Lemezkritika-külföld: Thy Majestie- Jeanne D'Arc

írta garael | 2005.10.31.

Megjelenés: 2005 Kiadó: Scarlet Weblap: http://www.thymajestie.com/ Stílus: Heavy Metal Származás: Olaszország

Giulio Di Gregorio-ének Maurizio Malta-gitár Giovanni Santini-gitár Giuseppe Bondi-billentyű Dario D'Alessandro-basszus Claudio Diprima-dob

01. Maiden of Steel 02. The Chosen 03. Ride to Chinon 04. ...for Orleans 05. Up to the Battle! 06. The Rise of a King 07. Siege of Paris 08. Time to Die 09. The Trial

Mostanában ha meghallok egy szimfónikus speedelős kórusgazdag metállemezt, rögtön bemegyek a nappaliba, hogy kedvenc nejem által vett stilizált, ám azért elég valósághűnek készült kardkészletemből egyet kivéve átmenjek a szomszédba, és ha nem is a sárkányt, de a macskát keresztüldöfjem. Nos, mielőtt az állatvédők tiltakoznának, gyorsan leszögezem, hogy e vérszomjas fenevad plüssből van, és belek helyett (bocs, átmentem egy kicsit gore-ba)legfeljebb a tömítőanyagot szórnám szét a lakásba. Sajnos azonban az említett szomszéd túl nagydarab ahhoz, hogy ott éljem ki tudatalattim rejtett agresszív perverzióit ( mert azért plüssállatot ölni szerintem már ebbe a kategóriába tartozik), meg hát engem is kötnek olyan elenyészhetőnek nem mondható szempontok, mint a törvények, meg tolerancia, és -itt elővehetném a szociálpszichológia tankönyv fogalommagyarázatos részét- egyéb , a kulturális fejlődés által létrehozott társadalmi konvenciók. Ehelyett aztán a visszafojtott hősi indulatomban a feszültségoldás másik formáját, a mazochisztikus levezetést választom: paprikáskrumplit eszek jó kis szegedi csípőssel- így legalább metafórikusan is, de megidézem a sárkányt, mármint mikor lángot lehellek a jófajta fűszernövénytől. No, de visszatérve a zenéhez: a Rhapsody Olaszhonban olyan forradalmat csinált, amihez foghatót talán csak Garibaldi vitt véghez, jóllehet ő a monarchikus hatalmi kövületet akarta romba dönteni a rhapsody művészi motivációjával ellentétben. Az addig a metálszíntéren csak csekély dicsőséget aratott talján speedvitézek egy győzedelmes rohammal elfogalták a szimfónikus metál várát, és gyökeret, izé, kopját eresztve szétszórták hősi énekeiket szerte nagy világba. A Thy Majestie is eme veretes lovagrendnek a tagja, ráadásul már túl vannak néhány győzelmes csatározáson, jelen lemezük ötödik a sorban. Valószínűleg nem csak páncélos vitézekből áll a csapat, akadhat köztük egy históriás diák is, mivel témáikban gyakran nyúlnak szép és vitézi történelmi témákhoz., konceptalbumokkal örvendeztetve meg a nagyérdeműt. Jelen esetünkben pediglen nem más a lemez szervező ereje, mint a Luc Besson által is filmre álmodott Francia nemzeti hős Jeanne D'Arc szomorú és tanulságos, ám mindenképpen heroikus és kórusokat kívánó története. A megvalósítás ennek szellemében történt, és akkor itt ismét vonnék egy párhuzamot Besson mester alkotása és ezen album között: míg a filmen a látvány, itt bizony a pőre metálra ráültetett középkori cicoma nyomja rá acélos súlyát a nézőre illetve a hallgatóra. Aki szerette a Rhapsody musical-es témáit, az itt aztán eksztázisba eshet, csakúgy, mint az egykori parasztlányka az isteni hívószót meghallva. Gitárszólók, süvítő kórusok, gregoriános bús dallamok váltják egymást, gyakran olyan sebességgel, hogy azt sem tudja az ember, hol van, operában, templomban, esetleg egy virgás gitárkoncerten. Úgy gondolom jelen esetünkben hatványozottan igaz a mondás: a kevesebb több lett volna. Ez a mű olyannyira monumentálisra sikeredett, hogy képtelenség egyszerre befogadni, a megjegyezhető témák elvesznek a zengő körítésben, és a dalok egymásba olvadva elvesztenek minden egyéni jelleget. Persze ebbe a csapdába már beleestek páran, legutóbb a Blind Guardian A Night At The Opera c. lemezével, hiszen egy idő után már nem lehet fokozni a "barokkos jelleget", s a virtuóz hangszerelés és a témák ezerszínű kavalkádja kiöli a lényeget, vagyis a zenét. Ettől függetlenül bátran ajánlom az albumot az igényesen megkomponált, musicales, filmzenés, gitárvirgás zenét kedvelőknek, de vigyázat, s maradjunk kicsit a komolyzenénél: ez inkább Wagner, mint Vivaldi.

Garael Pontszám: 7/10

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Accept – Inkább Hulk ez a Frankenstein, de nem baj, ha a zene jó hangos!: “Szevasztok! Ma 10 óra után már a birtokomban volt az új album minden verzióban (CD, Bakelit). Négyszer hallgattam ma meg…”
Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”