is.

Bruce Dickinson - Iron Maiden

Az Iron Maiden egy hete megjelent, ‘Senjutsu’ című albumán is több olyan, progresszív elemeket tartalmazó dal szerepelt, amelyek megközelítették vagy meghaladták a 10 percet. Bruce Dickinson arról mesélt, miért tűnnek fel egyre gyakrabban ilyen dalok a repertoárban.

„Steve Harris és én vagyunk nagyrészt felelősek ezért. Én csináltam legutóbb egy ilyet az R101 léghajó katasztrófájáról, ami 18 perces lett, vagy valami hasonló őrület hosszú – mondta, utalva az Empire Of The Clouds című dalra, amely a 2015-ös ‘The Book Of Souls’ albumon jelent meg. – És ezt alapvetően egy olyan szimfonikus zenekarra hangszereltem, ami akkoriban még nem is létezett.

Ami ezt az albumot illeti, igen, Steve nagy prograjongó, ahogy én is. Steve nagy kedvence például a Jethro Tull, ahogy nekem is. Ő az ‘A Passion Play’-t és a ‘Thick As A Brick’-et szereti, én inkább az ‘Aqualung’-ot és a korai anyagaikat. De ettől függetlenül valahol középen találkozunk. Ő nagy rajongója a Peter Gabriel-féle Genesisnek, mint a ‘The Lamb Lies Down On Broadway’, én nem vagyok oda a Genesisért, de imádtam Peter Gabriel szólóalbumát – azt hiszem, az volt a harmadik –, olyan dalokkal, mint az Intruder és a No Self Control; ijesztő, sötét, nagyon hangulatos muzsikák. És volt egy Van Der Graaf Generator nevű zenekar, akik a Genesis kortársai voltak, és bizonyos értelemben még egy kicsit extrémebbek is voltak, mint a Genesis. Nos, én imádtam őket. És átvettem az énekesük, Peter Hammill énekstílusának egyes elemeit. Szóval mindkettőnk fejében ott pörög ez a prog dolog is a Thin Lizzy, a Deep Purple és a Sabbath mellett. Steve meg nagy rajongója mindemellett a Nektarnak és a Scorpionsnak is. A Judas Priestért nem voltam annyira oda, amíg nem turnéztam velük a Maiden tagjaként. A ‘Sad Wings Of Destiny’-től eltekintve sosem szerettem igazán a Priestet, de a közös turné után azt mondtam: »Hű, de király dolgokat csinálnak!« Szóval ezek mind olyan hatások, amik befolyásoltak minket, aminek a vége az lett, hogy elkezdtük ezeket a nagyszerű, hosszú dalokat csinálni. És nem bánom, mert ez egyfajta…úgy értem, néhány dal, mint például a The Parchment, amikor hallgatod, szinte olyan, mintha önhipnózist végeznél. Ha élőben előadjuk ezt a dalt, én hátul fogok ülni és iszom egy pohár alkoholmentes valamit. Öt és fél perc teaszünetet tartok a dal közepén. (nevet)”

A ‘Senjutsu’ szeptember 3-án jelent meg a BMG kiadónál, kritikánkat már olvashattad róla.

Megosztás