HRM Top 100: 80-71

Újabb vasárnap, újabb Top 100 epizód. A 70-es számok bűvöletében készült rész a rock és metal zene történetének majdnem összes műfaját lefedi. Vannak itt zseniális thrash lemezek, power alapkövek, progresszív albumok, de akad egy fenomenális hard rock alapmű és egy Aor fenomén is. A mezőny nagyon erős, és ahogy haladunk tovább a listán, csak még kiélezettebb lesz a harc az előrejutásért.

Pantera: Cowboys From Hell (1990)

Ez az a lemez, amivel a Pantera elkezdte megelőzni a korát: Dimebag groove-okkal szabdalt, tördelt riffelése földrengésszerű lavinát indított el a metal gitárosok körében, ami azóta is kihat az egész groove metal és metalcore színtérre. Habár ekkor még fél lábbal a power metal érában álltak, a tipikus Pantera-hangzás leszögezése megkezdődött Terry Date csúcsproducer segítségével, az extrém metal zene pedig egyik új istenét avathatta fel olyan daloknak köszönhetően, mint a Cowboys From Hell, a Primal Concrete Sledge, vagy a Cemetery Gates. (Tomka)

Megadeth: Countdown to Extinction (1992)

A '90-es évek elejére jutott el a Megadeth arra a pontra karrierje során, hogy egymás utánjában három tökéletes albumot is kiadott, és a már - az akkor tisztes karriert befutott - csapat ténylegesen beírta magát a metal hőseinek nagykönyvébe. A 'Rust In Piece', a 'Countdown' és a 'Youthanasia' a thrash legszilárdabb, elnyűhetetlen monolitjaivá váltak az idők során. A '92-es lemezük lett pénzügyi értelemben pályafutásuk legsikeresebb lemeze, amely nemcsak döngő riffeket, és elképesztő gitárjátékot hozott, hanem intelligens, kérdéseket felvető szövegvilága a kritikusok elismerését is elnyerte. (Adamwarlock)

Pink Floyd: Animals (1977)

A 'The Dark Side Of The Moon' és a 'Wish You Were Here' elképesztő sikere és színvonala után nem egyszerű feladat előtt álltak Watersék. Nem akartak önismétlők lenni, így mind témában, mind zenében teljesen más utat választottak. Az előző évek metafizikus utazásai után most a környezetvédelmet választották témának, és a zenében is a rockosabb irányba nyitottak. Az 'Animals' végül sajátos pozíciót foglal el a Pink Floyd életműben. (Bigfoot)

Van Halen: I. (1978)

Az 1978-ban megjelent lemez az egyik legsikeresebb, legsikerültebb, legdögösebb, legnagyszerűbb  bemutakozó album a rockzene történetében, mely szédületes karrierhez jutatta a Van Halent, megérdemelten. Eddie Van Halen kiemelkedő és forradalmian új gitárjátéka, a nagyszerű dalokkal telepakolt fekete korong, Diamond Dave nem a legiskolázottabb, de a zenéhez tökéletesen passzoló egyedi hangja, a ritmusszekció remeklése  feledhetetlené teszi az anyagot. Hogy a későbbiek során miért nem sikerült ezt a szintet megütnie a zenekarnak, rejtély. (Nagybandi)

Hammerfall: Renegade (2000)

Ez az elődjeihez képest komorabb hangulatú, mérsékeltebb tempójú, és egy árnyalatnyival kevesebb védjegyszerű elemet tartalmazó lemez az, amellyel a Hammerfall végleg kinőtt a tehetség-státuszból, és vált az európai metal színtér egyik legfontosabb zenekarává. A projectként indult formáció valódi zenekarrá érésének és felnőtté válásának lenyomata ez a majdhogynem hibátlan dalcsokor. (Bazsa)

Marillion: Misplaced Childhood (1985)

A Fish vezette Marillion harmadik, s egyben legnépszerűbb albuma ez, úgyannyira, hogy a ’80-as évek közepén 41 héten át tanyázott a brit sikerlistán, köszönhetően az olyan könnyedebb soft-rock slágereknek, mint a Kayleigh meg a Lavender. Itt még csak nyomokban fedezhető fel a későbbi Marillion elmélyült, art rockos világa, leginkább a Collins-érás Genesis olykor popba hajló hangzása köszön vissza egészen közérthető, többnyire lírikus formában. Az önéletrajzi ihletésű ’Misplaced…’ egy koncept-lemez az elveszett szerelemről, a gyermekkor végéről, a hitelen jött sikerről, múltbéli barátnőről… – elévülhetetlen érdemei vannak a későbbi – főként – neo-progresszív vonal kialakulásában és térhódításában. (Mike)

Gary Moore: Wild Frontier (1987)

Mint oly sok maradandó alkotás, a 'Wild Frontier' is egy tragédiához, ez esetben a barát, Phil Lynott halálához köthető. Gary Moore ekkor érezte meg a változás szelét, albuma a hard rock műfajtól való eltávolodást és a blues felé mutató utat irányozta elő, létrehozva a világ egyik legszebb, örökbecsű balladáját. (Pearl69)

Stratovarius: Visions (1997)

A 'Visions' talán az ékköve annak a lemezhármasnak (Episode-Visions-Destiny), amelyet a Stratovarius a kilencvenes évek második felében tett le arra a bizonyos asztalra, Black Diamond vagy Paradise nélkül nincs is valamire való Stratovarius koncert. Kotipelto denevér hangja védjeggyé vált, druszája, Tolkki pedig talán itt tudott a legízlésesebb lenni. Ekkorra, ’97-re tudott visszakapaszkodni a heavy/power metal az őt megillető helyére, amiben a Stratovariusnak bőven volt szerepe. (Jocke)

HammerFall: Glory To The Brave (1997)

A heavy metal visszatérése. Vagy ha más nem, annak szimbóluma. A független metalkiadók egyre szélesebb térnyerése, és a 80-as évekbeli heavy/power metalon felnőtt fiatalok egy új generációjának színre lépése lehetőséget adott arra, hogy az ezredfordulóra kisebb fajta europower mánia söpörjön végig a fémvilágon. Ezt a hullámot pedig egy mára klasszikussá érett mestermű, a 'Glory To The Brave' indította el. (MMarton88)

Journey: Escape (1981)

Az Amerikában kialakult, napfényes AOR hullám egyik legjobb albumát alkotta meg 1981-ben a Journey, mely tökéletesen példázza, miről szólt akkoriban a stílus. Érződnek a progresszív előzmények, a popzene hatása, a dallamközpontúságra való rendíthetetlen törekvés, és itt van nekünk a kor egyik legjobb énekese is, akit a mai napig is etalonként és legendaként tisztelünk. (Tshaw)

<<<<<<                                                                                                                               >>>>>>
 (90-81)                                                                                                                               (70-61)