A Ratt frontembere, Stephen Pearcy áprilisban streaming koncertet ad, ennek apropóján beszélgettek vele. Szóba került a Ratt jelenlegi helyzete és egy új lemez felvétele is.

 Április 2-án livestream koncertet adsz. Ez szóló- vagy Ratt-koncert lesz?

 Ezt a koncertet szilveszterre terveztük a Ratt-tel, de nem tudtuk összehozni. Szóval úgy gondoltam, szólócsapatommal, a Rat Bastardsszal megcsinálnánk. Tovább folytattam hát a szervezést, és most a Whisky A Go Go-ban fogjuk előadni ezt a show-t, és király lesz! Lehet, hogy lesz egy-két vendégünk is, de mindenképpen egyéni lesz, és jól fogjuk érezni magunkat. Az első sorban ülve nézheted 10 dolllárért, tisztára, mint a ’70-es években! [Azóta bejelentette, hogy Bobby Blotzer, a Ratt eredeti dobosa lesz a meglepetésvendég, ami a korábbi pereskedésüket tekintve valóban nagy meglepetés!]

 Mi a véleményed a hair metal kifejezésről, amit rátok aggattak?

 Hívhatod akár hair metalnak vagy bárminek… elfogadom! Nem számít nekem. Ott voltam és csináltam. Néhány ilyen banda, akik soha nem lettek igazán nagyok a ’80-as években, most hálát adhatnak Istennek, mert a streaming és minden ilyen által, ami most folyik, sokkal többet szerepelnek, mint akkoriban. Ezeknek a zenekaroknak kiváltságosnak kéne érezniük magukat… Szóval hívhatod hair metalnak, vagy bármi hasonlónak, számomra ez csak rockzene.

 Én a ’80-as évek második felének albumaival ismerkedtem meg először. Visszatekintve mit gondolsz a ‘Reach For The Sky’ és a ‘Detonator’ lemezekről? Hová sorolod ezeket a diszkográfiátokon belül?

 A ‘Reach for The Sky’-jal mellékvágányra futottunk. Az a lemez sokba került nekünk, mire elkészült, a zenekar belsőleg kiégett, és nem jó értelemben. Jól fogyott, a sokadik egymást követő platinalemezünk volt. Én csak írom a dalokat, és reménykedem, hogy működnek… és legtöbbször működtek is. Imádom azt az albumot, de azt hiszem, egy kicsit még jobban szeretem a ‘Detonator’-t. De vérfrissítést akartunk, és Desmond Child ezt hozta a zenénkbe, ki akartunk próbálni valami mást. Úgy éreztük, túlpolírozott a hangzásunk. Nem mintha nem tiszteltük volna Beau Hillt, a mai napig kapcsolatban vagyunk, de már a ‘Dancing Undercover’-en megpróbáltunk egy kicsit durvábbak lenni, ez egy tudatos dolog volt. Desmondra nem Mr. Slágergyárosként volt szükségünk, csak hogy új perspektívát hozzon a dalírásba. Az albumon a legnagyobb élményem a Givin’ Yourself Away megírása volt Desmonddal és Dianne Warrennel. Már csak ezért megérte nekem azt a lemezt megcsinálni. Azt a dalt csak Japánban adták ki, és készítettünk hozzá egy videót. Az album meg úgy szerepelt, ahogy, miközben a zenei színtér megváltozott.

 Tervezel-e újabb albumot készíteni a Ratt-tel?

 Nem csinálok újabb lemezt, az eredeti srácok nélkül soha! A pokolba is, kizárt! DeMartininek és a többieknek is odaadhatnám a névhasználati jogokat, de miért tennék ilyet? Megpróbáltuk mással az ‘Infestation’-ön és az emberek azt mondták: „Ez nagyszerű lemez!” Én meg, hogy: „Nos, csak ezt tudtuk nyújtani nektek.” Ha ott lett volna Juan [Croucier, eredeti basszusgitáros], vagy ott lett volna Robbin [Crosby, eredeti gitáros], ha ott lett volna az eredeti tagság, a mag, akkor még jobb lemezt csináltunk volna. Ez van, ez csak így működik. Mert akár működésképtelenek, akár működőképesek vagyunk így együtt, mi alkotjuk a csapatot, mi alkotjuk azt a zenét. Nézd, Carlos Cavazo egy rövid ideig volt csak a zenekarban, mi írtuk az első két kislemezt, mintha nem is Ratt-lemez lett volna! Nem tudom, hogy játszanék-e még valaha is Carlosszal. Nincs bennem semmi tiszteletlenség az ‘Infestation’-ön játszó arcokkal szemben, de az eredeti srácok nélkül – egyszerűen nem tenném ezt a Ratt-tel, mint márkanévvel.

(A cikk a 80’s Glam Metalcast interjúja alapján készült.)