fbpx

Bob Dylan - Rough And Rowdy Ways

A költő mesél, a költő ősszegez, a költő énekel, a költő dünnyög az orra alatt, a költő üzen. Bob Dylan lassan nyolcvanéves, nyitott szemmel és füllel zenélte végig az elmúlt hat évtizedet. Ez az album erről a hat évtizedről szól: Amerikáról, annak hőseiről, az amerikai zenéről, annak hőseiről, az amerikai ellenkultúráról, annak hőseiről. Időnként kitekint legszélesebb hazájába, a világba is.

Bob Dylan-féle történelemórát hallunk hetven percben, közben keresztül-kasul becsavarogjuk Amerikát térben, időben. Salt Lake City, Los Angeles, San Antonio (San Antone – tájszólásban) – megjelennek a nagyvárosok, amiket jól ismer, a fogyasztói társadalom oly jól ismert elemei, mint a gyorséttermek, a felgyorsult élet, az elidegenedés. „Az élet semmit nem jelent egyedül.” – jelenti ki sommásan.  Key West a kultúrtörténet szempontjából fontos, hiszen Hemingway és Tenessee Williams is élt és alkotott a Florida államhoz tartozó szigeten. Megelevenednek Poe misztikus borzongásai, Ginsberg üvöltése, Kerouac csavargásai, Gregory Corso versei, még Walt Whitman szellemét is idecitálja.  Zenei műfajok, előadók közt cikáznak a gondolatok, felcsendülnek Beethoven szimfóniái, Chopin zongoraszonátái, a rossz fiúk, a Rolling Stones bluesai, a jó srácok, a Beatles yeah-yeah-je, Jimmy Reed, az egyik legnagyobb példakép zenéje, Louis Armstrong trombitajátéka. Közösséget vállal hőseivel, kortársaival, hiszen velük együtt ő is a rossz oldalon született. Átkel a Rubikonon, vállalva, hogy onnan már nincs visszaút, azonban ezt nem bánja.  De minek is, hiszen akkor nem taglalhatnánk most költészetét. Amibe még az is belefér, hogy megteremtse magának az ideális párt, még akkor is, ha a testrészekért hullaházba vagy monostorba kell menni.

Bár több vallást is tanulmányozott élete során, egyik sem tudta eltéríteni, számára mind egyforma, a zenébe, a költészetbe vetett hite a legerősebb, nem hisz a hamis prófétákban, csak a morálban. A történelem suhan el mellettünk: a második világháború, az ötvenes évek Amerikája, a hatvanas évek ellenkultúrája, Woodstockban kicsúcsosodva. Ebben a zűrzavarban már arra sem emlékszik, mikor született, és halt meg. De Dylan él, itt van, alkot, azonban így a vége felé ellamentál az élet és halál mezsgyéjén a csillagtalan égbolt alatt, ám még mindig nem mondott le arról, hogy megtalálja a Szent Kelyhet, talán az élet legfőbb inspirációját. Reménysugárként újra feltűnik a fehér galamb, amit már a Blowin’ In The Windben megénekelt pályája kezdetén.

Nem maradhat ki a Kennedy-gyilkosság sem: egy álom, ami már a hatvanas évek elején széttört. Az amerikai történelem legfiatalabb elnöke, JFK remény volt Amerika és főleg az ifjúság számára a sötét ötvenes évtized után. És a sorokból ennyi idő elteltével is a szomorúság, a gyász árad, hogy ez megtörtént. De ez csak egy váz, mert eköré épül a többi kísérő esemény, és ebben a hosszú versfolyamban a zene most tényleg alibi, a költészet ereje mindent visz. Nem érdekli a mai világ, nem tekint előre, nem aggódik Amerikáért, a bolygóért, az emberért. Felidéz történéseket, ám nem mond ítéletet semmiről.

A külsőségek is a múltba révednek, hiszen a lemez címe Jimmy Rodgers, a countryzene atyjának egy dal címe a húszas évekből, a borítón pedig egy 1964-ben elcsípett pillanat látszik egy rég megszűnt londoni klubban, melyen egy jól szituált pár ropja a táncot.

Összegzés:

Nem egy modern lemez, lassú, történetmesélős anyag, a zene és szöveg igazodik egymáshoz. Lehet, hogy a fiatalabb generáció nagyobb részének túl lassúak, túl egysíkúak, néha túl hosszúak ezek a dalok, de Dylan számára a zene csak egy eszköz – igaz, pár kiváló bluest azért hallunk –, melynek segítségével előadja költeményeit, ami jobbára az amerikai közönségnek szól, azoknak, akik végigcsinálták vele a nehéz, de nagy időket. Nagy polémia zajlott, amikor 2016-ban odaítélték neki az irodalmi Nobel-díjat. Ha valaki veszi a fáradságot, és tanulmányozza az album szövegeit, rájön, hogy megérdemelte.

 

Pontszám: nincs

 

Megjelenés: 2020
Kiadó: Columbia
Weblap: www.bobdylan.com
Stílus: költészet
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Zenészek:

Bob Dylan – ének, gitár
Charlie Sexton – gitár
Bob Britt – gitár
Donnie Herron – steel gitár, hegedű, harmonika
Tony Garnier – basszusgitár
Matt Chamberlain – dob

Dalcímek:

  1. I Contain Multitudes
  2. False Prophet
  3. My Own Version of You
  4. I’ve Made Up My Mind to Give Myself to You
  5. Black Rider
  6. Goodbye Jimmy Reed
  7. Mother of Muses
  8. Crossing the Rubicon
  9. Key West (Philosopher Pirate)
  10. Murder Most Foul
Megosztás