Ma 40 éve, 1981. január 19-én adta ki a chicagói Styx a ‘Paradise Theater’-t, pályafutásuk legnépszerűbb (és legnagyszerűbb) albumát, mely háromszoros platinalemez lett Amerikában és három héten át vezette a Billboard albumlistáját.

A konceptalbum a létező chicagói Paradise Theatre fiktív történetét a ’70-es évek végi Amerika változásokkal küzdő emberei életének metaforájaként mutatta be. A csodálatos szerkezetet a 20-as évek végén úgy építették, hogy az idők végezetéig állni fog. Az ’50-es évek közepén sajnos végleg bezárták. A Styx alapító tagjának, Dennis DeYoungnak nosztalgikusan kreatív elméje azonban évtizedekkel később újra a figyelem középpontjába helyezte az egykori színházat.

A tizedik nagylemez az 1975-ös ‘Equinox’-tól (Suite Madame Blue) folyamatosan egyre nagyobb sikereket elérő zenekarnak addig nem látott népszerűséget hozott. A Dennis DeYoung által írt ballada, a Best Of Times, vagy a legfiatalabb tag, a 76-os ‘Crystal Ball’ lemezen csatlakozott Tommy Shaw által szállított Too Much Time On My Hands, illetve a DeYoung, Shaw és James Young gitáros által közösen szerzett Rockin’ The Paradise a slágerlistákon az első tízbe jutottak. A nagylemezből négymillió példányt adtak el.

Érdekessége, hogy kétféleképpen írják a lemezen a színház szót. A lemez gerincén és hátsó borítóján az Amerikában használatos theater, míg a címlapon az általánosan eltejedt theatre kifejezés szerepel. Ezért sokan ‘Paradise Theatre’-ként emlegetik a lemezt, jómagam a bakelitkorszakban felnőve a lemez gerincén található írást tekintettem etalonnak, és az amerikai zenekar honlapján is ez a verzió szerepel a diszkográfiájukban.

A következő ‘Kilroy Was Here’ című lemezen DeYoung még jobban elmozdult a rockszínház felé, amit a társai már nem toleráltak és ez szakításhoz vezetett, a Styx nagy korszaka végleg lezárult.

A ‘Paradise Theater’ történetét az A.D. 1928 és az A.D. 1958 című dalok foglalják keretbe, és a lemezen található zene időtlenségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a billentyűs-énekes idei szólólemezét az A.D. 2020 című dallal zárta, mely ennek a témának felelevenítése, szövegét a mai korhoz igazítva.