2021. január 15-én derült égből villámcsapásként érkezett a boltokba ismét a Mike Portnoyt, Billy Sheehant, Tony MacAlpine-t és Derek Sheriniant tömörítő négyes koncertfelvétele. Most egy teljesen más kiadó, az earMUSIC zászlaja alatt jelent meg. Korábban az egy cégcsoportba tartozó Armoury Records és Eagle Vision adta ki a CD-verziót, illetve a képi anyagokat DVD-n és Blu-ray lemezen. Az earMUSIC, miután megszerezte a jogokat, 2018-ban megjelentette a hanganyagot vinylen is, most pedig egy Blu-ray + 2 CD kombót hozott forgalomba. Kicsit hasonló a helyzet, mint a tavaly megjelent Myrath ’Live In Carthage’ esetében, ott a kis francia kiadótól szerezték meg a nemzetközi jogokat, most egy másik óriáscég „Out of print” kiadványát frissítették föl.
Mike Portnoy neve és az instrumentális zene összefonódása kapcsán mostanság mindenkinek párás lesz a szeme, hiszen 22 évet kellett várnunk arra, hogy a Liquid Tension Experiment újra együtt dolgozzon. Közben ez a formáció, az írásom főszereplőjének választott Portnoy / Sheehan / MacAlpine / Sherinian sajnos a feledés homályába veszett. Pedig az a 2012-es koncertsorozat még nem volt olyan régen. Az akkori együtt zenélés egy jó lehetőség volt Portnoy számára, aki akkor lépett ki a Dream Theaterből. A másik egykori DT-taggal, Derek Sheriniannel való összeborulása is egy különleges ízt adott ennek a csapatnak. Benne volt az útkeresés, de egyben a fricska is az egykori zenekar felé. Ez a beintés a személyes kapcsolatoknak szólt, hiszen Portnoy elmondta, hogy akkoriban nagyon hidegnek érezte a viszonyt Petrucciékkal. Érdekes, hogy Mike és Derek között mindig is megmaradt a jó viszony annak ellenére, hogy sosem verték nagydobra az okát, miért is döntöttek úgy, hogy a ’Falling Into Infinty’ után egy új billentyűssel folytatják a Dream Theater karrierjét.
A film maga másfél óra hosszúságú, de még mindig oda tudja szegezni az embert. A kép hozza az elvárt HD minőséget, de a hang kapcsán sajnos nem ennyire rózsás a helyzet. Hiába van a megszokott LPCM sztereó mellett DTS hangzás, ha már maga az eredeti felvétel sem tökéletes. A dobsound és a gitár hangja is igen vékony, ahogy az már az első kiadáson is volt. Ezt csak az egyedi játékmód élménye tudja feledtetni.
A PSMS pedig igencsak érdekes lehetőségeket rejtett magában. Zenéjük nemcsak a közös múlt egy-egy darabjára épült, hanem olyan feldolgozásokra is, amelyek mind a négy zenésznek ihletet és inspirációt nyújtottak. Billy Cobham és Jeff Beck szerzeményei is jelentősen átformálódtak a négy zseni kezei alatt. Nemcsak modernebbek lettek, de az tűnt fel, hogy a dzsesszbe hajló mű rockosabb, míg a rock alapú nóta dzsesszes irányba fordult. Talán ez az a vonal, amely mentén ez a négyes igazi nagyágyú lehetett volna, ha az általuk titokban emlegetett saját kompozíciók elkészülnek. A Talas-dalok esetében nem éreztem ekkora változást, de a The Farandole előadása azért igencsak impozáns volt. Lehet válogatni a jobbnál jobb szerzemények között, de az igazi egyedi PSMS-ízt számomra a Derek szólódarabjait életre keltő pillanatok hozták meg, legyen az Been Here Before, vagy épp a világvégét megidéző Apocalypse 1470 B.C., de személyes kedvencem mindig is a Nightmare Cinema volt. A ’Black Utopia’ korongon helyet kapó tételben eredetileg Zakk Wylde gitározik, de Tony tökéletesen vissza tudta adni azt az erős, karakteres pengetést és gitárhangzást. A Dream Theater zenéjében a Derek által jegyzett időszak valahogy mindig különös élményt jelentett. A billentyűk egy hard rockos irányba vitték el azt a dallamos, progresszív zenét. A Hammond-orgona azóta is Derek egyik kedvenc hangszere, a Sons Of Apollo két albumán is sokat hallhatjuk. A PSMS műsorának gerincét a két dudás közös dalai alkották. A ’Falling Into Infinity’ sokakkal ellentétben számomra mindig is kedves darabja volt a DT-életműnek, így ezt az előadást is élveztem.
2012 egy nagyon jó év volt, hiszen kétszer is láthattam (Adrenaline Mob és PSMS) Mike Portnoyt zenélni Budapesten. A közelmúltat, egy libabőrös koncertélményt felidézni mindig jó érzés. Egy ilyen megújult kiadvánnyal meg pláne. Valahol azért sajnálom, hogy a Portnoy / Sheehan / MacAlpine / Sherinian formáció képe fokozatosan halványul, de ha úgy vesszük, a banda háromnegyede tovább él a Sons Of Apollóban. A régi emlékeket pedig elhozták ismét az otthonunkba ezzel az újrakiadott PSMS koncertfelvétellel.
Mike Portnoy – dob
Billy Sheehan – basszusgitár
Tony MacAlpine – gitár
Derek Sherinian – billentyűs hangszerek
’Live In Tokyo’:
CD 1: A Change Of Season: I. The Crimson Sunrise / Acid Rain / The Stranger / Stratus / Apocalypse 1470 B.C. / Tony McAlpine Guitar Solo / Been Here Before
CD 2: Birds Of Prey (Billy’s Boogie) / Billy Sheehan Bass Solo / The Farandole / The Pump / Mike Portnoy Drum Intro / Nightmare Cinema / Hell’s Kitchen / Derek Sherinian Solo 2012 / Lines In The Sand / Shy Boy
Blu-Ray: A Change Of Season: I. The Crimson Sunrise / Acid Rain / The Stranger / Stratus / Apocalypse 1470 B.C. / Tony McAlpine Guitar Solo / Been Here Before / Birds Of Prey (Billy’s Boogie) / Billy Sheehan Bass Solo / The Farandole / The Pump / Mike Portnoy Drum Intro / Nightmare Cinema / Hell’s Kitchen / Derek Sherinian Solo 2012 / Lines In The Sand / Shy Boy // bónusz: Behind The Scenes
Legutóbbi hozzászólások