Nézze el nekem az olvasó, de ez egy picit eltérő beszámoló lesz a megszokottól, talán személyesebb. Ennek oka, hogy a szorosabb kapcsolatom a zenekarral egy olyan bulin kezdődött, ami Sidlovics „Sidi” Gábor beszállása után nem sokkal történt, a Hungaroring egyik kanyarjában léptek fel több ezer ember előtt. Ott kaptam először engedélyt a stábtól, hogy ne csak a hagyományos módon fotózzak, három számot az árokból, hanem olyan helyekről is, amiről álmodni sem mertem.
Tehát ha így nézzük, nekem „A” Tankcsapdát a május elejéig tartó hármas jelenti. Az első „közös” koncert óta rengetegszer volt szerencsém látni a bandát, különböző helyeken és periódusokban. Lassan több mint 10 éve dolgozom együtt a társasággal, mondhatni, baráti viszony alakult ki ezen idő alatt a csapat minden tagjával.
Mint tudjuk, ez a helyzet május elejéig állt fenn, a parkos koncert után a színpad rendezői jobb oldala távozik a kötelékből. Mert nemcsak Sidi megy el, de a gitáros technikusa, Márk is. Mint azt ezen a koncerten is láttuk, ő is nagyon fog hiányozni. Le a kalappal a zenekar és a stáb előtt, mert mióta kiderült a változás, a koncertek intenzitásából, illetve a színpadi kommunikációból ez nem derült volna ki!
A Park előtt két kisebb helyen is volt szerencsém látni a csapatot, természetesen telt ház előtt, mert ezt a lineupot még sokan meg akarták nézni. A koncerteken látható fiataloknak is ez a felállás a Tankcsapda, mert Cseresznye kilépésekor még tervben sem voltak, vagy nagyon picik lehettek. Egy korábbi beszámolómban említettem, hogy a zenekar az egyik a néhány magyar banda közül, akik képesek voltak alkalmazkodni az idő haladásához, így dalaik nem csak a régi ősfanoknak szólnak, de az új generáció tagjai is megtalálhatják benne azt, amitől rajongókká válnak.
Ezért a közönség összetétele nagyon eklektikus, a kisgyerektől a 60+-osokig, a menedzser típusú érdeklődőtől a kőkemény rockerig. A 36. évébe lépő zenekar az egyetemes magyar rockzene egyik emblematikus szereplője, egy sikeres tévéműsornak köszönhetően az ismertségük most egy újabb szintet lépett. De nem elégednek meg ezzel a pozícióval, mindig valami érdekesre, újra vágynak, így a készülő album különleges lesz. Ahogy egy interjúban elmondta Fejes Tomi és Lukács Laci, 10 ismert gitáros közreműködésével veszik fel az új anyagot, ami vélhetően még az idén megjelenik.
A koncerteken látható csapat összetétele pedig legyen egyelőre meglepetés és titok, de ismerve a zenekar váratlan húzásait, érdekes előadások lesznek. Több időpont és helyszín már ismert, júniusban is fellépnek néhányszor, az igazi nagy bemutatkozás azonban egy erdélyi kitérő után, a július elejei Rockmaratonon lesz egy különleges felállású Tankcsapdával. A fesztivál zárónapján – a nagyszínpadon egyedüli magyarként – King Diamond előtt fognak fellépni. Biztosan nagy érdeklődés lesz ez iránt, mert az embereket igenis érdekli, hogy mi van a zenekarral. A Parkban is kifejezésre juttatták, hogy nagyon szeretik a triót, és még utoljára sikerült elbúcsúzniuk szeretett gitárosuktól.
Azon a koncerten, ami a zenekar bevallása szerint nem búcsúkoncert volt. Mert ők már elbúcsúztak a gitárostól, ezt egy „normál” Tankcsapda-koncertnek szánták. Talán nemcsak én voltam ezzel így, de néhány nóta bizonyos sorai más értelmezést nyertek, mint eddig.
Az olyan sorokra gondolok, mint – szerencsémre – az erre a tavaszi turnéra újra a műsorba kerülő egyik nagy kedvencem, az Olyan, mint rég refrénjének első része. „Semmi nem lesz többé olyan, mint rég”, és ugyan a dal inkább politikai hangvételű, a zenekarra, és remélem, Sidire is igaz egy másik sor: „felállok újra, meg újra, ha kell”. Most majd kell, mégiscsak 13 évről beszélünk. Szintén a műsor része volt az Ez a nap az a nap, amiben a refrén úgy kezdődik, hogy „ez a nap az a nap, amikor megváltozik minden”, ez teljes egészében igaz volt erre az estére.
És ha már koncert – végül is ez egy beszámoló lenne –, kezdjünk is bele. Most nem volt semmilyen nagy durranásra bevonulás, csak simán besétáltak a srácok, hogy posztoljanak egyet és kezdetét vegye a közel kétórás műsor. A programba érzésem szerint most több friss szerzeményt pakoltak bele, mint azt megszokhattuk, több olyan dalt nyomtak, amik még sorlemezen nem is szerepeltek.
Az első felében a koncertnek volt egy kis politikai rész, a Hatalom nélküli rend–Olyan, mint rég–Mi a fasz van? hármas azért eléggé ilyen témájú dalokból áll. Természetesen a nagy slágerek sem hiányozhattak a műsorból, de nagyon szépen passzoltak a sorba a friss tételek. Látványban is alaposan odatették magukat, a megszokott szikravetők mellett több és nagyobb lángoszlopokkal tüzelték fel a hangulatot.
Aztán jött a már említett technikai segítség: Sidinek a koncert közepén egyszer csak elhallgatott a gitárja, láthatóan Márk próbálta az eredeti mederbe terelni a technikát, de sajnos nem sikerült mindent visszaállítani. A rádiós gitár helyett hirtelen kábeles verzióra kellett váltaniuk, ami egy picit több időt igényelt. Ezt látva Laci gyorsan kapcsolt és a műsorterven kívül, egy szál basszusgitárral belekezdett az Egyszerű dalba, aminek nagy részét a közönség egyedül énekelte, Laci hangszeres kíséretével.
Onnantól Sidi picit korlátozottabban tudott játszani, nem szokott hozzá a kötött pályás mozgáshoz. Néha ezért nagyon figyelnie kellett, hogy ne gabalyodjanak össze. Hangzásban semmi változás nem volt, amúgy egész jól szólt a koncert, a közönség soraiban pedig a már megszokott emelkedett hangulat uralkodott. Fejes a megszokott grimaszokkal hozta le a koncertet, az Adjon az ég alatt pedig a már többször látott dobverőreptetéssel foglalkoztatta a stábot, akik próbálták elkapni azokat.
Bár a zenekar azt mondta, ez nem egy búcsúkoncert volt, Laci a műsor vége felé az egyik átkötő szövegben azért megemlítette az együtt töltött 13 évet, meg is köszönte azt, majd kijelentette, hogy egyik fél sem áll le, folytatják az eltervezett utat. Mert holnap is felkel a nap és menni kell tovább. Azért elköszönéskor a megszokott felállást megváltoztatták, a közönség elé úgy álltak össze egy utolsó fotóra, hogy most Sidi volt középen.
A gitáros a levonulás után még lement az első sorokhoz és egy rakás pengetőt osztogatott szét a rajongók között.
A világ posztol / Üdvözöl a pokol / Úgy szeress / Legyen köztünk híd / Hatalom nélküli rend / Olyan, mint rég / Mi a fasz van? / Rock a nevem / Ez a nap (az a nap) / Pesten megjelent Isten / Gyűrd össze a lepedőt / Egyszerű dal / Alföldi gyerek / A csajom a rúdról / A legjobb méreg / A rock & roll rugója / Adjon az ég / Ez az a ház / Baj van!! / Be vagyok rúgva / Nem kell semmi // Mennyország Tourist / Voltam már bajban
Egy korszak lezárult! A megmaradt duó a koncert után nem sokkal máris a stúdióban találta magát és figyelve a zenekar közösségi médiáját, a gitárosok szinte napi ritmusban váltják egymást a debreceni MMP-ben. Biztosan különleges album lesz, mert a vendégek stílusa elég széles skálán mozog, és ha tényleg bele tudják vinni a dalokba a saját játékukat, akkor egy igen változatos anyag várható, ami mégis Tankcsapda-lemez lesz. Sidi elmondása szerint neki kell egy kis idő, míg minden lecsillapodik és leülepedik benne, hogy utána valami újjal tudjon jelentkezni. Számomra is furcsa lesz majd az első néhány koncert, de azért mégiscsak ismerősök és nem idegenek közé megyek. De azért más lesz. Egy biztos, mi beszámolunk arról, hogyan alakul hazánk egyik legismertebb és legnagyobb táborral rendelkező zenekarának sorsa, és az ott 13 évig játszó gitáros jövője.
Szöveg és fotó: Savafan
Külön köszönet a Tankcsapda stábjának!
Legutóbbi hozzászólások