Santana: Shape Shifter
Carlos Santana - gitár
Chester Thompson - billentyűs hangszerek
Benny Rietveld - basszusgitár
Dennis Chambers - dob
Andy Vargas - ének
Tony Lindsay - ének
Salvador Santana - zongora
Paul Rekow - konga
Karl Perazzo - ütős hangszerek
01. Shape Shifter
02. Dom
03. Nomad
04. Metatron
05. Angelica Faith
06. Never The Same Again
07. In The Light of a New Day
08. Spark of the Divine
09. Macumba In Budapest
10. Mr. Szabo
11. Eres La Luz
12. Canela
13. Ah, Sweet Dancer
Carlos Santana-ról nagyon nehéz már újat leírni. Ő maga a hangszerével elmesélt már minden történetet, hosszú pályafutása alatt pedig mindent elmondtak róla. A vén „mehikói” gitárzseni tengernyi kiadványt eresztett rá a világra, és még mindig nem hajlandó szögre akasztani a száraz fát, és a mai napig fiatalos lendülettel veszi nyakába a világot egy-egy monstre turné alkalmából. A zenetörténelem nagykönyvébe már vagy tucatszor beírta magát, de a 64 éves zenész máig képtelen megöregedni. Szerencsére ő azok közé tartozik, akikre a kor nem nyomta rá kártékonyan a bélyegét: a produktum még mindig minőségi.
A Santana együttes történetében is több korszakot tudunk elkülöníteni. Voltak anno a boldog békeidők, amikor a vén bajuszkirály még herkától bekábultan őrült meg Woodstock deszkáin, és mutatta meg az észak-amerikai közönségnek, hogy biza a latino tájakról is jöhet ám böszme rockzene. A ’80-as években a mester poposabb irányba indult meg, s bár a minőséggel ekkor sem volt semmi probléma, a korszak zenei irányultsága másfajta muzsikának kedvezett, így bő tíz év leforgása alatt Carlosunk a Billboard lista első feléből szépen egyre nagyobb mértékben zuhanni kezdett az érdektelenség felé. Az 1992-es ’Milagro’ címet viselő nagylemeze már a tengerentúli listák Top100-ába sem fért be. Ekkor a gitáros úgy döntött, hogy jó lenne egy kicsit szüneteltetni a majd negyed évszázada szüntelenül őrlő malmait.
A visszatérésre hét évet kellett várni, de nem hiába. A Santana valóságos főnixként, lángolva emelkedett fel újra, és az 1999-es ’Supernatural’ albummal konkrétan egy falásra lenyelte a könnyűzenei szakma egészét. Elvitte az összes lehetséges díjat, majd minden civilizált országban platina lemezig jutatta a kiadványát, s a lemez legnagyobb slágerét, a Smooth-t a mai napig szajkózzák világszerte. Ennek a sikernek a nyomában járt (ha kicsit megkopva is) a 2002-es ’Shaman’ és a 2005-ös ’All That I Am’ is. A 2010-es ’Guitar Heaven’-ben a rockzene néhány nagy slágere előtt tisztelgett.
Én úgy érzem, hogy Carlos Santana a komoly kereskedelmi sikert elért kései albumaival már kiszedegette a maga részét a zeneipar pénztárából, és mostanra inkább újra az önmegvalósítás felé kezdett kacsintgatni. A nyugdíjalap már megvan, kezdhet megint elszállni. A téma azonban változott: nem pszichedelikus utazások, hanem spirituális indíttatású dallamok vannak jelen az új koncepcióban. Az immár saját kiadónál megjelent ’Shape Shifter’ dalaiban az amerikai őslakosok világa jelenik meg lelki szemeink előtt, s a hangulat inkább szolgálja az elmélyülést, mint a katarzist. Ebben tehát mást nyújt a lemez az elődeinél, de ez cseppet sem hátrány. A dalok összefogottak és erős dallamvilággal lettek ellátva. Érzésem szerint Santana sem akart ezúttal elszállni, inkább a melódiákra tette át a hangsúlyt. A hangulatra leginkább a melankolikus jelző illene, de a mester zseniálisan képes megtörni itt-ott a lassan hömpölygő vonulatot egy-egy jazz betéttel vagy vidámabb, latinos kiállásokkal. Aztán ehhez még hozzájárul a dobistenség, Eddie Chambers játéka is, ami minden számot különleges pikantériával lát el. A lemez egy darab kivételével teljesen instrumentális kiadvány. Ebben az egyetlen számban a főnök azért megvillantja, hogyha éppen olyan kedve van, a ponchója belső zsebéből is elő tud túrni egy világslágert. Az Eres La Luz-ban a régóta vele turnézó Tony Lindsay és Andy Vargas hangi adottságai mutatkoznak meg (amelyek most is egészen elképesztőek), utóbbi énekes a dalszerzésbe is besegített, ráadásul hamarosan szólóanyaggal is jelentkezni fog, úgyhogy érdemes követni a pályafutását. Santana a magyar szíveket is megdobogtatta nem is egy, hanem rögtön két dallal: a latinos-pszichedelikus Macumba In Budapest-tel és a régi tanítómester-barát Szabó Gábor-nak ajánlott Mr.Szabó-val. Ez utóbbi talán a legjobb dal az egész korongon, főleg gitár-fétisisztáknak ajánlott, mert igazi latinos agyeldobásokat találunk benne.
A klasszikus Santana hangulatvilága egyesült tehát a megszokottól kissé eltérő, spirituális elemekkel. Ez az elmélyülés hasznára válik a ’Shape Shifter’-nek, de egyesek számára a kiadvány keményvonalas instrumentális volta riasztólag hathat. Megijedni nem szabad, ez „csak” Santana… méghozzá jó formában.
A ’Shape Shifter’ az utóbbi idők legnehezebben emészthető Santana albuma, ergo nincs sem Rob Thomas, sem Chad Kroeger. Kétségtelen, hogy türelem kell hozzá, mert a mai rohanó világban egyszerűen nincs idő egy ilyen melódiákra építő, spirituális anyagot többször végigpörgetni. Azonban a lemez megéri a belefektetett időt. Az utóbbi idők hatásvadász Santana slágereihez képest igen meredek váltásnak lehetünk fültanúi, de a kóstolgatási szakasz után Carlos barátunk nem várt mélységekbe képes repíteni a hallgatóságot. Szánjunk rá néhány órát!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2243 olvasás
3 hozzászólás "Santana: Shape Shifter"
1. Óriási lemez!
Rég nem hallotam töle ilyen jót.Az utobbi idö sláger szarjait hagyjuk,bár valóban üzletileg megkellet lépnie és jól tette!De ez az igazi Santana,én igy ismertem meg és igy az igazi!Juli 20 - án lesz 65 éves,még sok ilyen lemezt!!!!
2. Shape Shifter
...ha nem is tízes (elsőre), legalább egy ötöst megérdemel tiszteletből is! Én ezt most megadom :-)
3. Miért nem adtál már rá 10
Miért nem adtál már rá 10 pontot??Két számban is magyar téma van!!ejnye:))))))