„We are still alive!”: SBB – MOMkult, 2016.02.24.

Ezzel a mondattal vezette fel Józef Skrzek, az SBB frontembere a MOMkult színpadára lépve a zenekar klasszikus felállásának (Józef Skrzek (1948) – basszus, billentyűs hangszerek, ének; Apostolis Anthimos (1954) – gitár, dob; Jerzy Piotrowski (1950) – dob) koncertjét. 1971-ben kezdtek együtt zenélni Silesian Blues Band néven Czesław Niemen kísérőzenekaraként, akivel 5 lemezt is készítettek. Niemen a lengyel Cseh Tamás, aki már életében rocklegendává vált, Lengyelországban több helyen is szobrot emeltek a tiszteletére, tehát nem egy pancserral kezdték a pályafutásukat.

Az önállósulást már SBB néven (ami a lengyel szukaj-burz-buduj vagy az angol search-break up-build, azaz a keress-rombolj-építs krédót rövidíti) rögtön egy koncertlemezzel kezdték 1974-ben, aminek eklektikus stílusára mind a szakma, mind a közönség felkapta a fejét. Az albumon olyan hatások eredőjét lehet hallani, mint a Mahavishnu Orchestra, a korai Pink Floyd, az Emerson, Lake & Palmer, vagy mint a korai Black Sabbath és Chopin. Népszerűek lettek Közép-Európában, rengeteget koncerteztek, hazánkban is sokszor jártak: 1977-es Budai Ifjúsági Parkban tartott fellépésüket lemezen is kiadták (rejtélyes módon a koncert vége hiányzik a felvételről). A nyolcvanas években hosszú időre eltűntek, és a visszatérés után volt egy kis jövés-menés a felállásban, különösen a dobos poszton, ahol megfordult többek között Paul Wertico (Pat Metheny Group) és Németh Gábor is, akivel 3 stúdióalbumot rögzítettek.

A zenekar fennállásának 45. évfordulója is lehetne ennek a miniturnénak az apropója, ami februárban és áprilisban zajlott/zajlik lengyel, német és magyar helyszíneken. A sorban a budapesti MOM Kulturális Központ volt az első és – fogódzkodó nélkül – erősen találgattam, hogy milyen műsorral lép majd fel a lengyel veterán progresszív legenda. Bár az SBB több mint 50 hivatalos kiadványából bőven volt választási lehetőség, a nézőtéren végignézve itt leginkább a hetvenes évekből kellett meríteni, mert bizony a közönség nagy részét már az első EFOTT-on is kiszolgálták személyi igazolvány elkérése nélkül, és/vagy már az ifiparkos koncertekre is munkából érkeztek. De mint minden hasonló zenei eseményen, most is voltak jó zenei nevelést kapott fiatalok szép számmal.

Vissza a „We are still alive!”-ra, amit egy „Jo napot kivanok, Budapest, nagyon jo!” előzött meg, majd a zenekar bemutatása, és az ifiparkos-pecsás „wonderful days”, valamint Németh Gábor emlegetése után indítás az Odlottal; hangzás rendben, Józef hangja semmit sem kopott, csak így tovább! Az első félórás blokkot az első két lemez három számának szentelték, ezeket szerintem mindenki ismerte, az összes borult részével együtt; tökéletes dramaturgia, amit a közönség meg is hálált – ritkán látni ennyi ősz headet bangelni.

A rhythm and bluesos Rainbow Man a kísérletezősebb világból közönségébresztőként rántott vissza a közérthetőbb zenék felé, és kiváló átkötés volt egy igazi meglepetés, a lebegős, keleties hangzású 360 do tyłu felé. Ez stúdiólemezen meg se jelent, egy 1975-ös rádiófelvételről került a kiadatlan felvételeket tartalmazó 9 lemezes ’Lost Tapes Vol. 1’ kiadványra, szóval nem egy ismert szám; de nekem az egyik személyes kedvencem a koncertről. A ’Welcome’ album kihagyhatatlan sikerszáma, a Walking Around The Stormy Bay újra szélesen mosolygó headbangelőket eredményezett a nézőtéren, hogy aztán egy merengősebb húszperces blokk következzen a ’76-os és a ’80-as albumról.

A koncert nagyobbik fele ekkorra eltelt, és gyakorlatilag összekötő szöveg nélkül, a cájgja mögül ki se mozdulva játszott a csapat. Józef Skrzek néha felvette-letette a basszusgitárt, de többnyire ő is a Fatar Studio-Moog-Hammond vonal mögött tartózkodott; persze tudjuk, ez nem egy deszkaszántó műfaj, a hangsúly az átélésen és a koncentráción van.

Aztán mégis következett egyfajta szántás: két dobfelszerelés volt a színpadon, egy „komoly” Jerzy Piotrowskinak, és egy kisebb „tartalék”, ami miatt Németh Gábor vendégszereplésére számítottam. De nem! Elővették a hetvenes évek óta alkalmazott húzást, hogy a gitáros, Apostolis Anthimos beült a kis szerkó mögé, és együtt nyomtak egy dobszólót, amihez hasonló szerkezetűt többször is rögzítettek már élőben, és az egyik lemezen Drum-Battle címmel szerepel – hát akkor legyen Drum-Battle! Személy szerint nem vagyok oda a dobszólókért, olyan zenei környezetben különösen nem, ahol egyébként is virtuóz módon játszik a dobos, de ez valahogy mégis más volt Apostolis egyértelmű és játékos alárendeltségével, és még a kellő időben (kb. 9 perc után) csatlakozott be Józef a húzós alapra a 2012-es album sötét hangulatú Niemen című számával; ez volt a másik személyes kedvencem a koncertről! A „főműsort” egy népzenei motívumokat sem nélkülöző rövid merengés zárta a ’Nastroje’ albumról.

A zenekar sem gondolta komolyan, hogy ennyivel meg lehet úszni, az első ráadás előtt le se mentek, hanem Jan Skrzek (Józef szintén zenész testvére, tavaly hunyt el) emlékének ajánlva játszották el a híres, harmonikás Figo-Fago című számot, ami egy bluesy-R’N’B nóta, ez is amolyan közönségébresztő inkább, nem tipikus SBB-szám. Persze, hogy kaptak egy hatalmas visszatapsolást a közönségtől, amit pedig egy laza hangulatú instrumentális nótával háláltak meg. A 2012-es dalt a csapat amerikai útja ihlethette, mert hát ott is felléptek 1994-ben, lemezfelvétel is készült róla.

Józef és csapata ezután a „Köszönöm-egeszsegedre-palinka!” csatakiáltással már tényleg levonult, de persze, hogy megint kaptak egy hatalmas visszatapsolást – ezt már ők se nagyon hitték el, pedig kiérdemelték, a kiváló közönség pedig ezzel a harmadik ráadást: egy improvizációt, amihez hasonlót többször is játszottak élőben (a közönségfelvételen is ez látható), a 2015-ös koncertalbumukon Improv néven jegyzik; na ez volt a harmadik személyes kedvencem a koncertről – kicsi drum-battle, nagy elszállás, katarzis, méltó befejezése az előadásnak.

Végkövetkeztetés: kiválóan összeszedett műsor volt ez egy kiváló életműből, jó hangzással, nagyszerű zenészekkel, nagyszerű közönséggel. Ja, és egyáltalán nem kell aggódni az olyan koncertek előtt, ahol a nézőtéren Varga János is megtalálható. Ő csak tudja a tutit, hiszen az East és az SBB koncertezett már együtt.

Setlist:

Odlot / Na pierwszy ogien / Wizje / Rainbow Man / 360 do tyłu / Walking Around The Stormy Bay / Z ktorych krwi krew moja / Memento z banalnym tryptykiem / Drum-Battle / Niemen / Piesn stojacego w bramie /// Figo-Fago / Lot nad Chicago / Improv

Szerző: Dzsó
Képek: Török Hajni
Köszönet a Get Closer Concertsnek, valamint Jónás Tamásnak a technikai támogatásért!