Rock am Ring: Tankcsapda - Hungaroring, 2012.05.19.

írta Hard Rock Magazin | 2012.05.22.

Újra egy Forma 1-es pálya és újra egy rockzenei rendezvény, csak most annyi a különbség, hogy nem kellett ezért több ezer kilométert utazni, hanem egy bő félórás kocsikázással már elérhető volt a cél. Idén már második alkalommal rendezték meg a „Legendák napját”, és a tavalyihoz hasonlóan most is a Tankcsapdára várt a rendezvény megkoronázása. A tavasz folyamán történt nagy változás eredményét már szerettem volna élőben látni-hallani, de eddig nem volt alkalmam elcsípni a jelenleg is zajló turnét. De ezt a koncertet semmi pénzért nem hagytam volna ki, még úgy sem, hogy ezen az estén rendezték a nagy érdeklődésre számot tartó BL-döntőt. Emiatt úgy gondoltam talán kevesebben lesznek, mint a tavalyi eseményen, de úgy látszik, más is kíváncsi volt a friss felállású zenekarra, mert a koncertre közel 10-12 ezer ember gyűlt össze. Előre szeretném leszögezni, hogy jelen beszámoló nem egy „előtte-utána” cikk lesz, ez a mostani Tankcsapda koncertjéről fog szólni. Mert az valami bitang jó volt!

Várakozással telve érkeztünk a Hungaroring 13-as kanyarjához, majd itt megint szembesültünk egy már megszokott magyar betegséggel. Az előzenekar kezdése és a beengedés ugyanazon időpontra volt kiírva, amit be is tartottak. Így még javában készülődött a tömeg a bejutásra, mikor már a Los Vegas nyomta a bulit, ezért teljes egészében lemaradtunk a koncertjükről… A kiírt kezdési időpont előtt nem sokkal egy műsorvezető jött a színpadra, és bejelentette, hogy az egyik internetes alkalmazásnak köszönhetően élőben kapcsolják a zenekar öltözőjét és a net segítségével négy szerencséses rajongó kérdéseket tehet fel a zenekarnak. Mindezt a színpad hátuljában meghúzódó méretes kivetítőn követhette a Ring közönsége.

Nem néztem utána a neten, mit játszanak a srácok a mostani turnén, „legyen meglepetés” címszóval. Illetve úgy gondoltam, ez egy különleges esemény, biztosan lesznek csavarok a buliban. De a koncert első sorát meghallva („Nekem elegem van abból, hogy mindenki hülye fasznak néz”) már tudtam, hogy itt baj nem lesz, frankó kis koncertet kapunk. Már az első szám alatt is azt éreztem, hogy nagyon szikár, feszes lett a hangzás, nagyon tisztán és hangosan szólt a cucc. Talán az eddigi legjobban szóló Tankcsapda koncert volt, amin volt szerencsém ott lenni. Ráadásul nem várt fordulatok is adódtak az este folyamán. A zenekar fanatikusainak nem furcsák a banda szókimondó szövegei, de ezen az ingyenes eseményen nem csak a legnagyobb rajongók voltak jelen, őket esetleg érhette pár apró „meglepetés”. A banda nagy hangsúlyt fektet a látványra és egy ekkora rendezvényen hely is van, hogy mindezt prezentálják, így a szám kezdetekor hatalmas petárdarobbanással nyitottak, és egy majd 10 éves lemez kezdő taktusaira beindult az első sorokban a pogó.

Ezen koncerten elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy Sidi miként illeszkedett be a zenekarba – és azt kell mondjam, tökéletes választás volt. Eleve egy jelenség a fazon, hatalmas raszta hajával, szakállával és „vadember” külsejével, de gitározni is nagyon tud. Gitárarzenálját ide is elhozta és váltogatta is rendesen a készleten lévő hangszereket. Ha emlékeim nem csalnak, előző bandájában kicsit kötöttebb pozícióban volt, most szinte folyamatosan mászkált, headbangelt és hevesen gesztikulált. Az is feltűnt, hogy nagyon sok közös gitározást és „együttállást” nyomtak Lukáccsal, amiből azt szűrtem le, hogy nagyon rövid idő alatt egymásra hangolódtak, és a banda mindenféle döccenő nélkül, továbbra is lehengerlően produkál élőben.

És ez a közönség meg is érdemli, mert szinte végig énekelték a szövegeket Lacival, kortól, nemtől és stílustól függetlenül. A zenekar egy percre sem lassított, és egy olyan meglepetés setlisttel kedveskedett a nagyérdeműnek, hogy az csak leshetett. Nekem konkrétan volt vagy 4-5 olyan szám, amit élőben még nem hallottam a bandától, de a keménymag számára is volt pár kedves meglepetés. A legtöbb nótát ’A legjobb méreg’ – ’Punk & Roll’ párosról kaptuk, ami meg is alapozta a kellő jókedvünket, már csak korunkból fakadóan is…

Nekem ráadásul egyéb okom is volt az örömre: míg általában a fotósoknak három szám után el kell hagyniuk a fotósárkot, én a menedzser engedélyével a színpadon is fotózhattam, illetve bárhol bármikor kattintgathattam (ezért hatalmas köszönet neki!). Nagyon nagy élmény volt testközelből látni a koncertet és olyan dolgokra felfigyelni, amik a közönségből fel sem tűntek volna. Onnan fentről nézve megértettem azt, amit a zenészek szoktak mondani, hogy hatalmas energiát tud adni a közönség: a többezres tömeg látványa libabőrössé tett, pedig nem is rám voltak kíváncsiak. Mit érezhet akkor az, aki miatt ott vannak…

Oldalról az tűnt fel, hogy Lukács Laci mennyire lazán nyomja le az egész koncertet, nem éreztem semmilyen feszültséget, csak jó hangulatot és folyamatos mosolygást láttam. Laci átkötő szövegei mindig élményszámba mennek, most sem kellett csalódnunk, és természetesen megköszönte, hogy a BL-döntő ellenére ilyen sokan eljöttünk a koncertre, és a miheztartás végett tájékoztatta a mérkőzés eredményéről a közönséget is (a buli végéig még 0-0 volt az eredmény). De Fejest se kellett félteni aktivitás terén: azt hiszem, hogy ha Jim Carrey magyar dublőrt keresne, akkor beszéljen Fejessel, aki olyan grimasz-kollekciót tud felvonultatni a bulik alatt, hogy alkalmasint a néző elfelejti, hogy van két keze, amivel bitang biztos alapokat pakol a banda alá. Közben persze repülnek a dobverők, nyaldossa az éppen keze ügyében lévő dobverőt, majd elemi erővel csap le a bőrökre.

A nyitó hármas után, a különlegességekre értem fel a színpadra és egy olyan négyest toltak a Disco, Juggler, Dávid és Góliát, Magányos repülő formájában, amire talán még a legvérmesebb fanatikusok sem számítottak. Legalábbis Kispé barátomat kellemesen meglepték, aki igen régóta és igen nagy számban tekintett már meg TCS koncerteket. Majd akár napi kórképnek is vehettük a két következő dalt, mert sajnos Baj van! és Mi a f… van... Lukács szövegileg megint telibe talált és nekem a régi TCS-s szövegeket juttatta eszembe, és azt kell mondjam, nagyon igaza van, mert nincs minden rendben, de ne politizáljunk, hanem egy olyan nótát hallgassunk, amit nem sokan tettek volna be a „Szerintetek ma mit játszanak a srácok” kalapba. ’Az ember tervez’ lemezről szólt  A négy című szám, ami nem az a megszokott tuti koncertnóta, és akkor még finoman fogalmaztam. Azt nem tudom, hogy ez a fajta setlist Sidi beszállásának a következménye, és ezért sok korai anyagról vettek elő számokat a srácok, vagy most jutottak el odáig, hogy jó érzés ezeket újra játszani. De a miért igazából mindegy is, a lényeg, hogy hál istennek a Tankológiában van választék, és nagyon különleges darabokat lehet csemegézni.

Közben itt-ott szépen kihasználták a felvonultatott látványtechnikát, mert pár számonként vagy CO ágyúkat vagy lángcsóvákat kaptunk, ahogy az adott szám megkívánta. Mivel több kamera is közvetítette a koncertet a kivetítőn keresztül, a nagyon messze állók is szinte testközelből élvezhették a bulit. Természetesen egy ilyen nagyszabású koncerten az „átlag” látogatóknak is illik kedvezni, akik nagyrészt a klipes nótákat ismerik, így a ráadásblokk előtt a Rock a nevem és az Ez az a ház sorait szinte egy emberként üvöltötte a tömeg. A ráadás kicsit szolidan indult, ugyanis Lukács egy szál akusztikus gitárral a kezében vonult be a színpadra, és egyedül nyomta el az Egyszerű dalt, ami pici pihenőt engedélyezett a pogózó tömegnek és a zenekarnak egyaránt.

Ezek után egy vendéget üdvözölhettünk a színpadon. Lehet szeretni vagy nem szeretni Bochkor Gábor műsorvezetőt, de rockzenéhez fűződő viszonya megkérdőjelezhetetlen. Baráti viszonyban van a zenekarral, több közös projektjük is volt már, amik remekül sikerültek, és ahogy a háztetőn adott koncerten is beszállt egy szám erejéig, úgy itt is beugrott basszusozni az Örökké tart c. szám alatt, Sidivel a dobemelvényre lecsücsülve kezdtek neki a számnak. Majd a kötelező number one, a Mennyország Tourist következett, na, itt már egy emberként ugrált a közönség, és mindenki énekelte az ismert sorokat – egyszer szívesen megnézném azt, amikor Lukács nem énekli végig ezt a számot, hanem egy részét a közönségre bízza.

Az utolsó szám akár mottó is lehetne a jelenlegi állapotra: Itt vannak a tankok! Voltak páran, akik szkeptikusak voltak a tagcserét illetően, sokan nem tudták, mit várhatnak majd Siditől élőben, illetve a készülő lemezen, de azt kell mondjam, nincs ok a félelemre, mert ha ezt a fesztelen jókedvet és energiát, valamint ezt a feszes, már-már metalos megszólalást át tudják ültetni a lemezre, akkor nagyon erős anyag várható Debrecenből!

Setlist:

Senki nem menekül / Akinek látsz / Csapda vagyunk / R&R-nak hívott / Úgy szeress / Disco / Juggler / Dávid és Góliát / Magányos repülő / Baj van! / Mi a f… van / A négy / Szabadon / Szextárgy / California über alles / Rock a nevem / Ez az a ház / Mindig péntek / Az enyém vagy /// Egyszerű dal / Örökké tart / Mennyország Tourist / Itt vannak a tankok

Aki a koncert után elindult haza, az még pont hazaért a BL-kupa sorsát eldöntő eseményekre, így mi egyszerre két legyet ütöttünk egy csapásra: megtekintettünk egy baromi jó bulit, és egy nagyszabású sportrendezvény végső momentumait is élőben láthattuk.

Szöveg és fotó: Savafan

Külön köszönet az Opelnek és Bakó Csabának!