Az 1000. éjszaka meséi: Depresszió, A Király Halott – Barba Negra, 2023. 04. 21.

Azt vettem magamon észre, hogy várom ezt a bulit, ami ennyi évtizednyi aktív koncertlátogatás után magam számára is meglepő volt. Mint a régi időkben, most is lemezhallgatással, cikkolvasással hangolódtam már hetekkel a koncert előtt. Hogy gyorsan túlessek a gyónáson, feltárom a várakozás okát. Ez volt az első Depresszió-koncertem. Egy olyan zenekar esetében, akik hivatalosan 2000-ben indultak, túl vannak 10 nagylemez kiadásán, számos arany- és platinalemezzel értékelték zenéjüket, ez meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a második lemezük óta hallgatom őket. Nyilván láttam őket előzenekarként több esetben, de ez volt az első este, hogy kifejezetten miattuk indultam a koncerthelyszín felé.

Péntek, késői kezdés, tökéletes feltételek számomra. Végre nem volt probléma, hogy időben érkezzek, így bemelegítésképpen benéztem a fotósárokba, hogy átessek a tűzkeresztségen az előzenekari posztot vállaló A Király Halott nevű formációval.

Ahhoz, hogy az este rosszul sikerüljön számomra, katasztrófának kellett volna történnie a koncerten. Ez természetesen elmaradt, helyette viszont nemcsak egy izmos Depresszió-bulit kaptam, de bekúszott egy új, tehetséges fiatal magyar banda a látóterembe. A zenekarnév meglepő, de zenéjük elsőre megkapó, modern rockzene, kiváló szövegekkel.

Másnap gyorsan ránéztem az oldalukra és egy online zenei platformon meghallgattam a fent lévő összes szerzeményüket. Mivel egyelőre csak kislemezeket találtam, így ez nem volt egy egész estés elfoglaltság, viszont a dalok mindegyike minőségi, hangzásban, dallamban, szövegekben egyaránt. A nyíregyházi zenekar 2016-os alakulása után 2018-ban adták ki első kislemezüket (’Amíg élek’) 3 számmal, melyet 2020-ban követett az ’Árván maradt gondolat’ című, 5 szerzeményt tartalmazó EP. Ezeken felül 3 digitális kislemezt találtam még tőlük.

Nem véletlenül pötyögök róluk és nem ugrottam azonnal a főszereplőkre. Profi koncertet tettek elénk, a közönség első sorai fejből tolták a dalok szövegét (elsősorban a hölgyek), szerintem érdemes megjegyezni a nevüket, bízom benne, hogy aktív és termékeny jövő vár rájuk!

A professzionális koncertből minden tag kivette részét, Kozma Zoli élvezetes dobjátéka Venyige Balázs kiváló énekhangja és Botos Gábor precíz mélyei mind-mind hozzájárultak a koncertélményhez, de amikor Mile Bence gitárost a közönség első soraiban láttam játszani, tudtam, hogy írnom kell róluk.

Olyan mozzanatot pedig ritkán látok, hogy egy gitáros a játék átszellemült hevében rohanás közben elesik, nyakában a gitárral, majd felpattan és úgy játszik tovább, hogy aki nem az első sorban áll, az észre sem veszi, mi történt…

Akár orrolhatnék is rájuk, mivel tervben volt, hogy néhány hiányzó „Depi-CD-t” beszerzek az egyébként gazdag merch pultból, de ezt meghiúsították a srácok, mert annyira lekötött a produkciójuk. Ez legyen a legnagyobb bajom!

Gyors átszerelés, mely közben kikerült a jellegzetes mikrofonállvány, plusz a kibontakozó színpadtechnika sem hagyott kétséget afelől, hogy itt bizony nem lesz hiány sem fényben, sem pirotechnikában. Dobok magasan kiemelve, mögötte az 1000-es számmal grafika, profi állványrendszer a lámpáknak és a színpad elején a lángoszlopokat biztosító pirotechnikai eszközök, melyek nem álltak tétlenül az este folyamán.

Nagy Dávid jelent meg elsőként a dobok mögött kitárt karral, majd felsétáltak a zenésztársak és megdörrentették a Védem az igazam dallal a hangfalakat. A felcsapó lángok mögött mindhárom gitáros teljes vehemenciával tolta az arcunkba a riffeket. Nem maradt el a válasz a fotósárok mögötti kordon után álló tisztelt megjelentektől sem. Ahogy az este folyamán Halász Ferenc énekes-gitáros megjegyezte, „ezt a látványt nem lehet 1001-edszerre sem megunni”!

Egy szó mint száz, 1000-rel tolták egyik kedvencemet a másik után. A legjobb ellenfél, Végre, Egyszer elmúlik, igazi „bestof”, nemcsak számomra. Hartmann Ádám gitáros gyakran a színpad széléről kommunikált a közönséggel, de Kovács Zoltán basszusgitáros sem állt meg egy pillanatra sem. Mosolygós grimaszait örömmel fogadták az első sorokban.

Ugyan a 2022-ben megjelent ’Vissza a Földre’ albumról csak 4 dalt játszottak, de szerencsémre ezek között volt a címadó is, így élőben is meghallgattam Zoltán basszusfutamát, mely számomra az egyik csúcspontja az albumnak.

Visszatérve az előzenekarnál említett gondolatomhoz, a merch pult kínálata gazdag volt, és ami ennél is jobb hír – a zenekarnak –, hogy nem tudtam odamenni úgy, hogy ne állt volna hosszú sor előtte. Amennyire én tudom, vinyllemeze (LP-je) még nem jelent meg a Depressziónak, jó lenne ezt pótolni, igaz, nem vállalnám be a döntést, hogy melyik album legyen a kiválasztott.

Nem mellesleg a koncert normál menete mellett zajlottak az események az este folyamán. Volt crowd surfing, közönség térdeltetése, majd ugrás (megjegyzem, ezzel többen próbálkoztak már, de a résztvevők százalékos számát tekintve ez a buli dobogós volt. Gratula a Depi-közönségnek!), nagyjából minden második számban lángok csaptak fel valamilyen formában, és nem utolsósorban egy ismét jelentős mérföldkő/elismerés a zenekar életében: A srácok két aranylemezt vehettek át Hartmann Kristóftól (H-Music Hungary) ezen az estén. Aranylemez járt a ’Vissza a Földre’ (2022) és a ’20+1’ (2021) lemezért is.

Feritől azt is megtudtuk, hogy mostanában a Csak a zene szerzemény a „bulimérő”, ezzel a számmal tesztelik a közönséget. Ha erre megindul az éneklés, tombolás, akkor jó a buli. Örömmel nyugtáztam a közönség sorait nézve, hogy a szülők nem jöttek egyedül, hozták a gyermekeket is. Meglepően sok 14 év alatti volt jelen!

Az új Barba-korszak egyik visszatérő kritikája a koncertek hangzása. Most nem találtam kivetnivalót ebben, igaz, a koncert jelentős részét az árokból és a szélekről figyeltem. Plusz az utolsó koncert, amin voltam, az Roger Watersé volt, így egy időre új mércét kapott a jó hangosítás fogalma…

A koncert második fele úgy repült el, mintha összesen 3 dalból állt volna. Mire felocsúdtam, már felkonferálták az utolsó nótát és elindult a tömeg a szabad levegő felé.

Egyrészről érdemes volt várni erre a bulira, másrészről viszont önmagamat fosztottam meg az élménytől, hogy ennyit vártam egy Depresszió-bulira. Minden perce megérte! Mire ugyanitt ismét elcsíphető lesz a banda augusztus 5-én, addigra már bőven túl lesznek az 1001. éjszakán is. Az aktuális lemezbemutató turné keretében feltehetően több dal kerül majd bele az este dallistájába az utolsó, aranylemezzel díjazott albumokról.

A most elhangzott dalok (köszönet a setlistért Radó Norbert fotós kollégának):
Védem az igazam / A legjobb ellenfél / A kés hegye / Végre / Egyszer elmúlik / Te vagy a szerem / Ha te is akarod / Helyettem / Sokkold a rendszert / Néha / Vissza a Földre / Embernek maradni / Ébren tart / Csak a zene / Nincs kivétel // A mi forradalmunk / Lásd / Nem akarok elszakadni

Szöveg és fotók: Török Tamás (TT)
Köszönet a bejutásért a Barba Negrának, Pócsi Istvánnak.