A GrundRecords Omega-életművet bemutató sorozatában megjelent hanganyag – a teljes koncert most először kiadott felvétele – egy ereje teljében levő zenekart mutat be. Ez a kordokumentum híven őrzi és bizonyítja ennek a korszaknak a sikerét, termékenységét és az Omega megújulását.
Sűrű bánattal átitatott, melankolikus hangulat jellemzi a Swallow The Sun koncertjeit. Viszont aki közel tudja magához engedni és képes meglátni a szépségét, annak egy semmivel össze nem hasonlítható élményben és zenei utazásban lesz része. Az Avatariumnak szintén rajongója vagyok, és ha az olasz Shores Of Null így folytatja, ők is hamar tekintélyes rajongótáborra tehetnek szert.
Sikerült a tavalyi koncertet megfejelniük, és nemcsak a látványt illetően. Ha a most csarnokokat megtöltő öregek kihullanak, jelen állapot szerint az Electric Callboy lesz az egyik, aki a helyükre léphet. A főzenekar mellett a jövőben érdemes lesz figyelni a Blind Channelre is, mert a fiatalok odáig vannak értük, a Future Palace-nak pedig egy kis színpadi rutint kell még felszednie.
Ez volt az első Depresszió-koncertem, pedig a második lemezük óta hallgatom őket. Egyrészről érdemes volt várni erre a bulira, másrészről viszont önmagamat fosztottam meg az élménytől, hogy ennyit vártam rá. Mire ugyanitt ismét elcsíphető lesz a banda augusztus 5-én, addigra már bőven túl lesznek az 1001. éjszakán is. És az előzenekari posztot vállaló A Király Halott nevű formáció is profi koncertet tett elénk.
Roger Waters-koncertre elmenni nem ígér felhőtlen szórakozást, dráma ez a javából, de egyszer legalább mindenképpp látni kell, akárcsak ‘Az ember tragédiájá’-t. Az MVM Dome-ban olyan csodát láttam, amit nem felejtek el, míg élek.
Nem példa nélküli, de szokatlan vokális szerzemények instrumentális változatait elkészíteni. Paul Gilbertnek sikerült egy olyan albumot összehozni, amely ének nélkül is őrzi Ronnie James Dio ragyogó pályafutásának emlékét.
Legutóbbi hozzászólások