Jövő januárban lát napvilágot Steven Wilson új albuma, a ’Future Bites’, amiről már a második dal is meghallgatható Eminent Sleaze címmel.
A koronavírus-járvány miatt 2021. január 29-re tolódott Steven Wilson ’Future Bites’ című lemezének megjelenése, ugyanis a zenész eredetileg idén nyáron, koncertekkel egybehangolva szerette volna bemutatni friss anyagát. A kiadvány a Caroline International gondozásában lát napvilágot, Wilson saját webes kereskedésében többféle fizikai változat közül lehet válogatni (CD, LP, kazetta, Blu-ray, valamint mindhárom hanghordozót tartalmazó csomag). Az album a 21. századi függőségek világába kalauzolja el a hallgatót, valamint azt tárja fel, hogyan fejlődik az emberi agy az internet korában. „Minden alkalommal, amikor lemezt készítek, nagyon fontos, hogy valami különlegeset alkossak, és még véletlenül se hasonlítson az előzőekre.” – mondta elképzeléseiről Wilson.
A kiadványról korábban a Personal Shopper című tételt ismerhettük meg, amelyben Elton John is feltűnik, hosszú idő után azonban itt a következő dal, az Eminent Sleaze.
Nem értem, miért kellett elmennie Wilsonnak ebbe a hulladék elektronikus irányba, pedig egy zseni a fickó! Nem lesz itt már sajnos sosem Porcupine Tree úgy látom… 🙁
Egy esetleges Porcupine Tree újra összeállást úgyis következetesen tagadott minden interjújában, amikor erre rákérdeztek. A PT is Steven Wilson szólóprojektje volt, csak elmondása szerint akkor még nem volt mersze a saját neve alatt kiadni az anyagokat, ezért volt a zenekar, de amikor nézeteltérések voltak a zenekar jövőjét illetően a The Incident album után, ott is hagyta a bandát.
Ezzel azért vitatkoznék, mert az oké, hogy ő volt a zenekar kreatív vezetője, de mellette a többi zenész is a saját jogán fenomenális teljesítményt nyújtott.
Richard Barbieri kísérteties és ezerszínű szinti hangzásai, Colin Edwin alázattal teli, de érdekes basszus-szólamai, John Wesley összehasonlíthatatlan vokáljai.
Ja arról nem is beszélve, hogy Gavin Harrison ebből a bandából röppent a dobos szakma élvonalába, teljesen megérdemelt módon, mert páratlan módon gazdagította a zenekar zenéjét. Azóta is kedvenc dobosom.
Imádom Wilson szólóanyagait, de a Porcupine tree többi tagja által képviselt nagybetűs varázslat a mai napig hiányzik a zenéjéből és ezt nem is fogja pótolni senki.
Egyébként a Personal Shopper nekem jobban tetszett, mint most ez az új dal. De értem az irányokat, amiket most Steven Wilson vett. Bár szerintem egy kicsit már maga alá temette a saját zsenialitása, valamint a szándék, hogy ő legyen az új Peter Gabriel.
Éppen azért nem akarta tovább csinálni a Porcupine Tree-t, mert kezdett nagyon közös produktummá válni, miközben neki fő irányként saját projektre van szüksége. Ő ilyen, nem tehet ellene. Nem olvadhat fel egy zenekarban, amelyben nem hozhatja ki magából a teljes kreativitását.
Érdemes meghallgatni ezt a beszélgetést Nick Beggs úrral https://www.youtube.com/watch?v=Vs05BDUnnt8&ab_channel=CherryRedRecords
Nagyrészt önmagáról beszél, de SW is szóba kerül, és Nick elmondja, hogy Steven a góré, mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja, de megengedi, hogy mindenki egy bizonyos szintig a saját szájíze szerint alakítsa a részét, illetve szabadon hagy egy üres táblát, amire mindenki azt rajzol, amit akar. Ha neki megtetszik onnan valami, akkor azt beveszi az adott dalba. “És én jó vagyok az ilyen üres táblára rajzolgatásban”, mondja Beggs (mint ahogy tényleg baromi szépen rajzol).
Nos, a PT nem lett volna alkalmas arra, hogy ott ugyanezt megcsinálhassa Steven Wilson. Elég ha azt vesszük, hogy Gavin Harrison egy adott dal teljes “ritmikus dizájnját” egyedül szereti elkészíteni, ezt meg ő mondta magáról. Két ilyen ember nem tud évtizedeken keresztül együtt dolgozni, akármennyire is kedvelik egymást.