Steven Wilson: The Harmony Codex

Steven Wilson is stúdiómunkával töltötte a Covid miatt rászakadó szabadidőt. Először elkészítette a ’The Future Bites’ című szólólemezét, amelynek a turnéja a pandémia miatt meghiúsult, majd jött a Porcupine Tree legutóbbi anyaga, a ’Closure/Continuation’, amelyet 2022-ben nagy sikerrel mutattak be élőben Európában és Amerikában is. Ezek után újra a szólófelvételek felé fordult, elkészült legutóbbi anyaga, a ’The Harmony Codex’, amelyet otthoni stúdiójában és távmunkában készített el. A korábbi szólólemezeit mindig egy adott műfajhoz igazodva építette fel, például a ’The Raven That Refused To Sing (And Other Stories)’ a régi vágású progresszív irányt mutatta, a ’To The Bone’ a 80-as évekbeli art rock felé hajlott, míg a ’The Future Bites’ az elektronikus zene irányába mozdult el. A ’The Harmony Codex’ viszont olyan, mintha egy „Best Of Steven Wilson” lemez érkezett volna, csak új dalokkal. A megjelenés előtt bemutatott kislemezek felkeltették az érdeklődésem, de a teljes anyagot végighallgatva a lelkesedésem egyre csak fogyott.

A misztikusan induló Inclination eleinte filmzenei hatásokat mutat, de ahogy az elektronikus effektek elkezdődnek, a hangulat a Wilson anyagaira jellemzően borongósra, szomorkásra vált. A dal közepén a teljes leállást Steven éneke töri meg, a szusszanás utáni rész jobban működik számomra, mint a korábbi elektronikus részek. A folytatásban az Economies Of Scale-ben az elektronikus alapra már több hangszer és többszólamú ének is érkezik. Az ebben hallható refrén igazán jó lett, kár, hogy ilyen rövid. A Beautiful Scarecrow és a címadó The Harmony Codex esetében már nincs agyoneffektezve a zene, a dal spirituális szövege elgondolkoztató. Vajon mit akart elérni ezekkel Steven? A nagyszerű dallamok, hangszerelések és hangulatok mellé miért kell ez a sok elektronika vagy épp a melankolikus hangulat? A választ akkor kaptam meg, amikor a YouTube-ról indítottam el az albumot, mert a lemezhez kapcsolódóan elhangzott ez a kifejezés: „moziélmény a fülnek”. A dalokhoz készült látványvilággal, a klipekben bemutatott történetekkel együtt jobban működik ez a zene, a művészfilmbe illő jelenetek és animációk valódi élményt adnak.
A Blu-ray verzión az album anyaga többféle Hi-Res (nagyfelbontású) hangzással található meg, illetve két korábban megjelent klip HD változatban.

Nem titkolom, számomra Wilson a progresszív műfajjal nőtt össze. A Porcupine Tree stúdiólemeze után nyilvánvaló volt, hogy itt nem számíthatunk hasonló komplexitásra, ezzel szemben egy műfaji határokat áthágó egyéni világ tárult ki. Találtam a lemezen több olyan dalt is, amelyet könnyen be tudtam fogadni már az első pár hallgatás után. A What Life Brings a Pink Floyd világát és hangulatát idézi meg, modern hangzással izgalmassá téve. De mondhatnám akár az album leghosszabb dalát, az Impossible Tightrope-ot, amelyről az első perctől fogva világos, hogy ellenpólusként érkezett a lemezre. Az az érzésem, hogy ebben az instrumentális tételben mintha Wilson bizonyítani akarná, hogy még mindig tud ilyen komplexitásokban gondolkodni. A Rock Bottom esetében viszont könnyű dolgom volt, a duett Ninet Tayebbel az egyik legpopulárisabb műve a korongnak. Az igazi ínyencfalat azonban a legvégén a Staircase, számomra ez a dal testesíti meg az igazi Steven Wilsont.

Összegzés:

Steven Wilson érezhetően új útra tért, már nincsenek számára kötöttségek, nincsenek zenei értelemben vett határok. A ’The Harmony Codex’ a régi vágású progresszív rajongóknak kevéssé fog tetszeni, de a modern hatásokat kedvelők számára ez egy izgalmas anyag lett.

Pontszám: 7

Megjelenés: 2023
Kiadó: Virgin Music Group
Stílus: elektronikus art rock
Származás: Anglia / nemzetközi

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: CD, Blu-ray és vinyl

Zenészek:

Steven Wilson – ének, gitár, billentyűs hangszerek, sampler, basszusgitár, ütőhangszerek, programozás

Adam Holzman – billentyűs hangszerek
Ben Coleman – hegedű
Craig Blundell – dobok
Kollár Dávid – gitár
David Kosten – programozás
Guy Pratt – basszusgitár
Jack Dangers – programozás
Jason Cooper – ütőhangszerek
Lee Harris – gitár
Nate Wood – dobok
Nick Beggs – Chapman stick
Niko Tsonev – gitár
Nate Navarro – basszusgitár
Nils Petter Molvær – trombita
Pat Mastelotto – dobok, ütőhangszerek
Rotem Wilson – ének
Samuel Fogarino – dobok
Theo Travis – fuvola, szaxofon, duduk

Dalcímek:

01. Inclination
02. What Life Brings
03. Economies Of Scale
04. Impossible Tightrope
05. Rock Bottom
06. Beautiful Scarecrow
07. The Harmony Codex
08. Time Is Running Out
09. Actual Brutal Facts
10. Staircase