Manowar: Gods Of War
Eric Adams - ének
Karl Logan - gitár, billentyű
Joey DeMaio - basszus
Scott Columbus - dob
1. Overture to the Hymn of the Immortal Warriors 06:19
2. The Ascension 02:30
3. King of Kings 04:18
4. Army of the Dead, Part I 01:58
5. Sleipnir 05:13
6. Loki God of Fire 03:50
7. Blood Brothers 04:54
8. Overture to Odin 03:41
9. The Blood of Odin 03:57
10. The Sons of Odin 06:23
11. Glory Majesty Unity 04:41
12. Gods of War 07:26 [
13. Army of the Dead, Part II 02:20
14. Odin 05:27
15. Hymn of the Immortal Warriors 05:29
16. Die for Metal (5:16)
A középkori török hadsereg hatalmas tömege a pszichológiai hadviselés retro módjaként már az ütközet előtt elrettentette az ellenfelet, holott - és itt ugrik a majom a vízbe - magasabb szintű harci értéket pusztán a janicsárok és a szpáhik vezette reguláris gyalogság jelentett - a tüzérség mellett persze. A többiek gyakran bronzfegyverekkel felszerelt, fegyelmezetlen, pusztán a rablásokban és a "logisztika megszervezésében" tevékenykedő segédcsapatok voltak, igazán nem nagy stratágiai erőkifejtésre képesen, ám a szemfényvesztés hatékony eszközeiként.
Nos, a régóta várt Manowar album - s nem véletlenül hoztam fel a csapat esetében autentikus hadi hasonlatot - esetében az igazi erőt már csatába küldték a kislemezen szereplő dalokkal, s ami maradt, hát az még logisztikának is kevéske.
Pedig minden olyan szépen kezdődött: az Odin mitológiát feldolgozó és abból ízelítőt adó King Of Kings,- mely a népszerű Manowar csatahimnuszoknak megfelelő hagyományokat követte -, és a két epikus dal, a remek Gods Of War és a Sons Of Odin - a nagyzenekari betéttel együtt -, megmutatták, hogy a némileg Vangelises hangulattal ellátva Manowarék bizony tudnak (szűz) acélosabbak lenni a Virgin Steel-nél is, és hogy Rhapsodyék hatása nem múlt el nyomtalanul az együttes turné folyamodványaként.
Ezek után aztán egy kukkoló kiskamasz remegő izgalmával vártam a duplára sikeredett új soralbumot, mely hatalmasra hízlalt sereget ígérve hömpölygött a lejátszóm felé. Mint várható volt, klasszikus intro szolgált az első csapásként, ám másokkal ellentétben ez biza nem csak egy felderítő rajtaütés, hanem komoly ütközet: bő hat percen keresztül húzzák a vonósok a szimfónikus talpalávalót, amolyan Conan a barbár filmzenés stílusban, megfelelő álpatetikus hangulattal indítva a rohamozni vágyó seregeket. Hopp, de az attack helyett folytatódik az egyébként komolyzenének sem nevezhető valami, némi szövegmondással, és Adams csata előtti áldásával.
Nos, ezek után aztán tényleg eldördülnek az ágyúk - bár a King Of Kings-et már ismejük a kislemezről, mindenesetre jól eltalált szám, ilyen kellett volna még vagy hat az albumra. Sajna a győzelmi vágtát ezek után ismét visszakürtöli a vezénylő parancsnok: némi madrigálos harci vokállal terhelt szösszenet következik, majd ismét egy kis mese, gondolom a katona papok próbálják a seregbe beleszuggerálni a paradicsomi ígéreteket - dehát ez egy metalfan-nak nem annyira érdekes. A Sleipnir kezdőzsolozsmája után azért beindul a szám, talán a kislemez nótáin kívül a legerősebb alkotás a dupla albumon, amolyan The Gods Made Heavy Metal jellegű himnusz.
A Loki God Of Fire aztán folytatja a rohamot, bár ez inkább elterelő hadművelet a maga eléggé monoton középtempójával és kiabálós refrénjével. No, aztán ezek után úgy pukkannak ki a hadosztályok, mint a törökök Eger alatt a hetedik napon: a Blood Brothers amolyan boruljunk össze jellegű szentimentális darab - témáját már megírták az összes albumulon, az Overture To Odin megint egy kis filmzenés szösszenet, mely után még mindig nem metal következik. a változatosság kedvéért Kapisztrán atya ismét megáldja egy hárompercnyi imával a seregeket, majd jön a már ellőtt puskapor, a Sons Of Odin.
Talán Adams parancsnok is érezte, hogy itt bizony bajok lesznek, ám ahelyett, hogy permanens rohamra vezényelné a csapatokat, ismét egy kis ideológiai meggyőzés következik- komolyan, a lemez inkább már musical, mint zenei album- a sok szöveget csak néha szakítja meg egy kis zene. A Gods Of War sajna hiába remek, már ismerjük, ami ezek után következik, már csak a szétvert csapatok erőtlen menekülése. Újabb filmzenét követően az Odin unalmas, vontatott dallamai folytatásaként egy amolyan zenei csúcspontnak szánt, az előző számhoz hasonlatos lassú menet következik, komolyan, az augsburgi ütközet utáni gyászmagyarok megvert vonulását idézve.
A bónusz nóta, az eléggé primkó, ám legalább némi élettel ellátott Die For Metal hiába próbálja feledtetni a történteket, ez biza most csúfos vereség, amit a krónikák sem szépíthetnek. Persze lehet arról vitatkozni, hogy a szövegmondások és a klaszikus betétek egy nagyformátumú művészi koncepció részei, de ugye művészetről beszélni ezen csapat esetében, némileg frivol, ráadásul mindig is hajlamosak voltak a töltelék bohóckodásra, ezúttal azonban a mák bizony kettétörte a tésztát.
Manowar hadúr mellett elszaladtak az évek: nem vesz tudomást a technikai forradalomról, de - s ami talán még nagyobb baj - , a régi, jól bevált, sikeres harci módszereit is elfelejtette, s a hatékony térdrúgás és könyökütés helyett csak bűvészkedő formagyakorlatokat mutat be a fasza küzdelemre vágyó fanoknak, némileg talán hülyének is nézve azokat. Álklasszikus puffogtatások, semmitmondó szövegelés, és talán két értékelhető szám a kislemez dalain kívül: ez bizony csak levegővel töltött lufi, mely még pukkanni sem tud nagyot. Mivel az EP dalait már korábban értékeltem, a többi bizony csak 4 pont.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 10691 olvasás
.jpg)
50 hozzászólás "Manowar: Gods Of War"
1. 100%-os a zene
számomra ez a lemez 10/10 :)
és én kimondottan örülök, hogy visszatértek a viking mitológiához
annak idején ennek az epikus monumentális hangzású, helyenként nagyzenekari hatású vikning metalnak ők voltak az elindítói (gates of valhalla, secret of steel, mountains, battle hymn, stb), bár igaz, hogy egy bizonyos bathory nevezetű zenekar tette a stílust népszerűvé a 90-es ével legelején :)
az indiános témáikat valahogy sosem szerettem, bár megértem, hogy demaio számára azok az igazi kultúrális gyökerek :)
habár a manowar a metal és a komolyzene keverésének az üttörői közé tartozik (william's tale, sting of bumblebee, crown and the ring, hail to england templomi kórusa, stb), de sohanem csináltak szimfónikus metal lemezt, és ez a mostani sem az - inkább az érződik, hogy
1. demaio túl sokat bábáskodott a rhapsody utolsó 2 lemezén mint executive producer
2. demaio wagner mániája (akit a heavy metal alapítójának tart) egyre erősebb formában jelentkezik
3.demaio viking mitológi iránti érdéklődése a wagner mániájával szintén egyre egyre erősebbé válik (lásd: wagner niebelung tetralógiájának próbálja a metal változatát elkészíteni)
és a narrátoros dolgokat is már évtizedekkel ezelőtt elkezdte a zenekar (defender, dark avenger, warrior's prayer)
az viszont jogos kritika, hogy túl sok a szöveg a zenéhez viszonyítva, de a zene az 10/10 pontos :)
viszont a koncepció igényli a narrátort is, és a mai mp3-as korszakban simán össze lehet állítani egy narrátormentes változatát a lemeznek, ahol csak a zene van :)))
én ez a lemezt wagner niebelung tetralógiája és a therion secret of the runes anyagai mellé tesszem - ugyanis a számos skandináv mitológiát megzenésítő alkotások közül messze ezek a legkiemelkedőbbek :)
viszont egy negatívum, hogy loki karakterét a mitológia amerikanizálódott változatából szedték és nem az eredeti skandinávból
ugyanis loki soha nem volt a tűz istene, volt egy hasonlónevezetű tűzoriás és a névhasonlóság miatt sok fordítás keveri a 2 karaktert, és sajnos a zenekar is rossz fordításból merített (egyébként minden tiszteletet megérdemelnek, mert a mitólógiában szereplő nevek szinte minden fordításban eltérnek és a eligazodáshoz külön tudomány szükséges, és loki ezen szerepén kívül a többi a dolog stimmel) :)
2. jó album ez...
Szevasztok!
Hellstar azt írta, hogy nem kell gépiesen 8-ast adni, mert valami Maiden, vagy Manowar... Elgondolkodtató... ha jól emlékszem a Matter of Life and Death 9-est kapott, pedig rettenetes lett... (legalábbis szerintem). A For the Greater Good of God az egyetlen jó szám rajta, a többi tucattermék, egy kaptafa... Amiket idén nagyon vártam (Maiden, Ossian, Manowar, Tűzmadár) mind csalódás volt, kivéve a Manowar-t.
Minden csak nézőpont kérdése, és lehet, hogy Garael erre is 8-9-est adott volna (akár csak a Maidenre), ha nem jön ki a The Sons of Odin EP... Azon felül a Blood Broters és Hymn of the Immortal Warriors féle nótákra igen is szükség van, bár igaz, hogy itt a szöveg a lényeg, úgyhogy nem árt hozzá némi angol tudás...
Ez az én személyes véleményem, amiről mint tudjuk olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé...
üdv: desert
3. ha nem jön ki a The Sons of
ha nem jön ki a The Sons of Odin EP..szerintem egy lemezt egyben kell értékelni,ha kijött előtte egy előzetes ha nem.A Blood Broters kellemes szám sosem lesz a legkedvencebbem,de a Hymn of the Immortal Warriors szerintem egy hatalmas,nagyon eltalált szám...
4. Gods Of War
Akkor most megvegyem a lemezt,vagy ne vegyem.Hm...?
5. Ha már így rákérdeztél
Ha van rá lehetőséged, hallgass bele az albumba, vagy ami még jobb: vmelyik file-cserélőn töltsd le az albumot, és hallgasd meg.
Ha tetszik, vedd meg a CD-t, ha nem, akkor ne adj ki érte pénzt feleslegesen.
Én így szoktam csinálni. :)
6. Hakkinen
Az ötlet nagyon jó volt.Először még egy fájlcserélőt is le kellet
tölteni.De igy már láttam a klippet és hallottam a zenét,úgy gondolom mégis megveszem a lemezt.Töbszöri meghalgatás után
majd referálok.
7. re
Azért necces ez a lemez, mert az összképe elég sz.r, ám ha csak a tényleges zenét nézzük nem rossz. CSAK A SOK POFÁZÁS nem kéne!
8. javítás
A lemzkritikákban rosszul szerepel a Gods of War, pont fordítva va, War of Gods néven!
Gépelési hiba, sebaj
9. Manowar: Gods of War
Hello !
Hozzám most jutott el a lemez!
Szerintem csak annyi baja van a lemeznek, hogy nem lehet vele a klasszikus Manowar zenehallgatási stílust követni, tehát kocsiba be hangerő fel, azt menjünk.
Bűn ciki, amikor állsz a pirosnál, és nem azért tartanak hülyének a villamosmegállóban álldogálók, mert valami eszement témát hallgatsz ezerrel, hanem mert "meselemezt hallgatsz" irreális hangerőn.
Csáó
10. Nem tudom, hol kéne war of
Nem tudom, hol kéne war of gods-nak lenni, a lemez és a szám címe is gods of war.
11. Baleset
Szerintem ott lett elszúrva a dolgog, hogy a gitáros testvért érte a motorbaleset, így a zenekar legalább plusz egy évig kotlott a lemezen. A sok agyalásnak meg sok a leve, felhígul az étel :-)
Szerintem ebben a stílusban mindig jobb ha egy csapat bemegy egy stúdióba, csípőből felrántanak egy lemezt, rendesen megkeverik egy jó hangmérnökkel, pingálnak hozzá egy jó kis borítót és kiadják......ja és mindezt nem 5-6 évenként teszik meg.
Azért persze a Manowar mindig Manowar, nagy nagy tiszetelet jár nekik azért, mert még pl. a Nirvana regnálása idején is (amikor mindenki a cipőjét bámulta a színpadon egy kinyúlt kockás ingben) mertek bőrgatyában METAL-t játszani.
Hárha legközelebb a direktebb megközelítést választják.
Hail And Kill!
12. Miután szénné röhögtem
Miután szénné röhögtem magam 1-2 hozzászóláson, én is szeretném elmondani a véleményemet a kritikáról, az új Manowar lemezről és úgy általában a zenekarról.
1. A kritikával szinte teljes egészében egyetértek, a pontszámhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy ha a Manowar eddigi munkássága a mérce, akkor jogos a négyes, ha a mai metal mezőnyhöz mérjük az új anyagot, akkor azért talán megért volna egy-két ponttal többet is. De mivel szeretek kritikusan viszonyulni a kedvenceimhez, ezért megértem, hogy a szerző is az volt és csalódását ilyen módon is kifejezte.
2. A Gods of war lemez egy humbug. Nagyjából amiatt, amiért a kritika szerzője is annak találta. A Manowar utolsó 2 lemeze pl. azért tetszett nagyon, mert túlnyomó többségben nagyon jó metal nóták voltak rajtuk, a kötelező mellékhajtásokkal együtt ugyan, de mint jó metal nótákkal teli metal lemezek élvezhetőek voltak. Az új lemezen alig van néhány DAL. A koncepció elemészti a nótákat, és a lényeg elveszik a sok emelkedett szintidübörgetés és mesemondás mellett.
Bocs, de az ő esetükben nem vagyok kíváncsi semmilyen álmitológiai nyálverésre. De még ez sem baj, nyilván nem kérdezték meg tőlem Joeyék, hogy milyennek szeretném az új lemezt. A baj az, hogy a rossz ötletet még rosszabbul valósították meg. Kevés az igazi zene, a "komolyzenei" részek zavarba ejtően gagyik, az elmormolt és elkántált narrációk nemcsak indokolatlanul hosszúak, de unalmasak is. Először azért, mert a nótákra várva az ember nem érti, hogy miért olyan hosszúak az átkötések, később meg azért, mert várni kell miattuk arra a kevés nótára és a lemezt senki nem a mormolások miatt teszi be a lejátszóba.
A borító is milyen már... A Triumph és a Fighting lemezek borítóinak keveréke, csak előbbinél vérvörös háttér volt, itt meg kék. Nem az a bajom, hogy a Vallejo-festmények stílusánál tovább 20 éve nem merészkednek a srácok, de ez azért már mégiscsak túlzás, nem? És nekem senki ne mondja, hogy a netes letöltések korában nem fontos a körítés, a csomagolás! Lassan már csak amiatt érdemes megvenni egy-egy új cd-t. Hát akkor legyen már érdemes! Ezen a borítón csak nevetni tudok és egyáltalán nem érzem, hogy vásárlásra csábítana.
3. Mivel évekig működtem rockzenei újságíróként, tudom, hogy egy ismert banda új lemezért kétféle megközelítésből lehet megítélni. Egyfelől a zenekar munkásságába beillesztve, távolabbi összefüggések szerint lehet mérlegre tenni, másfelől csak úgy önmagában, mintha az adott bandát nem is ismerte volna korábban a kritikus. Én az utóbbi híve vagyok, mert ha önmagában jó egy lemez, akkor nagy valószínűséggel szervesen illeszkedik az életműbe is és akkor sok olyasmi érthetővé válik, amit csak az adott lemez ismeretében esetleg nem lehetne megtudni. De ha a lemez önmagában gyenge, akkor nem nagyon érdekel, hogy korábban mit tettek le az asztalra. Az akkor volt, most most van, ne éljen már senki a saját múltjából! Ha elfogytak az ötletek, tessék nyugdíjba vonulni, más néven más zenét játszó bandát alapítani, stb. A Maiden, a Priest, a Metallica és társaik olyan szánalmas produkciókkal rukkoltak elő az elmúlt 10-15 évben, hogy őszintén csodálkozom azon, hogy még léteznek, hogy az emberek felvesznek egy Virtual XI pólót, és hogy fórumokon harciasan védelmezik a régi nagy kedvenceket. Ezek az őskövület bandák pont ezekből a fejlődésre képtelen, gyermekkori nosztalgiára vágyó hitvédelmezőkből élnek meg olyan jól, akik ugyanazt a 3 bandát hallgatják 10-15-20 éve, az új zenékről fogalmuk sincs, nem tudják, hol tart a műfaj, de tűzzel-vassal vonulnak harcba azok ellen, akik kimondják, hagy a régi nagy kedvenc gyenge produkciót tett le az asztalra. Ezt be lehet állítani dicső lojalitásként is, meg szánalmas maradiságnak is. Szerintem inkább az utóbbiról van szó. Rendben, legyen egy csapat sikeres 20 éven keresztül, de ehhez produkáljon 20 éven át színvonalas lemezeket, adjon színvonalas koncerteket, stb.
A Manowar egy cseppet sem fejlődött, változott az évek során, igaz, nem is potyogtatták el kétévente a lemezeket, mint mások. És ez jó volt így, mert legalább a saját maguk által felállított szintet tartani tudták, sőt. Eddig így volt. Mára, úgy látszik elfogyott a muníció. Nem is kell csodálkozni ezen, nyilván ők is változtak, más emberek lettek, másra vágynak, pl. komolyabb művészi koncepció megvalósítására. Rendben, de akkor azt komolyan meg is kellett volna valósítani. Sajnos nem sikerült.
A Manowar esetében hajlandó vagyok belátni, hogy csak egy adott lemezt nem egyszerű megítélni. Nekik nem lehet felróni a sokszor röhejes szövegeket, a rég idejétmúlt image-t, a zenei kliséket. Ha ezzel először találkozik az ember 2007-ben, akkor máshogy fest a dolog, mint ha tudja, hogy ez így van már 25 éve. És valahol még tiszteletet is ébreszt ez a kitartás, ez az állhatatosság. Szóval náluk nem kifogásolom úgy ezeket a furcsaságokat, mint egy új banda első lemezénél kifogásolnám ugyanezeket. Hogy érhető legyen: nem az a bajom az új Manowar lemezzel, hogy klisés, hogy a szövegeket ugyanabból az 50 szavas halmazból kalapálták össze, mint 25 éve mindig, stb. Az a bajom vele, hogy a zenekar sokat markolt és nagyon keveset fogott. Ha lenne a lemezen még 6-7 King of kings szintű nóta, nem lenne egy szavam sem (ebben is egyetértek a kritika szerzőjével).
Lehet, hogy ezek után azt mondjátok, hogy nem értem a Manowar lényegét, de szerintem nem így van. A lényeg a majdnem 20 éves Kings of metal nótában van és nem bánnám, ha ők is ehhez tartanák magukat, az északi mitológiát meg meghagyták volna a skandináv csapatoknak, akik egyrészt hitelesebben, másrészt igényesebben raktak össze lemezeket erről a témáról. Megjegyzem, elég sokat is az utóbbi években, szóval a téma önmagában is elég lerágott csont lett mára.
Bocs a kusza gondolatmenetért és a beszólásokért! Amúgy meg mindenki azt gondol és szeret, amit akar. :)
P.S.: A Rhapsody első lemeze '97-ben jelent meg, a Virgin Steele énekes/zeneszerzője pedig David DeFeis és nem Peter. Bocs.:)
13. "Ha elfogytak az ötletek,
"Ha elfogytak az ötletek, tessék nyugdíjba vonulni, más néven más zenét játszó bandát alapítani"
Ja igen..én tiszteletben tartom a véleményedet,de nem érzem úgy,hogy kifogytak volna az ötletekből.Nem ez a legjobb albumuk,de egyálltalán nem tartom rossznak ettől még.
És nemérzem,úgy hogy ezzel mint rajongót átvertek volna,teljesen elégedett vagyok..szóval ne vonuljanak nyugdíjba!!Csinálnak majd még ennél jobbat is,de ha nem az se baj..
És hát igen..mindenkinek van saját véleménye,amit el kell fogadni.
A kritikáról meg nem írok,különösebben nem foglalkoztat..mert nem érdekel más véleménye egy albumról,csak a sajátom.
14. :)
Hogy egy klasszikust idézzek "JÓ A MĹ°SOR URAIM"!! Egy ilyen gyenge (a manowar korábbi lemezeihez képest gyenge) albumról ennyit beszélni, nem semmi. Csak így tovább, szeretnék még röhögni:):)
15. manowar
Néhány észrevétel, mintegy ellenpontozásként, mert lassan teljesen átesünk a ló másik oldalára. Előrebocsátom, hogy 37 éves vagyok, 1987 óta ismerem a Manowart, minden lemezük etalon számomra, még a nagy Joey-val is találkoztam ... Tehát nem két hete ismerem a zenekart (más hozzászólások alapján úgy tűnik, ezt előre kell bocsátani, nem mintha valódi jelentősége lenne).
Nálam ez a lemez 8-as. Gyengébbnek érzem a Warriors of the Worldnél, amely viszont egy nagy kövér kilences nálam. Azért nyolcas, mert minden zenét az összefüggések és az előzmények nélkül érdemes górcső alá venni. Ha valami kezdő német banda első lemeze volna a mostani, akkor persze mindenki ájuldozna, ugye? Egyébként sem szerencsés a műfaj mestereit összevetni a követők népes táborával, akik a fél életüket adnák a leggyengébb Manowar dalért is.
Tehát, szerintem. A Gods of War duzzad az erőtől, a megszokott igényességgel, Karl Logan eredeti gitárjátékával, Eric Adams páratlan hangján dübörög a zenekar 2007-ben is. A szimfonikus betétek mindig is jellemezték a bandát, a maga idejében a Crown and the Ring is ezért volt nemzedéki himnusz, és a Manowar zenei képével akkor is ma is tökéletesen megfért a nagyzenekari hatás, a vonósok, a fúvósok világa. Nem újdonság a musical közelsége sem: már a Carry on is ennek jegyében fogant, márpedig az ugye húsz évvel ezelőtt született.
Felhívnám a figyelmet, hogy a Manowar már réges-régen nem egy metal banda a sok közül. Soha nem is volt az. Minden koncert, minden lemez egy-egy rítus, a beavatás egy-egy foka. Lehet, hogy ezt nehéz megértenie annak, aki a darálás-hörgés kettősségében éli ki magát, esetleg B-kategóriás bandákat emel az égbe, de akkor is igaz. Mint minden igazán tartalmas művészi teljesítménynek, a Manowar produkciójának is több értelmezési szintje van. Ti csak a legalsóról, a békaperspektívával is felfoghatóról beszéltek. "Miért beszélnek annyit, miért van annyi narráció?" - ez a leggyakoribb kérdésetek, mert nincs türelmetek egy tartalmasabb anyagot meghallgatni, nem beszélve arról, hogy a gazdag történelmi-mitológiai utalások is homályban maradtak előttetek.
Továbbmegyek: a Manowar már nem is a heavy metalról szól, évtizede is lehet már, hogy a műfaj határait tágítják. Miért baj ez? A mostani lemez kétségtelenül közelebb áll Richard Wagner borongós operáihoz, mint mondjuk a Metallicához. És akkor mi van? Nekem éppen ezért tetszik, érdekes kalandozás a műfajok között, a monumentalitás mindenhatóságának felmutatása.
Az egyes dalokról most nem nyilatkozom, zseniális és közepes darabok sorakoznak egymás mellett. Ezért nincs maximális pontszám. Miután nem vagyok vak, látom a lemez gyengeségeit is (klisék, önismétlés stb.) Ezek azonban elenyésznek az örvendetes tény mellett, hogy újra van stúdiólemez, a banda pedig útra kél! A Manowar valóban óriás, sem az életművüknek, sem a megítélésüknek nem ártanak a rosszmájú megjegyzések. Maradnak, akik voltak.
Hallgassatok több komolyzenét, tágítsátok a látókörötöket, legyetek befogadóbbak, és talán megértitek majd a szempontjaimat. Mondom ezt azzal a megjegyzéssel, hogy mindenkinek joga van szeretni vagy nem szeretni a Manowart.
p.s. A kritikával kapcsolatban annyit, hogy figyelem majd, milyen bandák kapnak 4-nél magasabb pontszámot. Kíváncsi vagyok, következetesség vagy a zsigeri lefikázás működött a Manowar esetében.
16. Tisztelt Valera!Jómagam
Tisztelt Valera!
Jómagam szintén 37 éves vagyok, "civilben" szociálpszichológus - ezt csak azért teszem hozzá, mert van némi fogalmam az absztrakció mibenlétéről, egy alkotás adott idejű és társadalmi perspektivájú értékeinek felismeréséről.Írásod alapján feltételezted, hogy nem vagyunk képesek befogadni ezt a "metal határait feszegető" alkotást,hogy a "gazdag" mitológiai utalásokat nem értjük, nincs türelmünk végighallgatni, kimazsolázni a lemez rejtett értékeit.
Nos, először azért annyit mondanék, hogy ebben a műfajban a Manowar - bármennyire is szeretik magukat az "úttörőknek" beállítani, ezúttal bizony csak kullog a többiek után. A szimfónikus power alapjait bizony már 1996-ban lerakta egy Rhapsody nevű csapat - mint ismertebb, illetve 1986-ban egy Peter DeFeis nevezetű úriember a Virgin Steele élén, de akkor az viszonylag elszigetelt jelenség volt. A Rhapsody után aztán- látván annak sikereit- szimfónikus power csapatok özöne borította el a színteret, kezdve a Nightwish-tól, folytatva a Dark Moor-ig ( nem beszélve a szintén úttörő szerepet játszó Savatage-ról).
A Manowar lemez jelenlegi koncepciójának különösebb értéket tulajdonítani - akármennyire is mitológiai-, ne haragudj, de nevetséges. Nem több a banda, mint egy heavy metal csapat, ne tulajdonítsunk neki irodalmi értékeket - tudományost meg pláne - ,arra ott vannak a szakkönyvek. A számok közti szövegelés nem más, mint a tankönyvek, és a mitológiai alakok leegyszerűsítése, azt te sem gondolhatod komolyan, hogy mintegy 5 számban árnyalt jellemábrázolással és világábrázolással lehet találkozni,
(Az európai nemzetállamok kialakult "társadalmi énképében" mindig nagy szerepet játszott a történelem, illetve az abból származó eredet-tudat, melynek irodalmi kifejeződése a nemzeti eposzokban, regékben és mondákban nyilvánult meg. Ez a kép mivel absztraktált formában egyfajta magzati állapothoz történő vágyódás igényét fejezi ki ,általában egy olyan - idealizált, és mély kulturális kötődésű- világot jelenít meg, melynek értékrendszerében jó és rossz tisztán elkülönül egymástól, s olyan hősöket teremt, melyek túl az azóta megváltozott értékeken a nemzeti lét atyjaivá - ezáltal "romantikus hőseivé, és mitologizált alakjaivá válnak". Az ő életterük egy olyan ,azóta letűnt világot jelenít meg, amiben ismeretlenek a jelen társadalmának összetett problémái, az indivídum pedig maximálisan kiélheti szabadságigényét. Fokozottan igaz ez az északi népeknél, ahol a markáns viking mitológia részletesen kidolgozott világa egy letűnt kor történelmileg is igazolt dicsőségével párosul, s melyben megtestesült az északi népek természettel való kapcsolatának szintén idealizált jellege ). Ebből fakadóan én nehezen képzelem el, hogy egy amerikai milliomos csapat a skandináv közösségbeli értékrendszer transzcendens kivetítését képes lenne végrehajtani.
Rítus-beavatás: hát nem tudom, ha az neked pozitív dolgot jelent, hogy a konformizmus erejénél fogva több ezer ember halált kiált a metal árulóira, és rázza az öklét, akkor valóban nebezhetjük a Manowar koncertjeit a spirituális világ egy-egy szelete kiteljesedésének, ám szerintem nem más, mint némi szerepjátszás, és a zene okozta esetleges felfokozott hangulat társadalmi attitűdöktől való megszabadulás igényének kivetülése.
Hidd el, a látókörünk elég széles ahhoz, hogy el tudjunk vonatkoztatni egy névtől, mely nem védi meg viselőjét attól, hogy ne mondjuk ki, ha gyengébbet alkot.
Üdv: garael, aki szereti a Manowart
17. Manowar
Kedves Garael!
Elbeszélünk egymás mellett. Állításaidra tehát nem reagálok, hiszen gyakorlatilag egyetlen állításoddal sem értek egyet. Miután pedig nem akarlak meggyőzni, inkább tisztelettel kiszállok a vitából. Két rövid megjegyzést végezetül azért engedj meg:
1. Szimfónikus metal - mint minden műfajt, műfaji újítást, ezt sem lehet korszakolni. Én meg azt mondom, hogy folyamatról van szó, és a Rhapsody előtt tíz évvel a Manowar már világosan ebben az irányba halad. Kings of Metal - mi ez, ha nem a szimfonikus metal esszenciája, nagyzenekari hatások, fúvósok meg vonósok, ahonnan aztán az olasz csapat mindmáig tisztességgel merít? Ha nincs Manowar, nincs Rhapsody, de ez már messzire vezet.
2. Beavatás-rítus. Magától értetődően nem az ökölrázásról beszélek, hanem arról, amit a Manowar jelent. Erről azonban megint csak nem kívánlak meggyőzni, hiszen mint írod, nem kell bonyolult jelentést belemagyarázni abban, ami nem hordoz ilyesmit.
Csakhogy veled ellentétben sokezer rajongó tudja és hiszi a világon, hogy a Manowar szakrális kapcsolatot közvetít a XXI. századi ember jelképrendszerében. Mi több, a műfaj egyetlen olyan zenekara, amely megszületése óta következetesen ugyanazokat az értékeket közvetíti. Megalkuvás és kényszeres változtatás nélkül. A Manowar más. De mint mondtam, felesleges kiteregetni a kártyáimat, ha nem hiszel ebben, a te dolgod. Legyen elég ennyi.
Üdvözlettel: Valera
18. Szimfónikus power metal
Tisztelt Valera!
Én is elolvastam, amit írtál, a "beavatás-rítus"-os dologra inkább nem térnék ki..., ám a szimfónikus metalt illetően vitatkoznék Veled. A Kings of Metal (1988) kiváló lemez, én is szeretem, ám szimfónikus power lemeznek titulálni eléggé 'mulatságos' dolog, hogy mást ne írjak.
Az ugyan igaz, hogy a Sting of the Bumblebee c. szám egy komolyzenei tétel előadása gitáron, és a The Crown and the Ring c. dal valóban szimfónikus alapú, de ettől még maga az album nem lesz az.
A Triumph of Steel (1992) szintén tartalmaz - a Kings of Metal-hoz képest több - szimfónikus elemeket (Achilles, Agony and Ecstasy, ill. Master of the Wind c. dalok), ám szerintem ez a lemez sem sorolható be a szimfónikus power metal lemezek közé.
"Szimfónikus metal - mint minden műfajt, műfaji újítást, ezt sem lehet korszakolni" - ez kéteségtelenül így van, de azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondjuk, a Rhapsody teremtette meg a szimfónikus power metalt, mint stílust. Komolyzenei hatások ettől függetlenül korábbi együttesek lemezén is voltak, természetesen, ahogy említettem, pár Manowar számban is.
Maga a Rhapsody zenekar is sokat emlegette a Manowart, mint hatást, vagy a zenéjükhöz közel álló zenekart, ez tény. Viszont azt állítani, hogy "Ha nincs Manowar, nincs Rhapsody", erős túlzás, és... megint inkább a 'mulatságos' kategóriába sorolandó.
U.I. semmi bajom a Manowarral, több lemezüket és dalukat én is nagyon szívesen hallgatom és szeretem!
19. A klasszikus zene
A klasszikus zene megjelenése a rockzenében szerintem egyértelműen Blackmore nevéhez kötődik, a Difficult to cure-rel kapcsolatban. Továbbá még Malmsteen nevét érdemes talán kiemelni, aki koncepziózusan ötvözte a metál zenét klasszikus elemekkel.
Ezen zenészek után érdemes megemlíteni a Manowar Kings of metal lemezét, ami szerintem a zenekar máig legsikerültebb, legkiforrottabb lemeze, a Gods of war ennek legfeljebb szegényes másolata lehet csak..
Amellett, hogy a Rhapsody elismeri a Manowar hatását, szerintem a Legendary tales-szel a 90es évek legnagyobb hatású zenei újítását vitték végbe a metál terén. Gondoljunk csak a sok követőre. Az meg már csak a sors fintora, hogy egymásra találásuk a Manowarral mindkét zenekar stílusában hasonló változásokat indított el.. Gondolok itt elsősorban a narrátor már idegesítő szövegelésére, ami sajnos háttérbe szorítja a zenét. Szerintem vissza kéne térni a Rhapsody Symphony of.. lemeze által képviselt irányvonalhoz. Azaz a történetet és az érzelmeket a zene mesélje el, nem pedig a narrátor. Ez így túl direkt, túl profán szerintem, ellenben ha a hallgató a lemez sokadik hallgatására jön rá a különféle zenei elemek céljára, mondanivalójára, a rész szerepére az egészben, az sokkal nagyobb élményt jelenhet.
U.i.: mindenki a kedvenc zenekarával a legkitikusabb, ezért fogalmaz meg (jobbító szándékkal jobb esteben) kritikát. Magyarul azt a akarom mondani, hogy én is imádom a Manowart, de ez így akkor sem jó!
20. nagyon helyes hogy mindig
nagyon helyes hogy mindig vannak elvakult rajongók, de talán épp ezért jó, hogy vannak "higgadt kritikusok".
Emlékszem a Maiden kritikáért is mit kaptunk... :-)
Az az érdekes, hogy például egy másodkategóriás együttes lemezét ha netán lehúzzuk az nem zavar senkit.
Nem baj, lehet, hogy 20 éve még én is ilyen elvakult fanatikus voltam. Csak azt kérem ilyen esetben próbáljanak már az emberek kicsit elgondolkodni azon, nem lehet hogy igazunk van? Tényleg nem beszélünk össze, de ha már több helyen is hasonló kritikákat lehet olvasni, olyan emberektől, akik nem 2 hete hallgatják ezt a stílust és ismerik a zenekarok előéletét is, megfontolandó lehet nem?
Nem azt mondom, hogy fogadjátok el, de elgondokodni el lehet rajta.
Attól mert valaki sztár, meg Maiden, meg Manowar, stb... attól még nem következik az, hogy minimum 8 pontot ér. Akát mit tettek le az asztalra korábban.
Talán így van jól ez, mert a zenekarok BELŐLETEK ÉLNEK! és ti segítetek abban, hogy mi "kritikusok" is később kapjunk esetleg egy jó (jobb) albumot, mert a zenekar belőletek túléli ezt a terméketlen időszakot.
Keep on Rockin'
Hs.
21. Én nem vagyok...
Én nem elvakult Manowar rajongó vagyok,bár ott van a csapat a legjobbak között.Kedvenceim inkább a Nevermore és a Dream Theater(no meg a kései Death),de azért jól esik feltenni egy-egy Manowar vagy Crimson Glory lemezt is. Sokkal többet érnek mint ezek a mostani szar bandák.Nem is tudom mi lesz ha ezek a zenészek abbahagyják...
22. Gods of War
Szevasztok! Több Manowar kritikát is elolvastam a neten, köztük ezt is:),de sajnálattal látom hogy minden szerző csak négyest adott rá.:(
Nos én is egy gitárcentrikusabb lemezre számítottam,legalább egy Warriors of the World-re,de sajnos nem ez jött.De sokadik hallgatás után ennek a lemeznek is megvan a varázsa(bár a narrátor ugatása még mindig idegesítő,kivétel a Blood of odin,az olyan Kings of Metalos-Grandfather tell me...).Sztem érdemes lett volna lehagyni az első kettőt és a KoK-sel indítani(hú mikor nyáron meghallottam:),vmint azt a szektás ugatást szintén lehagyni(pedig cím alapján a lemez legjobb dalára számítottam(11.)Amúgy fantasztikus dalok vannak a lemezen(Loki,Sleipnir,B.B,Odin,KoK,Sons of Odin,Hymn of...,Gods)és az a visszatérő motívum is frankó(Army of dead,ami az Odin végén is visszatér)Sztem ez a lemez egy fasza nyolcas(már csak azért is mert Manowar)...de remélem gyorsan(max 3 év) követi ezt egy gitárdúsabb "istenes" konceptalbum.Utóirat a Bonus track állat
23. Zenésznek jó leszek?(11
Zenésznek jó leszek?(11 év...)
Eric Adams képzettebb volt már anno is, a keeper lemezek idején. ha meghallgatsz egy army of immortals, egy metal daze-t vagy akármit az akkori érából, akkor láthatod(pontosabban hallhatod).
A mai hangjukat hagyjuk, de Adams élőben ma is verné kiskét, a stúdió természetesen nem mindig mérvadó(nem egyszerre énklik fel a vokáltémákat, van kis rásegítés, effektezés). De Kiske hangját is nagyon bírom, ott van a topon a kedvenc énekesek között.
A Manowar pedig sosem volt ortó rossz banda... Lehetőleg valami indoklással támasszd legalább alá.
24. Adams-Kiske duett :))
Köszönöm szépen heloween, hogy zenészként leírtad a véleményed a kérdésről.
Eddig 2:1 akkor a javatok- azaz Eric Adams javára.
(mellesleg: Olaf Hayer hangjához képest viszonyítva is áll a kérdésem).
Nos, a Keeper lemezek idején Kiske még csak 19 éves volt, azóta a hangja még csak jobb lett - élőben (én már csak ezt mondom) nem verné Adams,
de ha itt tartunk, "mindössze" egy Adams - Kiske közös éneklést kéne összehozni élő egyenesben, na akkor majd eldőlne! :))
(de jó is lenne valami ilyen... )
25. Manowar ortó rossz banda
Manowar ortó rossz banda volt mindig is.
26. én is hatalmas Manowar fan
én is hatalmas Manowar fan vagyok, de a kritika szubjektív műfaj, azon áll aki írja:)
én többször elolvastam, sok helyen nem értek egyet vele, ez tény.
és avval is egyetértek, hogy ez a metal jövője, DE ez még nem annyira kiforrot album. meglátjuk mi lesz a következővel! akkor már biztos hogy maradandót fognak alkotni.
a hadi hasonlat(bár igaz, már nem az albumra vonatkoztatva, legalábbis szerintem) kicsit bugyuta.
szívesen meghallgatnám ezeket a számokat élőben, remélem a következő turnéjukról is kiadnak egy olyna DVDt, mint amilyen az Earthskaheres volt!
üdv.
Dani
27. na ne vicceljünk, milyen
na ne vicceljünk, milyen kritika ez ,nagyságos szerzö ur meghallgatta egyszer aztán irt össze vissza mindenféle baromságot
ez a metal jövöje, 10/10-es az album , legalább elolvasott volna egy nyugati forumot ahol a hzzászolások száma meghaladja az ezret
és mindenki áradozik ahogy én is
idiots
28. jövő?
EZ A METAL JÖVŐJE??? Akkor elég unalmas, klisékkel teli, minden eredetiséget nélkülöző jövőnk lesz...EZ az album egyszerűen UNALMAS. Ennyi erővel kiadhattak volna egy mese dvd-t is... A számok önmagukban nem rosszak, de a sok fölösleges "rizsa" hazavágja az egészet. Én rajongok mindenféle mitológiáért (ezért is tanulok történésznek többek között) de azt nem MINDEN IDŐK (egyik) LEGJOBB METAL CSAPATÁTÓL várom hogy órát adjanak.
29. akkor mondj egy jobb
akkor mondj egy jobb együttest,lemezt, lehetöleg olyat amelyiknek az énekese nem torokrákkal szenved
azon meg nem csodálkozom hogy ontják a szart ,még szerencse nem muszáj hallgatni
30. Jobbat? Rhapsody
Az én véleményem szerint bármelyik Rhapsody lemez jobb ebben a kategóriában.
Azzal is egyet értek, amit előttem már leírt Garael, hogy a Symphony of Enchanted Lands az "etalon" ezek közül is.
Vagy ha Fabio Lione sem lenne elég jó énekes Neked, vers, akkor ajánlom az egyik Luca Turilli albumot - mondjuk az elsőt, a King of the Nordic Twilight-ot, olyan mint a Rhapsody, csak egy még kiválóbb énekessel, Olaf Hayerrel /nála csak Kiske jobb :) /
31. Ettől az albumtól
Ettől az albumtól függetlenül szerintem Eric Adams messze veri az álltalad felsorolt énekeseket.
32. Adams Kiskét vagy Hayert? LOL
Adams Kiskét vagy Hayert?
Erre nagyjából egy hangos felnevetés lenne a válaszom, de kiegészítem azzal, hogy természetesen tiszteletben tartom mindenki ízlését és véleményét, Neked Eric Adams a kedvenced, rendben, ezzel minden oké.
Van, aki Andi Derist és a hangját is sokkal jobban szereti, mint Kiskéét mondjuk.
Az viszont más kérdés, melyik énekes a képzettebb, jobb énekes; melyiknek van szélesebb hangetjedelme, tisztább énekhangja, stb-stb.
Nos, ez esetben viszont azt hiszem, ez az állításod - "Eric Adams messze veri az álltalad felsorolt énekeseket" - kicsit eltévedt..
S nem hiszem - sőt, tudom -, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül.
33. Nekem nem Eric a kedvencem
Nekem nem Eric a kedvencem nem azért mondtam,hogy veri őket.De ottvan pl.: Kiske akit szintén szeretek.De ennek ellenére szerintem énektudásban meg sem közelíti Ericet...És Eric nem csak albumon tud ilyen magasszinten teljesíteni,hanem koncerten is.
De mindegy,nem akarok vitatkozni,ízlések és pofonok.Az én kedvenc énekesem King Diamond,de Adams ettől függetlenül szerintem képzettebb mint Diamond..
34. Szakértőgárda kéne :)
OK, akkor bocs a feltételezésért, hogy azt írtam, Eric Adams a kedvenced.
Én nemcsak azért mondtam, hogy Kiske meg Hayer képzettebb hangú, jobb énekes, mint a Adams, mert közülük Kiske a kedvencem.. :)
Szerintem objektíven is igaz ez az állítás.
Jobb híján én csak a zeneiskolai ""múltamra"" tudok hagyatkozni, amiből ugyan alig maradt meg valami, de azt ott is sokan elismerték, hogy a hallásom elég jó.
Tehát kéne egy igazi szakértő-gárda, aki állást foglal e kérdésben! :D
Az ízlések és pofonok dolog pont a kedvencekre vonatkozik, nem arra, ki a képzettebb.
Nekem pl. Kiskén kívül nagy kedvencem a Freedom Call énekese (Chris Bay), aki viszont élőben sajna már kevésbé jó, és több, általam nem annyira favorizált énekest is képzettebbnek tartok nála.
Ugyanígy a nőknél Candice Night az abszolút kedvenc, de Tarja Turunennel techikailag nem veszi fel a versenyt ő sem.
/talán ezért Tarja a másodkedvencem ? :) /
35. lehet lemaradtam az évek
lehet lemaradtam az évek során mert 20 éve csak manowart hallgatok,
de belehallgattam a vs-be , és bármilyen jo is lenne a számaik hiába ha az énekes hangja a kiherélt nyuléval kokettál
de izlések és pofonok végülis mindenki azt hallgat amit akar, de hogy ez a lemez 4 pontos lenne? na ez durva
36. etalon
Hogy mi a jobb, arről csak az én véleményem szerint tudok nyilatkozni, de ha a műfajt nézzük, akkor ebben szerintem az etalon: Rhapsody - Symphony Of Enchanted Lands - 1998.
De nagyon jó symphonic power lemez lett az Avantasia 1-2, az Angra cuccai, és legutóbb a Dragonland is komoly lemezt tett le az asztalra, ahol tényleg klasszikus betéteket raktak bele a power környezetbe. ( A Virgin Steele-t nem is említem, pedig talán a legtöbbet tőle lopja a Manowar, csak kevesebb művészi értékkel ).
37. vélemény
Kedves idiots!
Ha poénnak szántad ezt a beírást, hát annak elég gyenge volt:D. Ha nem, akkor meg kissé lemaradtál az évek során, mert a szimfónikus dolgokkal kevert heavy metal bizony már 2000-2001 óta igencsak dömpingbe termeli az ilyen irányú lemezeket.
A szimfónikus részeket meg egyébként szándékosan nem neveztem komolyzenének, mert attól még, hogy szimfónikus hangszereléssel adnak elő dalokat, nem lesz 'classical music'
A véleményemet pedig nem a fórumozók véleménye szerint formálom.
Persze ha neked tetszik, akkor örülök, legalább valakinek örömöt is szerzett:D
38. Nemtom gyerekek, ti hogy
Nemtom gyerekek, ti hogy vagytok vele, de nekem tetszik az új album. Azoknak akik odavannak a viking mitológiáért(pl. én) azoknak nagyon bejönnek a sztorizgatós részek. Kicsit túl sok van belőlük, ez igaz...
A szimfonikus hangszerelések(ezt 11 éves zenei múlttal bátran állíthatom) néhol elég naivak, primitívek, de legalább jól szólnak. Az orgonabetétek hangulatosak tudnak lenni(orgonista vagyok:)).
A bevezető nagyon elnyújtott. Joey bácsinak is tudnia kéne, hogy hol a határ...
A Slepnir és Loki elég erős páros, szerintem utóbbi koncerteken is gyakran el fog hangzani.
Mindezek ellenére, nálam jó lenne egy 7esre. Kellemes vokálbetétek vannak benne, orgonajáték, kissé sok sztorizgatás és a végén egy egész jó kis közönségénekeltetős nót(Die for Metal)
azt eddig is tudtuk, hogy Manowarék nem feltétlen a megújulásról híresek(bár a Warriors of the World albummal eléggé megleptek, de se mondható szarnak)
üdv.
Dani
39. aha
Ami igaz az igaz, tényleg jól szól a lemez, és az általad említett két nóta szintén jó, csak a lemez összképe elég sivár. Ha egy "szimpla" 45 perces igazi HEAVY METAL lemezt csináltak volna sokkal nagyobbat ütött volna...De amint már sokszor elhangzott, ÍZLÉSEK ÉS POFONOK...
40. Mitológia
Én is kedvelem a viking mitológiát, de ilyen irányú érdeklődésemet könyvekkel elégítem ki, egy zenei albumnál nem ezt várom, nem beszélve arról, hogy nem elsősorban Manowar hivatalos forrásból akarok képet kapni az adott tárgyról :D.
Ami igazán dühít, az a rajongók hülyének nézése, - de ne is rajongókat írjak,hanem átlag heavy metal fanokat - , akik nem álclassical betétekre, és sztorizásra vágyva veszik meg az albumot.
A dalszövegeket egyébként direkt nem cikiztem: elfogadom, hogy ebben a szövegvilágban mozognak, no de hogy még prózát is hallgassak róluk, az már kicsit sok:D.
41. Valaki javítson ki, de én
Valaki javítson ki, de én nem hallottam olyan számot (újat), amit metálnak lehetnek nevezni.. Talán a Die for Metal, de is olyan semmilyen.. Ez volt a koncepció: újra kiadni a The sons of Odin számait, mellé nem kevés töltelék és kész is a nagylemez.. Szégyen.. :((
42. összességében
Összeségében:
a 16 track-ből 8 hordozza magán a metal jegyeit.
Sajnos már nem tudnak fognak soha egy Black wind, fire and steel-t vagy egy Hail and kill-t írni.
És ez most tudatosult bennem.
43. Vhogy olyan érzésem
Vhogy olyan érzésem van,hogy mindenki külön veszi az EP számait a most megjelent albumtól..pedig tudtud azért,hogy ezek a lemez részei lesznek,szóval nemértem..
Várható volt,hogy az előzetesre nem a gyengébb számaikat rakják majd fel.
44. Na , akkor lassan lehet
Na , akkor lassan lehet kivesézni a Rhapsody lemezeket is...lassan több mesemondó lesz a műfajon belül, mint zenész...:-)
45. Én sem adnék rá 10
Én sem adnék rá 10 pontot,de szerintem a 4 azért kevés..
Szerintem nem lett ez rossz album,sőt veri az előzőt.Egyetlen negatívum számomra a sok fölösleges pofázás.
Pl: a The Blood of Odin hallgatása előtt egy kemény jó kis metál számra számítottam,de aztán ért a csalódás azzal,hogy csak mesél egy csávó.
"Mivel az EP dalait már korábban értékeltem, a többi bizony csak 4 pont."
Ez most aztjelenti,hogy külön vetted azokat a számokat amik már megjelentek az Ep-n?
Ha félreértettem akkor bocs,de szerintem egy albumot egészében kell értékelni,mert ez így akkor nem a Gods Of War kritikája hanem csak pár számé.
46. ...
A 4 is sok szerintem...ekkora csalódás MÉG SOSEM ÉRT! Ötlettelen klisék, röhejes szövegek, mint egy gyenge fantasyben.
47. :)
a klisék és a szövegek terén a korábbi albumok is támadhatók. nem a szöveggel vagy a klisével van itt baj, hanem azzal hogy a szövegből túl sok, a zenéből meg kevés van. a zenéjükben mindig is volt klisé bőven, nem kellett a szomszédba menniük érte.
48. igaz
Én szeretem a Manowart, a régit, nem jönnek be nekem a viking, meg a többi szimfónikus Rhapsody féle zenék.
A Manowar a világ leghangosabb bandája még mindig.
Nem tetszik amit mostanában csinálnak.
A régi lemezekkel csak annyi bajom van, hogy a szövegek mindig ugyanazok gondolok itt a szavakra:
steel, die, fight, metal, warrior, brother, thunder, fire, war...
Lehetne írni egy elemzést, hogy a számokban ezek a szavak átlagban hányszor fordulnak elő.
Más témájuk nincs is. Most gondolták, hogy újítanak egyet, a semmitmondó 1000x lelőtt viking mitológiával. --- Amon Amarth
Azért a 4 pont kevés, ahhoz, hogy tudjuk, hogy kik ők.
6 pont bőven elég lenne egy aláhúzással.
49. Na jó, de amikor a 80as
Na jó, de amikor a 80as években elindultak akkor még nem volt ennyire "lejárt lemez". Mostanra pedig a "true-metal" csapatok 90% ezt majmolja, amivel olyan nagy baj nem is lenne, de egy idő után k.rva unalmas ez a "hero" zene.
50. Manowar
Hello !1992. óta hallgatok Manowart.Előző lemezük letaglózott,de a mostani annak csak gyenge utánzata.Ha ezt mondjuk 50 percben valósitják meg,kihagyva a szövegelések felét,az irtó hosszú intrót megvágják 2 pecre,azt mondom csúcs,igy csak egy Rhaphsody utánérzés.persze azért megvettem eredetiben,mert csak önmagukhoz képest lett gyengébb,korrektül osztályozva egy 8-as.