Junkies – Buli volt, buli van, buli lesz!

Megjelent a tizenkettedik album. Ez pont annyi, mint ahányan a csapatban az elmúlt 24 évben Barbaró Attila mellett zenéltek. Mivel az új anyag legnagyobb részét ő hozta össze, Szekeres Andris fel is dobta neki: legyen ez önálló, szerzői lemeze. De mert a brancs még mindig fontosabb. mint a brand, a borítóra ez került: „A dalokat és a szövegeket a Junkies zenekar tagjai írták, főleg Barbaró.”

Buli volt

A Már csak a pénzért csinálom naponta ment a Rádió Rockon, és nálam elsőre be is tolakodott a többi mellé. Így háttérinfókért Győrbe ruccantam le a banda után, hogy a Dongó klubban (Bébi Plíz Dongó!) többet is megtudhassak az új anyagról. December 3-át írtunk, pont egy éve vitte el Scott Weilandet a cucc, pedig mi aztán tudjuk jól: a drog az rossz, az nagyon rossz! Természetesen a helyszínen tipikus Junkies történet fogadott. Barbaró aznap este a Zorallal Erdélyben koncertezett, helyette Danika, a technikusuk gitározott – hibátlanul, zsír profin, őspunkosan. Mondjuk egy egyhelyiséges, öltöző nélküli kultikus klubban, ahol még a falakról is sörpára folyik, ezt másként nem is lehet. Közös próba nélkül tolták le a 24 tételt, megszólalt minden slágerük. Csatornapatkány, Miattad iszom te állat, Viszlát, stb., de az új album, mint tény csak infóként említődött.

Esélyünk nem volt a nagy hangzavarban elmélyülten interjúskodni, ráadásul a csapat két nap múlva Szöulba utazott. Még 2015-ben a Naty játszott előttük Dél-Koreából, az ő viszonthívásukra készültek Ázsiába egy fesztiválra. Szekeres Andris összekalapolta a repjegyek árát, de Rickinek ennek ellenére se volt kedve húszórákat repülni. Ráadásul a faterja is pont akkor érkezett Kaliforniából Pestre, így basszusozni Vilkót hívták a Kartelből – mert mint láttuk, Junkáknál apróságok miatt nem áll meg a mutatvány.

Közös próba vele se volt, csak a vámmentesben betárazott Jack Danikát locsolták be együtt a hosszú úton, másnap meg már pálcikákkal ügyeskedték befele a kutyahúst. Közben a dél-koreai elnöknő elleni milliós nagyságú tüntetések miatt (azonnal monnyon le!) törölték a fesztivál programját, így két fővárosi klubba szerveztek nekik koncertet. Magyarul ment a Vesztettél, a Degeneráció és a Rockandrollból ötös, de a szöuli közönség pont úgy értett és érzett mindent, mint mi anno az ájkent getnót. A honfitársaink pedig – mert előtte Andris írt a követségre, ők meg összetrombitálták a kint élőket – el se hitték, hogy ezen a földrészen rákendról is bejátszhat itthonról, nem csak állami néptánc együttes, vagy száztagú csapat.

Buli van

Eredetileg december 13-ra tervezték a megjelenést, de a távol-keleti távollét miatt akadtak szervezési problémák. Ahogy a srácok mondták: koreai volt az öröm, de aztán – mint a Mesében – minden jóra fordult, és a kiemelt MOL és Agip kutakon már kapható az új CD. Tényleg jelképes az ára! Ezerből kábé két kori jön ki, nekem már a tok megért ennyit. A borítókép buli utáni rommá gyalázott pillanat: matt feketén mata részegek hevernek, de ez nem a Hotel Menthol; fölöttük a Junkies fényreklámja sárgállik. Mindössze 10 track, alig 35 perc. Semmi időhúzás, szarakodás, fölösleges töltelék. Lüktető dobintró, zúzós riff, fifikával megírt hosszú, korrekt szöveg a Buli van. Hogy aztán a nyitótételre még jobban odab*sszon A legjobb korban élsz feszes rock-mantrája. Ilyen zenéket csak az tud írni, aki veszkócsizmában már jópárszor belemotorozott a lemenő napba. Az Írj egy dalt elsőre egyszerű ujjgyakorlatnak tűnik, de aztán olyan hangnem és ritmusváltós a középrésze, amiről raklapnyi kaliforniai banda is csak álmodozni szokott. Az én hitem talán nem lesz koncertnóta, de minden benne van, ami ma a Junkies eszenciája: húzós, egységes, lendületes. Szekeres fülbemászó, ravasz dallamot énekel és a második szólam attól izgalmas, hogy szinte észrevétlen. Ricki alákeni a basszust rendesen, Viktor vadul szögel, Barbaró meg miután riffel, refrénnel, szöveggel végzett, tapossa a pedált szóló közben vastagon.

Nagyon elsült a kéz a Már csak a pénzért csinálom megírásánál. A YouTube-kommentelők joggal villázzák, de a csapatnak is annyira bejön, hogy még recording után is rá vannak pörögve a témára. Halászjuditosan hódol punk és ska isteneknek a Panel játékossága, a Mellékhatás meg pont az ellentéte: egy végtelenített, felütéses, ideges zakatolás. Kapcsolok, nyomkodok, lehet, hogy pornóra gondolok? Rockadroll és tehén – a Megyer Camp klipnóta Junkiesra hangolva már 18 ezer kattintáshoz közelít a videomegosztón. Akik a Káros az egészségre feelinget hiányolják rajta, azoknak ott a Ne hallgass rám szigorú, brutális gyomrozása. Végül a teli, tömör hangképből – mint felhőóceánból kiemelkedő hegycsúcs – bontakozik ki az Adós dallama, szövege, üzenete. Nem kell itt dicsérni, hozsannázni, szembe nyalni, a tények úgyis magukért beszélnek. A lemez hibátlan, egységes; minden kommersztől és utánérzéstől mentes, ösztönből jövő történet. Megköszönhetjük Barbarónak, a Junkiesnak és a rock and roll jóistenének.

Buli lesz

Hatodik helyen nyitott a Mahasz listán az album, jelenleg már a negyedik, de kúszik az még fölfelé, szerintem simán lenyomja Rúzsa Magdit is. Hivatalos lemezbemutató február 4-én, a Barba Negrában lesz. Pontosabban dupla-dupla bemutató, mert az Auróra – akikkel az elmúlt évben itt már csináltak egy teltházas bulit – szintén ezen az estén vezeti fel új, dupla lemezét. Nem kell jóstehetség hozzá, hogy a jegyek elővételben el fognak menni. Mivel Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, ezért kívánom: mostantól már tényleg csak a pénzért csináld Attila, mert így tutira gazdagabbak leszünk mindnyájan!

Szöveg: Drebin Hadnagy