Ma 35 éve jelent meg a ‘Master Of Puppets’, a Metallica harmadik albuma. Ahogy mondani szoktuk, ezt még a tőzsdén is jegyzik! Ezért aztán úgy gondoltuk, itt az ideje egy újabb tízes listának. Persze egy tízlemezes bandánál nem értelmezhető „a legjobb 10”, a lényeg tehát a sorba rendezésen van.

Todd La Torre, a Queensrÿche énekese négy esztendővel az első kósza bejelentését követően végre-valahára jelentkezett első szólólemezével, amely kábé húsz százalék Queensrÿche-ot és nyolcvan százalék power/thrash metalt tartalmaz. Na meg egy (spoiler!) „halálmetálos” kiruccanást is, de most hadd ne matekozzak a százalékokkal. A lényeg: remek dalok, remek riffek és remek énektémák. Kell ennél több?

Vannak zenészek, akik megrekedtek egy stílusnál. Itt van például az Arc Of Life, Yes-zenészektől, Yes-stílusban, mégsem csettintesz a végén, hogy „ó, yesss!” A Melvins a hardcore punk undergroundjában rekedt, mégis olyanok példaképévé vált, mint a Nirvana, Siggi Schwarz pedig ki sem mozdul Heidenheimből, de arra járó példaképeihez úgy alkalmazkodik, mint a kaméleon. A Zero Theorem a 16 perces lemezhossznál ragadt le, már a második EP-jüket hozzák ki példaképük, a Disturbed stílusában, a Riverside viszont halad előre töretlenül, csupán példaképpé vált gitárosuk rekedt a túlparton.