HRM évértékelő – 2016 legjobbjai

írta Hard Rock Magazin | 2016.12.26.

Ismét eltelt egy év, és ezúttal valóban volt miről beszélni, még akkor is, ha a rock- és metalzenéről van szó. Bár azt továbbra sem mondhatjuk, hogy valami gigászi újdonság vetette be magát kedvenc műfajunk berkei közé, de jó lemezekből, koncertekből és nagyszerű újjáalakulásokból sem volt hiány, ugyanakkor a befejezések és zenészhalálok ismét okoztak szomorúságot a rajongóknak és szakmának egyaránt.

Igazából minden 2015 végén kezdődött, amikor itt hagyott minket Lemmy Kilmister, maga a megtestesült rockzene. Halálának híre gyakorlatilag a 2016-os év elejét (ha nem a teljes évet) teljesen belengte, utána viszont sorra jöttek a szomorúbbnál szomorúbb események. A kaszás idén nem válogatott, de most mintha a korszakos legendákat vette volna célba, hiszen olyan kiválóságok mentek el, mint David Bowie, Leonard Cohen, Jimmy Bain, Prince, Glenn Frey, Keith Emerson, Greg Lake, Rick Parfitt vagy Sir George Martin, de sajnos nagyon fiatalon távozó zenészek is útjába kerültek, ilyen például Nick Menza vagy Piotr Grudziński, és ez még csak a lista fele…

Ha már legendák és szomorúság: idén letette a lantot a Twisted Sister, de a Black Sabbathnak is meg vannak számlálva a napjai, az Aerosmith és a Manowar pedig bejelentette, hogy utolsó köreik egyikére indulnak jövőre. Ennek ellenére az is igaz, hogy 2016 a nagy reunionok éve volt: a sokak által emlegetett Guns N’ Roseson kívül klasszikus összeállításban készül 2017-re a Helloween, Don Dokken és George Lynch is elásta a csatabárdot (az mondjuk mellékes, hogy milyen cél vezérelte őket), Phil Lewis és Tracii Guns 14 év után koncerteztek együtt, jövőre pedig közös albumot adnak ki, de ismét összeállt pár koncertre a Misfits, a grunge szupercsapat, a Temple Of The Dog, újra aktív a ’80-as évek hajmetaljanak egyik érdekes szereplője, a Nitro, sőt még Ritchie Blackmore is előkapta elektromos gitárját. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg Fabio Lione és Luca Turilli összefogásáról sem, aminek csak jövőre lesz hozadéka, de érdekes húzás, főleg annak fényében, hogy a Rhapsody Of Fire-t elhagyó énekes és az olasz virgamester nem invitálta meg Alex Staropolit a bandába.

És hogy közülük ki látogat el hozzánk jövőre? Jó kérdés, mindenesetre idén nem volt hiány kiemelkedő koncertekből idehaza, hiszen ahogy korábban is említettük, benézett hozzánk a Black Sabbath, az Iron Maiden, Brian May, Steven Wilson, 30 év után Michael Kiske az Avantasia zenei utazó cirkuszával, de volt dupla Red Hot Chili Peppers-koncert és The Cure is, hogy csak a legnagyobbakat említsük a sok más kiváló bulin kívül, melyeknek már sem a PeCsa, sem a kényszerűségből mellőzött Club202 nem adhat helyet. Fesztiváljaink ugyan fejlődnek és dübörögnek, azonban idén az időjárás mellett az olyan események tettek keresztbe a szervezőknek, mint például a Megadeth híressé vált koncertlemondása.

Ahogy az elmúlt években már megszokhattuk, ezúttal is lemezóceánban úszhattunk, annyi album látott napvilágot, azonban mintha most sokkal jobb minőségű anyagokkal árasztottak volna el minket a bandák. Ami mindenképpen megsüvegelendő, hogy a thrash nagyágyúi iszonyatosan nagyot alakítottak, az Anthrax, a Megadeth, a Death Angel, a Testament és igen, még a Metallica is olyan albumot tett le az asztalra, amire sok-sok év múlva is emlékezni fogunk. Több lemezt viszont nem is emelnénk ki, hiszen ahány ember, annyi ízlés, egyúttal ezzel bátorítanánk benneteket arra, hogy a szerkesztőség kedvencei alatt, hozzászólásokban osszátok meg saját befutóitokat 2016-ból. Mielőtt azonban a listákra térnénk, szeretnénk minden kedves olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket, valamint rock- és metalzenében gazdag, boldog új évet kívánni! (TAZ)

TOMKA

A LEGJOBB LEMEZEK

Beth Hart: Fire On The Floor
Killswitch Engage: Incarnate
Joe Bonamassa: Blues of Desperation
Nick Cave & The Bad Seeds: Skeleton Tree
Leonard Cohen: You Want It Darker
Apey: Foxes
Rival Sons: Hollow Bones
Middlemist Red: Ripple Soul
Testament: Brotherhood Of The Snake
Witchcraft: Nucleus
Wolfmother: Victorious
Pelander: Time
Thy Catafalque: Meta
Glenn Hughes: Resonate
Jamestown Revival: The Education Of A Wandering Man

A LEGJOBB KONCERTEK

TAZ

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Escape The Fate, Like A Storm – Szene, Bécs február 8.

Ahogy a cikk bevezetőjében is írtam: valami végre megmozdult 2016-ban. Bár rengeteg sajnálatos esemény tarkította az évet, azért voltak itt nagy durranások, melyek bátran nevezhetők rocktörténelmi pillanatoknak, és jó lemezekben sem szűkölködtünk. Személyes listámat megint alaposan ki kellett szortírozni, hogy csak 15 album maradjon a végére, úgyhogy olyan alkotások pottyantak ki a bűvös körből, mint például a Flashgod Apocalypse, a Gojira, a Primal Fear, a Lacuna Coil vagy a Kissin’ Dynamite új lemeze. Csalódás volt idén az Opeth, a Katatonia és Bon Jovi új anyaga, míg utóbbin nem lepődtem meg annyira, addig az első kettő igencsak felbosszantott.

Koncertek terén sajnos nem voltam aktív ebben az évben, aminek elsősorban az az oka, hogy áttettem székhelyem egy másik országba, így az otthoni eseményekről – ha akarom, ha nem – sajnos lemaradok. Viszont remélhetőleg hamarosan olyan koncertekről tudok beszámolni, melyek érdekesek lehetnek mindenki számára.

CsiGabiGa

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Az év legnagyobb csalódása az Emerson Lake & Palmer trió kétharmadának elvesztése volt. Egy éven belül, ez borzalmas! Nagy csalódás volt továbbá Geoff Tate lemeze. Pedig az előző anyag és a tavalyi koncert alapján nagyon vártam a folytatást. És iszonyú nagyot csalódtam a Dirkschneiderben, mert a beígért koncert DVD helyett csak egy dupla CD-t adtak ki az Accept-dalokból.

Született viszont egy rockrádiónk, ami ugyan még gyermekbetegségekkel küzd, de hát még csak 7 hónapos! A zenei választéka (elsősorban a külföldi zenék terén) ugyan elég slágerrádiós, de rengeteg hasznos infót, háttérsztorit, interjút tartalmaz, és a magyar zenék közül tényleg ott vannak a legfrissebbek is a kínálatban.

Az év első fele hozott számomra érdekesebb koncerteket, volt olyan, hogy egy héten belül négy koncerten is voltam, és még így is lemaradtam az Avantasiáról. De remélem, ők tényleg kiadják DVD-n! A zenei kínálatból ki kell emelnem az Avantasiát, mely talán a legjobb lemezét csinálta az első kettő óta, és a Myrathot, mely a keleti motívumokra épülő rockzenéjébe ezúttal kevesebb progresszivitást vitt, így közelebb került az átlagos hallgatókhoz. Meg hozzám is. A magyarok közül Takáts Tamás lemeze tetszett legjobban, és ezzel fel is soroltam a három lemezt, ami legtovább maradt a telefonomon. (Azt csak zárójelben teszem hozzá, mielőtt valaki megjegyzést tesz a mobilos zenehallgatásra, hogy egy Sennheiser fülhallgatót vettem a telefonhoz, hogy megfelelő minőségben dörrenjenek meg azok a muzsikák.)

A Metallica valahogy sose tudott közel kerülni hozzám, de most a hírek szerkesztése kapcsán meghallgattam az új lemez dalait, és tetszett! Talán vén fejjel előveszem újra a korai lemezeiket. Sokat morfondíroztam, hogy a Nordic Union és a Pretty Maids közül melyik kerüljön be a 15-be, de aztán úgy döntöttem, hogy az Erik Martenssonnal való együttműködés frissességet hozott Ronnie Atkins életébe, míg a Pretty Maids – bár újra topon vannak – azért sokkal kiszámíthatóbb.

KARPATISZ

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Zenei szempontból igen izgalmas volt ez a változásokkal teli 2016-os év. Nem mehetek el szó nélkül a rengeteg haláleset mellett, ebben az évben is számos legendás, vagy épp ígéretes fiatal zenész távozott az élők sorából: Leonard Cohen, Keith Emerson, Greg Lake, Prince, David Bowie, Piotr Grudziński, George Martin és még sajnos sorolhatnánk tovább.

A szokásos progresszív műfajon kívül több olyan más stílusú alkotással is találkoztam idén, ami nagyon megfogott. A thrashből ki kell emelnem a Testament, az Anthrax és a Metallica új lemezeit. A dallamos AOR világban is érdekes dolgokat találtam, gondolok itt Ted Poley és a The Defiants kiadványaira. De a markánsabb vonalról a Sixx: A.M., Joe Lynn Turner és Victor Smolski új csapata is felkeltette az érdeklődésem. Az igazi otthont nyújtó progresszív vonalon viszont igazán érdekes alkotások születtek. Az Opeth friss anyaga rengeteg kérdést felvetett bennem, amire csak sok hallgatás után kaptam választ, nekem még meg kell megbarátkoznom a svédek új irányvonalával. A Fates Warning, a The Jelly Jam, a Myrath és a második Levin Minnemann Rudess korong voltak azok, amiken sokat időztem, és mind a mai napig szívesen elő is veszem őket. Ezek mellett viszont született két olyan alkotás, melyek nem mondhatóak mindennaposnak. Két konceptalbum a két kedvenc előadómtól. A prog metal opera a Dream Theatertől és a prog rock opera a The Neal Morse Bandtől. John Petrucci története az év elején tette színesebbé a mindennapokat, majd Neal Morse irodalmi vonatkozású alkotása a költözés nehézségeiből tudott kiragadni.

Február 17-én egyik álmom vált valóra, hiszen interjút készíthettem azzal a zenésszel, akinek a munkássága az utóbbi 15 évben a legjobban érdekelt. Mike Portnoyjal beszélni igazán felemelő érzés volt. A nyáron viszont egy másik régi vágyam is teljesült, mégpedig hogy a világ legjobb gitárosával, Steve Vai-jal is beszélhettem. Ez a két élmény örökre megmarad, remélem 2017-ben hasonló örömöket élhetek majd át.

ADAMWARLOCK

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Avantasia – Barba Negra Music Club, április 4.
Iron Maiden - Volt Fesztivál, július 1.
British Lion - Barba Negra Music Club, november 20.
Royal Hunt - A38 Hajó, április 3.

BIGFOOT

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Ami a zenei ízlésemet illeti, sosem ragadtam le egy műfajnál, a mai napig sokféle stílust hallgatok és szeretek, így az ez évi koncertkínálatból is mindenhonnan szemeztem. Tanúja voltam kiváló blues, progresszív rock, jazz sőt metalkoncerteknek is, ha kellett, órákat utaztam egy jó buliért. Az öregek (Gillan, Sabbath, Scorpions) megbízható formát hoztak, örömmel töltött el, hogy személyesen is megbizonyosodhattam a pár fiatal bluesgitáros (McGarvey, Patlansky, Freischlader) kivételes tehetségéről. Eljöttek hozzánk a jazz óriásai is, igaz Wayne Shorter nem a legjobb formájában fújta szaxofonját, ellenben Jean-Luc Ponty elképesztő energiával és virtuózan hegedült bandája élén. Az Iron Maiden a szokásos energiával zúzott két órát, és végre jól szólalt meg a banda.

Ugyanezt tudom elmondani a lemezkínálatról is, egyet-kettőt azért kiemelve. A Joe Bonamassa - Beth Hart párost nem lehetett megverni, ezúttal külön-külön sem. Az általam nagyra becsült Van Der Graaf Generator olyan albumot rakott le az asztalra, mely vetekszik a hetvenes években készült albumaikkal, és 1999 óta végre elmondhattam egy Dream Theater-lemezről, hogy tetszik! Tizenegy év után új Stones-lemezt vehettünk a kezünkbe, igaz csak feldolgozásokat játszanak, de azt úgy, ahogy kell.

Nem voltam maradéktalanul megelégedve a Kansas albumával és Glenn Hughes sem győzött annyira meg, hiába az óriási reklámfelhajtás. Csalódtam Ritchie Blackmore legújabb kori Rainbow-produkciójában, és a The Rides a második lemezével sem tudott meggyőzni.

És sajnos ebben az évben is rengeteg kedvencünk hagyott itt minket, a legjobban az fáj, hogy Emerson és Lake már odaátról figyeli Palmert.

SAVAFAN

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Az év legnagyobb pozitívuma, hogy a nagy nemzetközi és hazai fesztiválokon semmilyen terrorcselekmény nem történt. Bevallom, volt bennem egy kis félsz az év elején. Az viszont pech volt az idén, hogy a hazai fesztiválok szinte mindegyikén történt valami előre nem látható esemény, ami rányomta bélyegét a hangulatra.

Zenei téren sajnos azt kell mondjam, a 2000-es évek nagyjai egy részének részben elengedtem idén a kezét. Nem győztek meg új anyagaikkal, és annyi friss, fiatalos banda van, akikre érdemes figyelni, hogy inkább feléjük fordultam. Öröm volt számomra idén, hogy sok évi csend után több olyan zenekar is lemezt adott ki, akik aztán a listám elejére is odaértek. Viszont, ami nem tetszik annyira, az a sok szupergroup. Lassan havonta összeáll egy-kettő, míg évekkel ezelőtt tényleg kuriózum volt egy ilyen banda, igaz a mostaniak közül viszont sok turnézik, míg régen ez nem így volt. Jövő évre vonatkozólag már annyi pozitívum van, hogy a Running Wild pár hónap alatt több koncertet fog adni, mint az elmúlt 10 évben. Vannak előadók, zenekarok, akiknek nagyon várom az új lemezét, és már most látszik, hogy koncertek és fesztiválok terén is erős év elé nézünk!

PÁLINKÁS ANDRÁS

A LEGJOBB LEMEZEK

Schammasch: Triangle
Thy Catafalque: Meta
Throes Of Dawn: Our Voices Shall Remain
Kristoffer Gildenlöw: The Rain
Oathbreaker: Rheia
Borknagar: Winter Thrice
Alcest: Kodama
Ulcerate: Shrines of Paralysis
Marillion: Fuck Everyone and Run (F.E.A.R.)
Moonsorrow: Jumalten Aika
40 Watt Sun: Wider Than the Sky
Leonard Cohen: You Want it Darker
Van Der Graaf Generator: Do Not Disturb
Ulver: ATGCLVLSSCAP
Downfall of Gaia: Atrophy

2016 egy igazán érdekes év volt, remek lemezekkel és kisebb-nagyobb csalódásokkal fűszerezve. A negatívumokat nézve sajnos a heavy metalt, mint műfajt még mindig ipari méretű újrahasznosítás jellemzi. Ugyan volt bőven tisztességes kiadvány a zsánerben, de újdonságot vagy igazán izgalmas lemezt nem találtam. Külön fájdalmas nézni a Sonata Arctica mélyrepülését. Úgy tűnik, Tony Kakko teljesen kiégett, és az sem segít a bandán, hogy Elias Viljanennel teljesen rossz lóra tettek, hiszen az új gitáros valami elképesztően szürke produkcióval járult hozzá a The Ninth Hour bukásához. Hasonlóan gyenge teljesítményt nyújtott az In Flames is, igaz az egykor melodikus death metalt játszó zenekar legalább nem a múltjából próbál megélni, de én nem tudom értékelni azt a produkciót, amivel előálltak. Még jó, hogy a Be'lakor, az In Mourning és a Dark Tranquillity is megrázta magát, így nem maradtunk minőségi dallamos death metal nélkül idén sem.

A kevésbé melodikus vonalról nálam az Ulcerate mindent vitt elképesztően brutális és innovatív új lemezével. A Gojira magmája nem temetett maga alá, pedig a szaksajtó jó része a franciák fejére tette a koronát, nekem viszont úgy tűnik, a Duplantier fivérek ezúttal picit túlpolírozták a dalokat, és oda lett a fékezhetetlen agresszió, ami eddig kiemelte őket a mezőnyből. Hasonlóan jártam a Neurosisszal is, a 'Fires Within Fires' rutinmunkának tűnik a legendás zenekartól. Hasonló érzéseket keltett a Fates Warning is annak ellenére, hogy a 'Theories Of Flight' egy jó lemez, de végül a katarzis elmaradt, éppúgy ahogy az Opeth esetében is. Nem úgy az új Redemption-album hallgatása közben. Ray Alder másik zenekara igencsak kitett magáért, és megmutatta, hogy 2016-ban is lehet még progresszív metalt játszani, és hozzájuk hasonlóan magas színvonalon teljesített a Haken is. A Dream Theater egy hosszú rockoperával osztotta meg a nagyérdeműt. Jómagam azok táborát erősítem, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel a művel. Az év meglepetését a progresszív metal/rock műfajban a Van der Graaf Generator fiatalos, lendületes, pimasz anyaga okozta, no meg a finn dark prog metalt játszó Throes Of Dawn, melynek új anyagán hallható gitárszólóknak nem találtam párját. Az elmélyültebb zenék közül Kristoffer Gildenlöw, a Marillion és a Crippled Black Phoenix is remekművekkel ajándékozott meg minket.

2016 a thrash metal éve is volt. A műfaj kedvelőit elkényeztették a nagy zenekarok. A Death Angel, a Megadeth, a Metallica és a Testament is kiváló lemezeket készített.

Folk metal műfajban a Moonsorrow tartott erődemonstrációt, mellettük az Ivar Bjørnson és Einar Selvik kollaborációjának eredményeként létrejött Skuggsjá érdemel még elismerő szavakat.

Black metal és egyéb underground műfajokban vegyes volt a felhozatal. Abbath és a Darkthrone sem merészkedett a műfaj határain túl, rendes iparosmunkával múlatták az időt. A görög frontvonalról a Rotting Christ és a Hail Spirit Noir is remekelt. De nem okozott csalódást Ihsahn sem, a Downfall of Gaia meg az eddigi legharciasabb lemezét készítette el, természetesen csúcsminőségben. Óriási meglepetés volt az Oathbreaker, akik első blikkre talán a Deafheavenhez hasonlítanak leginkább azzal a különbséggel, hogy a mikrofon mögött egy igazi csodafegyver áll Caro Tanghe személyében, aki üvölt, visít, sikít és persze csodaszépen énekel, ha arra kerül a sor. Örömteli, hogy az Alcest visszatért a keményebb hangzáshoz eddigi pályafutásuk legjobb lemezével. A Borknagar és az Ulver is különlegeset alkotott, és a Katatonia sem okozott csalódást. A hazai színtérről kiemelkedő a Bornholm és az Arkhé friss korongja. Az év embere számomra Kátai Tamás lett, aki 3 lemezt is megjelentetett idén, három különböző műfajban. Úgy tűnik, Tamás bármit csinál, abból valami nagyszerű lesz, így a friss Thy Catafalque korong mindjárt a második helyen végzett a listámon. Hogy miért csak a második, annak oka a svájci Schammasch, akik egy olyan mély és tartalmas avantgarde black metal remekművet alkottak, amivel tízévente csak egyszer lehet találkozni.

Leonard Cohen utolsó nagylemeze a kakukktojás az idei listámon, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette, hiszen Cohen olyan eleganciával és méltóságteljesen int búcsút ennek az életnek, ahogy szinte senki előtte. Hasonlóan felkavaró Nick Cave új albuma is, melyre Cave fia iránti gyásza nyomta rá a bélyegét, és felettébb kellemes búslakodáshoz a 40 Watt Sun új kiadványa is. Amikor pedig valami kevésbé borongós zenére vágytam, akkor a csalódást keltő Bon Jovi helyett Sting fantasztikusan sikerült friss dalcsokrát pörgettem.

2017 várhatóan a Guns N' Roses éve lesz, már most be lehet fizetni Axel Rose nyugdíjalapjába, cserébe élőben láthatjuk haknizni a pocakosodó sztárokat, bár ami engem illet, én inkább a Black Sabbath, a Deep Purple vagy Fish utolsó fellépései közül választok majd. Zeneileg egy hasonlóan színes évre van kilátás, mint az idei volt, a naptáramba olyan zenekarok új lemezeinek a megjelenési dátumait írtam fel, mint a The Great Old Ones, a Lethe vagy éppen a Deep Purple.

MIKE

A LEGJOBB LEMEZEK

Borknagar: Winter Thrice
Dark Suns: Everchild
Moonsorrow: Jumalten Aika
Innerwish: Innerwish
Throes Of Dawn: Our Voices Shall Remain
Votum: :Ktonik:
Universe217: Change
Charred Walls Of The Damned: Creatures Watching Over The Dead
Haken: Affinity
Anciients: Voice Of The Void
Alcest: Kodama
Katatonia: The Fall Of Hearts
Spiritus Mortis: The Year Is One
Circus Maximus: Havoc
HammerFall: Built To Last

És a „maródiak”, amelyek más napokon, más hangulatban akár be is kerülhettek volna az élbolyba:

Alter Bridge: The Last Hero
Anaal Nathrakh: The Whole Of The Law
Big Big Train: Folklore
Black Crown Initiate: Selves We Cannot Forgive
Chronos Zero: Hollowlands
Clouds: Departe
Dear Hunter, The: Act V: Hymns With The Devil In Confessional
Dream The Electric Sleep: Beneath The Dark Wide Sky
Doomed: Anna
Fallujah: Dreamless
Inglorious: Inglorious
Joe Bonamassa: Blues Of Desperation
Karmakanic: Dot
Morning Dwell: The Guardians Of Time
Noveria: Forsaken
Oceans Of Slumber: Winter
Redemption: The Art Of Loss
Rotting Christ: Rituals
Sinistro: Semente
Sunburst: Fragments Of Creation
Testament: Brotherhood Of The Snake
Theocracy: Ghost Ship
Trees Of Eternity: Hour Of The Nightingale
Vektor: Terminal Redux
Wolverine: Machina Viva

A LEGJOBB DALOK

CSALÓDÁSOK

Manowar: Itt a vége, fuss el véle…
Dream Theater: The Astonishing
A Tool még mindig kotlik az új lemezen...

WARDRUM

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

Most készítek először évértékelést, és ez egyszerűen borzasztó! Közhely, de iszonyú sok minden történt ebben az évben, több - számomra nagyon fontos - együttes állt elő új albummal, több olyan koncerten is voltam, melyekről titkon álmodoztam, de sose hittem abban, hogy egyszer valóban ott is leszek. Ezek közül a legfényesebb, David Gilmour bécsi koncertje volt, amit míg élek, nem fogok elfelejteni, és nem is tudok elég hálás lenni érte.

Érdekes – hogy bár sokat forgolódtam a lemezek és a koncertek rangsorolásán –, nem vagyok maximálisan elégedett a végeredménnyel, de az első helyezetteken egyetlen pillanatot sem kellett gondolkodnom. Természetesen a koncertlistát toronymagasan a bécsi légyott nyeri, de ugyanennyire egyértelmű volt, hogy az év albuma számomra a Fleshgod Apocalypse vakítóan csillogó mestermunkája, a 'King'. Amellett, hogy a megjelenés óta nem hagyta el a lejátszómat, ez az album egy szintlépés, de nemcsak az együttesnek, hanem az egész műfajnak is, Úgyhogy ünnepélyesen fel is javítanám az adott pontszámomat 10-re. Örök szerelmem, az Evergrey is beköszönt egy új lemezzel, melyen ugyan nem átallottam fanyalogni egy nagy lélegzetvételnyit, de valahogy mégsem tudok kiszeretni belőlük. Bár az megnyugtatott, hogy valószínűleg én vagyok túl kritikus, hiszen a kollégák szavazatai alapján a 'The Storm Within' könnyedén behúzta a szeptembert. Svédország egyébként is nagyot villantott idén, hiszen a Katatonia és a Meshuggah is jelét adták annak, hogy számolni kell velük továbbra is.

Semmi mással össze nem hasonlítható élmény érte azokat, akik tiszteletüket tették a Sunn O))) által celebrált szertartáson, akkor is és most is nagyon kell erőlködnöm, hogy szavakba öntsem a koncerten átélt transz jellegét. Látni kell, ott kell lenni, úszni kell azokban a vizekben. A másik Liebling, Rob Zombie sem kímélt idén minket, nem csak a 31 című slasher filmje jött ki, hanem a rendkívül beszédes elnevezésű The Electric Warlock Acid Witch Satanic Orgy Celebration Dispenser lemez is, mely bár nem vágott földhöz, de szolgált annyi kellemes perccel, hogy felkerüljön az év végi listára.

Idén igyekeztem még több, általam ismeretlen muzsika felé nyitni, szerencsére sikerült kellemes új ismeretségeket kötni. Lenyűgözött a Death Angel vadsága, valamint az is, hogy a Periphery lassan kezd számomra is komolyan vehető muzsikát gyártani. Ihsahnnak elég egyetlen egy hangot lepöttyintenie, és máris egyedi zenét csinál, de ennél szerencsére azért egy kicsit továbbment, úgyhogy az 'Arktis' is mély nyomott hagyott bennem, és nem csak azért, mert pont akkor forgott nálam sokat, amikor a művész szülőföldjére látogattam.

A Red Hot Chili Peppers egyre nyilvánvalóbban ad le a régi lázadó énjéből, ennek az útnak az idei állomása volt a 'The Getaway'. Az albumot már sokan kárhoztatták, de a kellemes és befogadható dallamvilága, valamint a szolid slágeressége miatt nálam ragadósnak bizonyult. Zakk Wylde viking gitáristenségnek és kávégurunak is elég sűrű éve volt, pár megálló erejéig én is felpattantam a vonatra a második 'Book Of Shadows' lemezzel. Számomra is meglepő erejű volt a gyomros, amit a Gojira vitt be, egy pillanatig nem volt kétséges, hogy új lemezüknek a listán van a helye. Nem kevésbé volt nagy meglepetés az sem, ahogy Victor Smolski megrázta magát, és gyakorlatilag a semmiből rántott össze egy rendkívül impozáns zenekart és albumot. Toplistára velük! Én lepődtem meg a legjobban rajta, de idén először kezdtem egy kicsit megnyílni a hajmetal felé is, ebben oroszlánrésze volt a nagy lendületben lévő Kissin' Dynamite-nak is, a 'Generation Goodbye'-jal megmutatták, hogy oda kell figyelni rájuk. Bár eddig elkerült engem a SIXX:A.M. – többek közt azért, mert marhára nem jön be a nevük –, viszont a kalapomat igencsak megemelem előttük, nem azért, mert két albumot hoztak ki az idén, hanem mindkettő egységesen magas színvonalúra sikeredett. És végül, de nem utoljára, Glenn Hughes. Hát, róla nincsen semmi szuperlatívusz, amit ne sütöttek volna már el, a 'Resonate' mindenképpen hab volt 2016 tortáján.

Koncertek terén is emlékezetes évet zártunk. Mint azt az elején kiemeltem, a Pink Floyd egykori gitármágusának koncertje teljesen maga alá gyűrt minden mást, de ez nem azt jelenti, hogy a többi esemény ne lett volna hasonlóan felemelő. Tiszteletemet tehettem idén a FEZEN fesztiválon egy bohém éjszakára, de októberben sokadjára kápráztatott el a Kamelot kompániája is. Rongyosra álltam a lábamat az epikus hosszúságú, és minden percében remek Keep Wiseman Alive fesztiválon, de megfordulhattam bensőséges underground eseményeken is.

Így hát zenei szempontból elképesztően sűrű év volt 2016, kíváncsi is vagyok, hogy ehhez képest mit tud nyújtani 2017. Annyi biztos, hogy a listám nyertesét hamarosan élőben is tesztelhetem. Bónuszként mindenképpen a kis oslói epizód jut eszembe, amikor hogy, hogy nem, sikerült összefutnom a repülőtéri duty free zóna színes forgatagában egy szakállas kis emberrel, akit miután megláttam, vagy 2 percig győzködtem magam, hogy nem Kirk Windstein az. Nos, ő volt.

Dzsó

A LEGJOBB LEMEZEK

A LEGJOBB KONCERTEK

SBB - MOMkult, február 24.
Gary Moore Emlékest - A38 Hajó, április 4.
Black Sabbath - Papp László Budapest Sportaréna, június 1.
RPWL Plays Pink Floyd’s The Man And The Journey - Universum/Stuttgart, október 27.
Victor Wooten Supergroup - MOMkult, november 8.

Sokéves várakozások jutnak eszembe 2016-ról: A Kansas 16 év után rukkolt elő új lemezzel, és a minőség vitathatatlan, de sajnos az eredeti szerzők és tagok hiánya is. A Tool közel 11 év elteltével sem képes összehozni új albumot, csak szédítik a rajongókat semmitmondó nyilatkozatokkal, kamuvideókkal, nagyon kezd a dolognak szaga lenni. Szintén 11 évet kellett várni a Rolling Stones újabb stúdiólemezére, ami hiteles és kiváló bluesmuzsikát hozott, de új dalokat sajnos nem. 8 év után adott ki új anyagot a Metallica, jó album lett, de annyira nem, hogy 8 évig kelljen ülni rajta. Szintén 8 évig váratott minket a Frost és a Blind Ego, mindkét lemez tízpontos alkotás. Na, ezekre megérte várni! Glenn Hughes se hiába váratott minket 8 évig, tökös lett az új album.

Csalódások is voltak: A Dream Theater a saját maga által magasra tett mércét meg se közelíti a 2016-os erőltetett anyagával, Bon Jovi egy átlagosnál alig jobb poplemezt adott ki, a Riverside pedig Piotr Grudziński elvesztésével egy nagyon üresen hangzó albummal jelentkezett, bár nagyon valószínű, hogy csak hangsúlyozni akarták gitárosuk elvesztését.

Természetesen sok-sok jó zene is született ebben az évben: Kornék végre kicsusszantak Skrillex kloákájából, és újra a saját útjukat járva kiváló anyaggal jöttek ki, a Testament rávert egy kört a Metallicára, a Pretty Maids üresjárat nélküli húzós albummal jelentkezett, de az Anthrax sem hibázott, míg a Volbeat hozta a formáját. A Skillet dallamos zúzdája is említést érdemel, ahogy az újak közül a The Mute Gods, és nagyon erős az új Fates Warning-anyag is. Képtelenség 2016 jó zenéit mind felsorolni, egy sor kiváló anyag kimarad.

Bár tavaly adta ki remek utolsó lemezét a Special Providence, de az idén körbeturnézták vele a fél világot, itthon erről méltatlanul keveset lehetett hallani. Koncertfronton a PeCsa hiányzik egy kicsit, de ez már így marad.

RUNE

A LEGJOBB LEMEZEK

Ez az év igen termékeny volt, és azt hiszem, senki sem vitatja, mivel rengeteg szerethető és fontos album jelent meg. Volt meglepetés is idén, ráadásul nem is kicsi, szerintem mindenki tudja, hogy az új Metallica-albumra gondolok, amire nem sokan számítottak, arra pedig végképp nem, hogy jól is sikerül.

A legjobb dolog mégis az, hogy a kedvelt csapataim aktuális sorlemezei általában jól teljesítettek. Jött egy remek The Vision Bleak-lemez, az új Katatonia-anyag is hihetetlenül kellemesre sikerült, rengeteget pörgött a lejátszóban. Az Opeth folytatta a progos-kísérletezős menetelést, ami harmadik eresztésként ebben a témában már nem is tűnik kísérletezésnek. Persze akadt olyan is, akinek ezúttal nem sikerült lenyűgöznie. Ilyen volt az Alter Bridge idei lemeze, Myles és Tremonti mesterek észrevétlenül süllyedtek a középszerűség biztonságos meleget nyújtó mocsarába. Olyan is volt, aki sokadik próbálkozásra sem tudott kitolatni a sárból, holott látszólag évek óta ezen szorgoskodik: a Sonata Arctica ezúttal sem tudta megugrani a lécet, sőt szépen magára is borította. Eddig albumról albumra kíváncsian vártam, mit csinálnak Tonyék, de a lemezenkénti egy jó dal nagyon kevés. Az idei gazdag termés okán marhára várom 2017-et, és bízom benne, hogy egy legalább ilyen tartalmas eresztéssel leszünk gazdagabbak jövőre is.

BAUMANN

A LEGJOBB LEMEZEK

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Promises on Duettek minden mennyiségben: Within Temptation, Annisokay, Blind8 – Barba Negra, 2024. 10. 18.: “Nekem zeneileg nagy csalódás volt a Within. Az első öt számban nem volt egy árva gitár szóló sem. Azután a…”
Herr Wolf on Dream Theater – Amikor az álomszínház álmatlanságban szenved: “Sajnos igazad van. Ez a zenekar már atom unalmas. Nekik lefőtt a kávé.”
helloweenforever on Dream Theater – Amikor az álomszínház álmatlanságban szenved: “Sajnos ez sem az a nagy durranas. 🙁 Mar Portnoy sem lesz eleg, hogy megmentse a bandat. ugyanazok a dallamok…”
Herr Wolf on Axel Rudi Pell – U2-dal Rainbow-stílusban!: “A betyárját! Ez nagyon rendben van. Mármint a Fighter V dala. Ez egy remek koncert lesz hétfőn. Asszem holnap Bécsben…”
Herr Wolf on Iron Maiden – Dupla turnényitás Budapesten: “Remek. De vajon a szervezők MIÉRT ide tették és MIÉRT nem a Groupamába, ahol az előző koncert is volt. Vagy…”
Herr Wolf on FEZEN 2024 – Megvan a részletes időbeosztás: “Kb úgy borzalmas, ahogy van!!! Valami lángész találhatta ki, hogy Avantasia 22.30 és K.K. Priest 23.15. Tisztában van a lángész…”
Csiki Gábor (CsiGabiGa) on A változatosság gyönyörködtet. De a változatlanság is: Scorpions, Omega Testamentum – Budapest Aréna, 2024. 06. 29.: “Nem bánnám én azt se, ha egy helyben állna végig, amíg ilyen fantasztikus a hangja. Rudi szaladgál eleget helyette is.…”
spiritknight on A változatosság gyönyörködtet. De a változatlanság is: Scorpions, Omega Testamentum – Budapest Aréna, 2024. 06. 29.: “Tökéletes koncert volt. A Scorpions még mindig a legmagasabb polc. Meine fizikailag sajnos eléggé meg van rogyva, nem tudom hány…”