U.D.O.: Rev-Raptor
Udo Dirkschneider - ének
Stefan Kaufmann - gitár
Igor Gianola - gitár
Fitty Wienhold - basszusgitár
Francesco Jovino - dob
1. Rev-Raptor
2. Leatherhead
3. Renegade
4. I Give As Good As I Get
5. Dr. Death
6. Rock'N'Roll Soldiers
7. Terrorvision
8. Underworld
9. Pain Man
10. Fairy Tales Of Victory
11. Motor-Borg
12. True Born Winners
13. Days Of Hope And Glory
Udo Dirkschneider nem más, mint a germán heavy metal legenda, az Accept egykori énekese, kinek orgánuma gyakorlatilag egybeforrt a heavy metallal. '87-től az U.D.O. zenekar élén kezdte meg az egykori Accept örökségének folytatását, a ’Rev-Reptor’ pedig a banda 13. lemeze. Persze van egy kis pikantéria a dologban. Az Accept pár hónapja újra összeállt, s mivel Dirkschneider visszautasította egykori zenésztársai invitációját, Wolf Hoffmannék egy új énekessel, Mark Tornilloval összehoztak egy olyan bődületes visszatérő lemezt, mely sikeréről még ők maguk sem mertek álmodni. Szóval a labdát jó magasra feldobták Udo papának, egyértelmű, hogy a ’Rev-Reptor’ megjelenését különösen nagy izgalommal fogadta a fémvilág... vajh sikerül-e visszavágni a régi társaknak? A ’Blood Of The Nations’ bombasztikus heavy metal orgiája képes lesz-e Udoékat is inspirálni?
Udo szereti hangoztatni, hogy nem érdekli a múlt, a saját dolgaira koncentrál, mely valahol jól hangzó szövegelésnek tűnhet, de a ’Rev-Raptor’ ismeretében be kell látni, hogy valóságtartalommal bíró információ. Lehet siránkozni az utóbbi évek U.D.O. albumainak hangzása miatt, vagy hogy Hoffmannékhoz képest Igorék milyen gitárosok, sok eredményre a panaszkodás nem vezet. Aki Acceptet szeretne hallani, hallgassa a ’Blood Of The Nations’-t, Udoék semmit nem változtattak. Haladtak tovább azon az úton, melyet pár éve már megkezdtek zeneileg. Tovább? Ez itt az igazi kérdés.
Mert mi az, ami megmaradt? Udo jellegzetes, libabőrt hozó smirglihangja, a helyenként már az indusztrialitás felé kacsintgató effektek, a gépi(es) dob, a jellegzetes (vagy épp jellegtelen) gitárjáték. Mi az, ami változott? Semmi. Itt a baj. Félreértés ne essék, nem szeretem az értelmetlen útkeresést, az erőlködő önkifejezést, és egy karakteres heavy metal zenekartól sem várom el azt, hogy hirtelen kivetkőzzön önmagából. De, hogy egyik kollégámat idézzem: „Két szám után rájöttem, hogy ezt a lemezt hallottam már.” Ugyanazok a dallamok, ugyanazok a melódiák, megoldások köszönnek vissza a ’Rev-Raptor’-on, melyeket már pár évvel ezelőtt egytől egyig ellőtt a csapat. Csak ezúttal kicsit unalmasabb, kevésbé megkapó kivitelben hallhatjuk megint a régi nótákat.
Tehát milyen is ez az album? Fáradt. Önismétlő. Eleve várhattak volna egy kicsit a ’Dominator’ után, hisz az igazán jó, kreatív ötletek hiányát a rutinnal nem lehet kipótolgatni. Egy „jó” lemezt össze lehet hozni, de abban a dömpingben ami ezekben a hetekben a nyakunkba zúdult, egy „szimplán jó” anyagra vesztegetni a szabadidőt luxus. Akadnak persze szerethető tételek, erősebb pillanatok, fülbemászóbb refrének. A címadó, a Motor-Borg, a Rock ’n Roll Soldiers, vagy a Renegade az önismétlő jelleg ellenére is a pozitívumok sorához tartoznak. Számomra még a kissé balladisztikus I Gave As Good As I Get is bejött. Mégis, ha a jövőben ilyen jellegű zenét szeretnék hallgatni, a ’Mastercutor’ vagy a ’Dominator’ lesz az én albumom.
Ha szeretted az elmúlt évek U.D.O. lemezeit, érdemes egy próbát tenned a ’Rev-Raptor’-ral, de sajnos a világmegváltás ezúttal elmarad. Kissé megfáradt ez a szekér, legközelebb némileg több kreativitással tessék dolgozni!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3786 olvasás
6 hozzászólás "U.D.O.: Rev-Raptor"
1. Sajnos én is egyetértek e
Sajnos én is egyetértek e fenti sorokkal!
Talán az lenne a megoldás,h nem évente ömlesztik ki az albumokat.
Persze ha az UDO sorlemezeket nézzük,akkor ez is egy kiváló...de tök egyforma mind.
2. kicsit ossián-szerű nekem ez
kicsit ossián-szerű nekem ez a lemezdömping udo-tól
3. Kivételesen egyetértek minden
Kivételesen egyetértek minden szóval
4. Azt en sem mondom,hogy a
Azt en sem mondom,hogy a legjobb UDO lemez keszult el most,ez egyszeruen a jelen Udoja,szerintem pedig mindenkepp elorelepes a Dominator utan,mert jobbak a dalok,jobb a szolomunka es jok a refrenek.Szamomra ez egy szeretheto album.Udo semmikepp nem akar versenyezni az Accepttel,nehez is lenne a Blooddal bizonyara.O csak teszi a dolgat,es nem is rosszul.En mindket csapatot szeretem,es a multjuk miatt kellokeppen tisztelem is oket.Az egyiket is es a masikat is bizonyos dolgokert szeretem,es mindket csapat kell nekem es szurkolok nekik a jovoben is.UDO/ACCEPT rules!!
5. Szerintem sem rossz!
Szerintem sem olyan rossz.Szerethető lemez.Igaz az Accept másabb, változatosabb.A Dominator-tól szerintem is jobb.
6. Szerintem a Dominator ezt
Szerintem a Dominator ezt elsöpri az útból, a riffeknek ott éle van, itt meg tompa és lagymatag az egész. Szinte totális ihlettelenség. Nem tudom mi kéne ez után, de vmit tenni kéne, az biztos