Masters Of Rock 2006 - Vizovice 2006.07.14-16. 3. rész

Elérkeztünk savafan, és a CLP-s fiúk beszámolójának harmadik, befejező részéhez. A vasárnapi program megkegyelmezett annyira, hogy nem kellet kiérnünk nagyon korán. Az első célba vett zenekar a Metal Church volt... Tavaly a Bang Your Head fesztivál nulladik napján nem alkottak maradandót. Most viszont igazi fémzenét prezentáltak. Ennek folyományaként a hivatalos shopban a koncert végére kitehették a sold outos táblát a Metal Chuch pólókra vonatkozólag. Tényleg odatették magukat, a társaság több tagjának is igen tetszett a produkció. Az utánuk következő Riverside nem hozott tűzbe. Azon kevés bandák egyike volt, akik alatt a pénzköltés egyszerű útját választottuk. Sörök, kolbászok, gyroszok és minifánkok formájában. Miután jól laktunk, siettünk vissza egy nem várt eseményre. Korpiklaani-t a sziget fesztivál nagyszí­npadára egy kora esti program keretében!!!!!!!!!! Amit produkáltak a finnek az valami hihetetlenül feelinges volt. A fesztivál legnagyobb meglepetését prezentálták számunkra. Ennyire jó hangulatot produkáló zenekart keveset láttam eddig. A bandáról előzetesen annyit tudtunk, hogy valami folkos dolog. De látni pár ezer (addig csak mozdulatlanul konstatáló) rockert csűrdöngölőt járni az felejthetetlen élmény volt. A hegedűvel és tangóharmonikával igen megtámogatott finn zene eszement bulizást eredményezett. Annyira jó hangulatot tudtak teremteni, hogy az egy össznépi táncoláshoz vezetett. A zenekar is nagyon élvezhette a dolgot, mert végig vigyorogtak mint a tejbetök. A basszeros fószernak kiült az arcára a mosoly és úgy maradt a koncert végéig. Az olyan számok, mint a Beer, beer megtették hatásukat. Az énekes a koncert vége felé még a szí­npadról is leesett az elfogyasztott sörök hatására. A két gitáros berohangálta a teljes szí­npadot. És az instrumentális számaik is kifejezetten tetszettek. Utána én egy Edguy dedikálásra voltam hivatalos í­gy nem láttam az elejétől a csehek ászát a Tri Sestry-t. Az énekes kicsit idétlenül mutatott a hawaii mintás ingben a kopasz fején egy zajok ellen védő fülhallgató. A soktagú zenekar stí­lusa valahol a paródia vonalán húzódhat. Pár számuk kezdése szinte egy az egyben Tankcsapda kezdés volt. De kaptunk Nena 99 Luftballonjának feldolgozását is. Ami viszont a koncertprogram legerősebb száma volt az a promo cd-is hallható Mexico. Hála ennek a cédének a nagy létszámú magyar kolónia (szerintem lehettünk vagy 100-150-en) ránk eső része teli torokból üvöltötte a nem túl bonyolult refrént: Mexico, mexico, sombrero, grande tequila. És következett a fesztivál legjobb koncertje. Legalábbis számomra. Az Edguyt még a Hellfire turné pesti állomásán láttam utoljára. Ez még 2004-ben volt. Azóta a srácok átestek egy fodrász szalon és egy programizmosí­tó kezelésen. Furcsa volt látni Felixet (a legnagyobb felnőtt filmes kollekcióval bí­ró embert) szinte kommandósan rövid séróval. És Tobias is hasonlí­tott a pár évvel korábbi Bon Jovira. Már ami a hajszerkezetet illeti. De ezek nem mentek a program rovására. Sőt!!! Nagyon egyben volt a produkció és nagyon jól is szóltak. Tobi végig rohangálta, ugrálta és poénkodta az egész koncertet. A srácok hoztak pár cuccot a saját szí­npadjukról és í­gy már kétszintessé vált a szí­npad. Gyakran ugráltak le ezekről az emelvényekről. Végig tartották a kapcsolatot a nézőkkel és volt énekeltetés is. A poénok terén sem kellett szégyenkezniük. Volt Maiden verze, Tobi belenyúlós gitárjátéka és a Trinidad számban volt minitrombita is mindegyik zenész szájában:)) A koncertet, pedig ha minden igaz megörökí­tették az utókor számára. Természetesen az új lemez számai adták a program gerincét de azért a klasszikusok sem maradtak el. Remélem ezen az úton haladva elérnek oda, ahova véleményem szerint már most is tartoznak. Az európai elithez. A szí­npadképet megkoronázandó a vége felé még egy szörny is felemelkedett a dobszerkó mögül és rátelepedett a szí­npadra. Nagyon látványos és erős produkció volt. Az utánuk következő Apocalypticára már téliesí­tettünk, már ami a ruhát illeti. A nemrég megjelent új DVD-jük programját nyomták el, nagy vonalakban. Ez volt a hosszú turnéjuk utolsó állomása. Annyi volt a koncert különlegessége, hogy egy szám erejéig a cseh Marta Jandova is beszállt. Nem tett hozzá a produkcióhoz szinte semmit, hacsak nem vesszük annak, hogy a finnek zenéje alatt cseh szöveg hallatszott. A beköszönést és a felvezető szöveget illetően. Talán kicsit több volt a felkonf a számok között mint azt megszokhattuk. Mondhatjuk, hogy hozták szokásos jó formájukat. A Within Temptation koncertjére alaposan átépí­tették a szí­npadot. Előkerültek a zenekar szobrai és oszlopfői. A dobszerkó is kikerült a szí­npad egyik szélére. Sharon és csapata méltóképpen fejezték be a fesztivált. Bí­ztam benne, hogy az időjárásra való tekintettel a főleg pörgősebb számaikat adják elő. És nem kellett csalódnom. A Slient force DVD anyaga ment le kis kurtí­tással. Illetve itt nem vetették be a már megszokott pirót. A télies időjárásnak megfelelően a fesztivált az Ice Queen cí­mű szám zárta le. A kis kellemetlenségek ellenére egy jó hangulatú, igen ní­vós és erős fesztivált láttunk. Igazán egyik banda sem okozott csalódást. Csak pozití­v meglepetésekkel kellett szembesülnünk. És az egész hétvége alatt a zenekarok között leadott reklámoknak köszönhetően belénk rögzülő metál újság szlogenjével búcsúzunk (akármit is jelent): HUDBA TO JE ROCK! ROCK TO JE SPARK! VÉGE! savafan További képek: www.a-cslp.hu