Bármennyire sem gondolnánk ezt a diszkográfia láttán, a Gyöngyösről indult Reason már 25 éve van jelen a magyar undergroundban. Az írásom tárgyát képező dalcsokor viszont csak a második albumuk. Ennek bizonyára számos oka van, de mindez nem igazán számít, mert amit hallunk, az több mint nemzetközi. A zenekar 1995-ben alakult Gyöngyösön, 1996-ban jutottak el ’Moonlight’ című első demójuk rögzítéséig, amelyet 2000-ben követett a ’Broods’, majd 2005-ben a ’Captive of Dreams’ demóanyag, az első lemezt pedig 2010-ben jelentették meg ’Halcyon Days’ címmel. Annak ellenére, hogy már ezen az albumon is hasonlóan igényes és végletekig kimunkált bánatmetált hallunk, kereken tíz évet kellett várni az újabb életjelre a ’The Divine Rest’ képében.
A Reason zenéje alapvetően a gótikus metálban gyökerezik, de egyéb zenei hatások is érték a srácokat, amelyeket bátran be is építettek a zenébe. Ha példákat kellene említenem a nagyvilágból, akkor talán a Paradise Lost, Opeth, Katatonia, Anathema nevű bandákat említeném, ami valószínűleg nem is áll távol a valóságtól. Ezek valóban csak hatás szintjén jelennek meg, mert szó sincs újrahasznosított vagy átvett témákról. Az album dalai maximálisan kiérleltek, átgondoltak és ezáltal egy kiegyensúlyozott egységet alkotnak. A számok fő tárgyköre a teremtőként elbukott ember, amelyhez bibliai és görög mitológiai témákat dolgoztak fel. Ez a tematika a mai világunkat tekintve kimeríthetetlennek tűnik, mert ha körbenézünk, tisztán láthatjuk, hogy ha nem történik hamarosan változás, végleg elpusztítjuk a földet és egyben magunkat is. Nem mondom, hogy a ’The Divine Rest’ ennek a pusztulásnak az aláfestő zenéje is lehetne, mert ahhoz én sokkal súlyosabbat képzelek el, de akár felfoghatjuk figyelemfelkeltésnek is.
A zenészi kvalitásokat nem méltatom, mert aki meghallgatja az albumot, annak egyből feltűnik, hogy Horváth Attilának és Vándor Eriknek is a kisujjában van a hangszeres tudás, ízes, lélekkel teli szólóik – amit például a Rise-ban vagy a Brotherben hallunk – figyelemreméltóak. Persze a ritmusszekcióra sem lehet panasza az embernek. Amit viszont a magyar helyzetre tekintettel ki kell emelnem, az Dudás Gábor énekes: ritkán hallani ilyen telt és férfias hangot hazai zenekartól. Kellően változatosan énekel, sem a Mikael Åkerfeldt-féle progos tiszta hangok, sem pedig a Nick Holmes-féle rekesztések nem esnek nehezére. A korong hangzása is kiváló, amely Vári Gábor munkáját dicséri.
Már a nyitó Messiah első hangjainál éreztem, hogy közeli barátságba fogok kerülni az anyaggal, a gótos, darkos, táncolható dallamok egyből magukkal ragadtak, amire a refrén is ráerősített. Az album több dalába hívtak vendéget. A Silent Earthben Mikus Tamást hallhatjuk az Agregator éléről, aki Lucifer szerepét vállalta magára. Csak sokadik hallgatásra döbbentem rá, hogy ez az egy dolog hiányzik nekem, el tudnék viselni még néhány dalban ilyesfajta extrém éneket, helyenként a zene is megkívánná. Mindezek után sorra jönnek a jobbnál jobb nóták, amíg el nem jutunk a Wrong Heaven, a Rise és a Titans mesterhármasához, ami az album csúcspontja. A Wrong Heavenben egyébként Kátai Tamás segít be billentyűkön, Bebesi Ábel pedig a gyermekhangot szolgáltatja. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy rég nem írt ilyen jó dalt az Opeth.)
Persze innentől sem ül le a lemez, többek között ott van még a címadó, a The Divine Rest, amelyben káprázatosan énekel Pettenkoffer Zsófia a Herselfből. Számomra eddig ismeretlen volt a hölgy, ugyanis eredeti bandája nem az általam preferált stílusokban alkot, viszont amit ebben a dalban művel, az egyszerre hátborzongató és káprázatos. Elsőre komolyan azt hittem, hogy a srácoknak Lee Douglast (Anathema) sikerült megnyerniük egy kis közös zenélésre, az Anathema legszebb időszakát juttatja eszembe a dal. Tökéletes lezárás, amely minden alkalommal arra késztet, hogy újra a lejátszás gombhoz nyúljak.
Összegzés
A ’The Divine Rest’ egy nemzetközi szintű alkotás, amelynek dalai külön is megállják a helyüket, de egyben hallgatva nyújtja a legnagyobb élményt. Minden számban találni valami kapaszkodót, mindnek megvan a saját arca, amely néha szép, néha csúnya, ám mindegyik sajátos hangulattal bír. Bár a jó munkához idő kell, azért remélem, hogy nem kell újabb tíz évet várni a következő hanganyagra. Ez egy egyedi hangulatú lemez, amely remek társ lehet egy hosszú magányos őszi sétához.
Pontszám: 9
Megjelenés: 2020
Kiadó: Nail Records
Stílus: dark metal
Származás: Magyarország
Zenészek:
Dudás Gábor – ének
Horváth Attila – gitár
Vándor Erik – gitár
Kun József – dobok
Dalcímek:
- Messiah
- Silent Earth
- Brother
- Wrong Heaven
- Titans
- We, Creators
- The Divine Rest
- War Within (bónuszdal)
Legutóbbi hozzászólások