1984-et írunk, Hobo ül a miskolci gyorson és elkezdenek benne kibontakozni a Hobo Blues Band új anyagának szövegötletei, amelyek a következő napokban koncepciózus elbeszélő költeménnyé érnek, hogy aztán az egész kéziratot ottfelejtse egy taxiban. Szerencsére Póka Egon konyhájában sikerült emlékezetfoszlányokból restaurálni a versek nagy részét, ebből született Póka és Tátrai Tibor fenomenális megzenésítésében a legenda: a ’Vadászat’.
Az album 1984 októberében jelent meg, komoly kritikai és közönségsikert hozott, a kódolt üzenetei a mai napi aktuálisak. A lemezbemutató 1984 karácsonyának második napján gigantikus, telt házas színházi előadásként valósult meg a Budapest Sportcsarnokban, amelyet hasonló azóta sem követett. Bár az album dalait számtalanszor eljátszották élőben, és 2002-ben a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, 2009-ben a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2021-ben pedig a budapesti Nemzeti Színház is színpadra vitte a művet, a monumentalitásában is méltó remake-re 14 290 napot kellett várni.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Sok minden megváltozott közben, a BS leégett és Papp László Budapest Sportarénaként született újjá, a Hobo Blues Band elbúcsúzott a színpadtól, a lemezt a stúdióban feljátszó zenészek közül néhányan nem élnek már, némelyikkel pedig megváltozott a személyes kapcsolat, de egyvalami változatlan: a ’Vadászat’ zenéje és gondolatai.
Így érkeztünk el az aréna hatalmas kivetítőjén a szarvashoz a tisztáson, csicseregtek a madarak, majd 20:11-kor gong és Major Tamás ismét ironikus hangsúllyal idézett a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alapelveiből, akárcsak 40 évvel ezelőtt. Aztán színpadra lépett Hobo – aki Bohóc a dobozon, és a színpadon is annak öltözött ezúttal – és most már állandó kísérői: Gál István (dob), Kiss Zoltán (gitár), György Attila (basszusgitár, vokál), Nemes Zoltán (billentyűs hangszerek, vokál) és Bűdi Szilárd (gitár, szájharmonika, ének).
Az egyedüli vendég Ács Eszter volt, akinek az Ott fogsz majd sírniban jutott szerep, meg korábban a ’Vadászat’ nemzetis változatában színészként. Ez a zenekari felállás teljesen más, mint az eredeti, de nem igazán lehetett belekötni a 2024-es interpretációba, amiben benne volt az a rutin is, hogy 2023-ban 15 alkalommal adták elő élőben az albumot. A legnehezebb dolga Bűdi Szilinek volt, aki Deák „Bill” Gyula nehéz témáit hozta kiválóan.
A hangszerelést átszabták kissé, hangsúlyosabbak lett a billentyűk, de a mű lényege változatlan maradt, és extraként megkapta az egykori betiltott dalokat (Kex: Zöld-sárga, Faludy György–Villon: Ballada a senki fiáról, Petőfi: A kutyák dala és a Farkasok dala).
További bónusz volt a Farkashajsza Viszockijtól, valamint a Rolling Stonestól a Szimpátia az ördöggel, de Hobo belenyúlt a szövegekbe is itt-ott, és az összekötő felkonfokban helyet kapott Petőfi, József Attila, Pilinszky és Shakespeare. Mindebből látszik, hogy az eredeti ’Vadászat’ szolgai másolása nem volt cél, meg amúgy is – Hobo fogalmazott így – „aki a 40 évvel ezelőtti változatot várta, lehetetlent akart”.
Ahhoz képest, hogy Hobo többnyire határozottan ellenzi az előadásain a vizuális hangsúlyt és minimalista világítástechnika a jellemző nála nulla animációval, ezt a koncertet remekül megfényelték, ami valószínűleg nemcsak a jelenlévőknek szólt, hanem a kameraerdőnek is, nincs kizárva, hogy a produkciót viszontlátjuk képernyőn és/vagy mozivásznon.
A három óriási kivetítő videóival értelmet nyerhetett a ’Vadászat’ című elbeszélő költemény története azok számára is, akiknek az egykori burkolt mondanivaló nem jött át, félelmetes, hogy mennyire aktuális még ma is a sztori.
Elmaradt az eredetileg záró Ez elment vadászni mondóka, helyette A bolond levele a kisfiúnak volt a zárszó, amelyet a közönség kórusban énekelt együtt Hobóval, majd köszönet a régi zenésztársaknak és jobbra-balra el, következett újra a madárcsicsergés, mintegy keretbe foglalva a 40 éves lemez újragondolt színpadi változatát.
Ha itt lett volna vége az előadásnak, nekem nem lett volna hiányérzetem, mert a ’Vadászat’ úgy kerek, ahogy van – ráadásul bővített kiadásban hangzott el –, de Hobo biztosra ment, és a már szinte védjegyének számító keresztcsíkosba átszerelve tért vissza, hogy olyan tízszámos ráadást adjon, amely egy fesztiválfellépésen magában is megállta volna a helyét.
Dalok 3 Hobo Blues Band-lemezről és 4 szólóalbumról, ezek közül picit előretolva a novemberben megjelent ’Rádió’-t. Az elköszönő blokk felépítése előtt kalapot emelek, mert a Pécsi lány az apai féltő hangjával, az Amíg élek, játszom a küldetéstudatával és a Középeurópai hobo blues II. a viharban született katarzisával tökéletes ívű befejezése volt az estének.
Pontosabban nem ez volt a záróra kihirdetése, hanem a „köszönjük szépen, minden jót” után Hobo még leintette a fényeket, „mert nehéz pillanat következik…engedjék meg, hogy akkor egy ilyen gyönyörűségesre sikerült esten életem egyik legfontosabb versét elmondjam.” Ez nem volt más, mint Hobo jól bejáratott poénjai közül egy ritkán hallott, egy részlet a komolyan egyáltalán nem vehető Egy norvég mészégető balladája című opuszból, ezt eredetileg Latabár Kálmán „a káka tövén költötte ruca korában, pontosabb norvégból fjordította”. Hobo többször is hangoztatta, hogy ki nem állhatja a nosztalgiát, nem hazudtolta meg magát: „…megnézem, a mész ég-e, ég-e, VÉGE!”
Ezzel persze dehogy volt vége, a 14 416 néző távozása közben a kivetítőkön kirajzolódott a 2025. február 15-i ’Hobo 80’ koncert döbbenetes plakátja, miközben szólt a Stonestól az 1968-as No Expectations, ami nálam ellentétes áthallást váltott ki. Akinek a 80. születésnapja után két nappal arénakoncertje lesz, annak igenis vannak elvárásai.
Prológus (A vadászat alapelvei) / Hajtók dala / A vadászok gyülekezője / Mesél az erdő / Zöld-sárga / Fut a nyúl a mezőn / A kerítés mögött fegyveresek fáklyával / A vészbanyák dala / A királyfi vágtat a réten / “Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát” – zokogja az erdész lánya / A fattyú reménytelen szerelme és halála / A remete története (Jack Kerouac: 211. kórus) / Száműzött lovag / Ballada a senki fiáról / A vadászok kara (Weber: A bűvös vadász – részlet) / A tigris és a medve utolsó találkozása / Farkashajsza / Az áldozatok áriája / Az üldözés rövid, de véres / Szimpátia az ördöggel / A vak zenészek kara lassan lépked a fűben / A zsákmány terítéken, szépen elrendezve / A vadászok bevonulása és az ünnepség kezdete / A lakoma / A vendégsereg tánca / Az orgia / A bolond levele a kisfiúnak // Csipcsirip / Rohadt rock and roll / Éjszakai Budapest blues / Circus Europa / Az ám, hazám / Az új Magyarország / Hashajtó sajtó / Pécsi lány / Amíg élek, játszom / Középeurópai hobo blues II.
Legutóbbi hozzászólások