"A Wisdomnak jobb a hangzása, mint a HammerFallnak": Beszélgetés Joakim Brodénnel, a Sabaton énekesével

Azt tudtuk előre, hogy Joakim Brodén egy nagyon laza figura, de azt eleddig csak hírből hallottuk, hogy mennyire kedves a rajongókkal és a riporterekkel. Persze, jó fej! Na, majd ha látom! A nagyszínpadnál korzóztam éppen, amikor összefutottam Szalkai Eszterrel és Novák Csabával, akik előző esti beszélgetésünkre hivatkozva rákérdeztek, hogy akkor megcsinálom-e a Sabaton interjút. „Meg hát! Mikor?” Úgy húsz perc múlva. „Hőha, az remek, kár, hogy kérdések még nincsenek a tarsolyban” – nem számítottam ilyen korai (négy óra tájában járunk) kérdezz-felelekre, gondoltam, hogy majd a koncert előtt… Gyorsan felcsaptam az agyam, és próbáltam kicibálni belőle a ’Sabaton’ címkével ellátott információkat, majd Tomkát is riasztottam telefonon, hogy valamit eszeljen ki. Nemsokára már jött is tőle az SMS, így nem kellett attól félni, hogy kukán, vagy sablonkérdéseket puffogtatva megyek a svéd háborúmániásokhoz.

Ők is kaptak egy kis fémdobozt, ahol át tudtak öltözni. Joakim széles mosollyal üdvözölt, majd csatlakozott hozzá Chris Rörland gitáros is, egy új srác. Ajjaj, vele nem számoltam. De csak nem sértődik meg, fura is lenne, ha egy olyasvalakit faggatnék a zenekar ügyeiről, aki mindössze pár hónapja van benne. A bőrkanapé azért befigyel a pár négyzetméteres helyiségben, meg egy kétméteres hűtő is. Druszám leveti magát egy műanyag székre, én meg Chris-szel egyetemben a kanapéra dobom magam. Joakim füleit igazgatja, majd Csaba felé fordul, aki az ajtóban áll:

Joakim Brodén: Csukd be légy’ szí az ajtót! (torz gitárhang süvölt fel a Media Markt színpadról) Így talán még azt is halljuk, amiről beszélünk (kaján nevetés).

Hard Rock Magazin: Joakim, hadd kérdezzelek először a tagcserékről. Nekem úgy tűntetek, mintha a legjobb barátok lennétek, teljesen egyben volt a zenekar. Mégis külön váltak az útjaitok. Mi történt?

Joakim: Alapjában véve mindegyikőnk mást szeretett volna az élettől. 18 évesen mindenki rocksztár akar lenni, minden áron. Még mindig barátok vagyunk, de már elmúltunk harminc évesek, és mindegyikünknek más tervei vannak. Családi élet, gyermekek és hasonlók. Így döntöttünk, és ez volt a legjobb döntés, amit hozhattunk.

HRM: És mit gondolsz a „másik Sabatonról”, ahová nemrég csatlakozott Nils Patrik Johansson?

Joakim: A Civil Warra gondolsz?

HRM: Arra.

Joakim: Igen, talán tíz éve volt, amikor először találkoztam vele a színpadon, én billentyűn játszottam [Joakim a Sabaton első két albumán is billentyűzött – Jocke], de már akkor láttam, hogy ő egy nagyszerű énekes. Nincsenek felőle kétségeim, az ilyen jellegű zenét nagyszerűen érzi. De meglátjuk, hogy mi sül ki a Civil Warból, hogy mennyire jók. Még nem tudom megmondani, mert nem hallottam tőlük teljes anyagot, mindössze néhány számot.

HRM: Milyen turnézni az új felállással? Nem fura eljátszani velük a régi dalokat?

Joakim: Persze, ez nyilvánvalóan más, főleg ami a színpadi mozgást illeti. Nem lehet mindent azonnal, tökéletesen megtanulni. Nagyjából 500 bulit csináltunk a régi felállással, mi pedig most összesen mennyit gyakorolhattuk a mozgást? Talán 15 órát?

Chris Rörland: Aha, körülbelül annyit.

Joakim: De úgy gondolom, hogy sokkal gyorsabban ment, mint ahogy arra számítottunk. Tényleg nagyon idegesek voltunk az első két fellépésnél, kora áprilisban kezdtük a turnét Amerikában, de aztán azt láttuk, hogy ez működik! Távol álljon tőlem, hogy sz*rral dobálózzam a régi srácok felé, de olajozottabbnak tűnik a gépezet.

HRM: Térjünk át egy picit az új albumra. Honnan jött a ’Carolus Rex’ svéd koncepciója?

Joakim: Ohh, igazából a rajongóktól jött az inspiráció! Állandóan más emberek, más népek háborúiról énekeltünk, de hát Svédország már egy ideje nem háborúzott, így nehéz volt valami király sztorit találni a svéd emberekről (nevet). Szóval kérdezték: „Miért nem írtok dalokat a saját háborúinkról?” Erre ezt válaszoltam: „De hát nem is háborúzunk. Háromszáz éve háborúztunk utoljára.” Végül megírtuk.

HRM: Feldolgoztátok egy Amon Amarth, egy Rammstein és egy Status Quo dalt is. Miért ezekre esett a választás?

Joakim: Status Quo? Mi másért? In the Army Now! (hatalmas nevetés)

HRM: Én kérek elnézést a kérdésért! (nevet)

Joakim: (nevet) Amon Amarth? Nagyon szeretem a bandát, szerintem az egyik legjobb zenekar. Egyébként nem szoktam death metalt hallgatni, egy kicsit kemény nekem a stílus, de tényleg szeretem őket. Egyébként azt veszem észre mostanság, hogy az emberek nem mernek feldolgozni egy dalt egészen addig, amíg az nem lesz legalább tíz-tizenöt éves. De szerintem a feldolgozás nem azt jelenti, hogy mindenképp egy régi dalt veszel elő. És ugye végül Rammstein – Feuer Frei – szintén szeretem azt a dalt.

HRM: A Wisdommal fogtok turnézni az ősszel. Ismered a zenekart?

Joakim: Nem, nem, személyesen nem ismerem őket, de természetesen a zenéjüket igen. Sőt, azt mondom, hogy leginkább a svéd heavy metal színtérhez tudnám hasonlítani őket. Talán egy kicsit olyanok, mint a HammerFall. Annyi, hogy a Wisdomnak jobb a hangzása, mint a HammerFallnak. (kárörvendő nevetés)

HRM: (nevet) Elég gyakran játszatok Magyarországon. Mit tudsz az országról és a magyar történelemről?

Joakim: Igazából nem sokat, de kaptam egy könyvet, amikor legutóbb itt jártunk. A magyar történelemről szól, és nagyon, nagyon vastag. (ezt kezével nyomatékosítja) Még nem volt időm elolvasni, de meg fogom tenni, bízz bennem! (nevet) Amúgy nyilvánvaló, hogy Európa ezen részének történelme teljesen máshogy alakult, mint például Svédországé. Az elmúlt 20, 40, 60, 100, 200 évben nagyon sokat változtak a határok, ezzel az országok is nagyon sokat változtak. Svédország ilyen szempontból érintetlen maradt és gazdaságilag is gyarapodni tudott. Itt, Közép-Európában pedig politikailag is sok minden változott ez idő alatt. Összefoglalva úgy látom, hogy ezen a területen leginkább a változás uralkodott.

HRM: Amúgy, ha a turnézásról esett szó: a klubkoncerteket vagy a fesztiválokat szereted jobban? Esetleg mindkettőt?

Joakim: Igen, egyik sincs meg a másik nélkül. Nagyon király dolog nagy fesztiválokon fellépni, több ezer ember előtt, tényleg nagyon jó érzés. De valami mégis hiányzik, az pedig a kapcsolat a rajongókkal. Igazából akkor vagyok boldog, amikor mindkettőből jut. Mikor elkezdődik a nyár, tök jó dolog nagy közönség előtt játszani, de aztán a végére rájössz, hogy ku*va messze van a közönség. Hála Istennek olyan helyzetben vagyunk, hogy nem kell választanunk, hiszen mindkettőt csinálhatjuk.

HRM: Mi volt a legrázósabb sztori koncert vagy fesztivál során?

Joakim: Nagyon sok ilyen van! Igazából nem tudom, hogy melyiket mondjam el! (nevet) Talán az egyik legdurvább eset az volt, amikor a régi billentyűsünk, Daniel [Mÿhr – Jocke] ex-barátnője feljött a színpadra koncert közben Stockholmban, és elkezdett sörösüvegekkel dobálózni! Megpróbáltuk lefogni őt a színpadon, miközben állt a koncert. Ez még valamikor 2005 táján történhetett. Még ugyanezen az estén a pirotechnikai eszközök miatt megszólalt a tűzriasztó… szóval ott volt a teljesen bekattant ex-barátnő a színpadon, aki a koncert után akkorát bemosott Danielnek, hogy vérezni kezdett. Csépelte tovább, mert tudta, hogy Daniel soha nem ütne meg egy lányt. Már mindenhol vérzett a végére. Mi történt még aznap éjjel… Megvan! Berúgtam és eltévedtem, így a többiek kihívták a rendőrséget, hogy találjanak meg engem. Igen, ez egy őrült éjszaka volt.

HRM: Durva. Viszont van még egy kérdésem: van napszemüveg-szponzorod?

Joakim: Igen, van! (Az autentikusság kedvéért: ennél a pontnál mindenki visítozni és röhögni kezdett az öltözőben, és ez nagyjából tíz-tizenöt másodpercig tartott.) A napszemüvegeket mindig egy autógáz-töltőállomáson veszem Svédországban, mert mindenhol vannak az országban és nagyon olcsóak. Nagyjából… nem is tudom… kevesebb, mint… olyan tíz euró! Így ha elhagyok, vagy eltörök egyet, akkor könnyedén beszerzek egy másikat. Egyszer volt egy hasonló kérdés egy interjú során, és kiderült, hogy a srácok a szülővárosomból valók. Kapcsolatba léptek velem, és megkérdezték, hogy nem kell-e egy pár. Dehogynem! Így küldtek egy dobozt… vagy száz napszemüveggel! (nevet) Így minden évben kapok egy dobozt száz szemüveggel! (nevet)

HRM: (nevet) Köszönöm az interjút Joakim!

Nagy röhögve felálltunk, majd indultunk kifelé, miközben Joakim széttárt karral fordult felénk: „Nem isztok valamit, mielőtt mentek?” Nem ittunk. „Ti tudjátok!” – mondja, miközben csalódottan visszacsukja a hűtő ajtaját. Utána negyed órával már bántam a dolgot, mert kint tombolt a gyilkos hőség, csakhogy erről a klimatizált fémdobozban teljesen elfeledkeztem. Thobbe Englund egy kempingszékbe roskadt, láthatóan kínozta a napsütés, miközben Brodén az egyszerűbb utat választotta és megszabadult a felsőjétől. Megvártam, míg Csaba levezényli az utánam következő interjút Pär Sundströmmel, majd elindultunk a nagyszínpad backstage felé. Joakim közben a többiekkel mászkált körbe-körbe, várták, hogy mehessenek dedikálni, közben minden egyes alkalommal, ahogy elhaladt mellettünk, szélesen vigyorgott és integetett. Jól van haver! Ha legközelebbre kiolvasod a könyvet a magyar történelemről, akkor meghívlak egy sörre és iszunk egy jót. Nagy figura, és hihetetlenül közvetlen! A koncerten pedig megmutatta, hogy hogyan kell röhögve énekelni…

Köszönet az interjúért a Wolf Kommunikációnak (Szalkai Eszternek és Novák Csabának)!

Jocke

Fotók: Csohány Dániel (FEZEN)