A Beatles felbomlása után, de még 1970-ben mind a négyen rögtön fejest ugrottak a szólókarrierbe, és az egykori négyes örökségét önálló albumaikon vitték tovább. Érdekes lenne egymás után végighallgatni mai füllel a négy szólólemezt. Vajon melyik tud még újat nyújtani ennyi év után? George Harrison lemezének 50 éves bővített változata tudott!
1975-ben nagy fordulat állt be a Fleetwood Mac zenei világában, teljességgel maguk mögött hagyták a bluest és a könnyedebb popzene felé fordultak, a ’Rumours’ világviszonylatban is az egyik legnagyobb példányszámban elkelt album lett és ebből az időszakból származik a banda első hivatalos élő albuma is, melyen nemcsak tökéletes zenei teljesítményt nyújtanak, de remek a hangulata is. Azt viszont csak sajnálni tudom, hogy a korai korszakukból nem készültek hasonló szellemű kiadványok.
Az ’After The Gold Rush’ Neil Young egyik legfontosabb albuma, ám a kritika kezdetben nem fogadta túl jól, idővel tárták fel értékeit. A másik egy újabb előkerült ismeretlen koncertfelvétel, ami tovább gyarapítja a legendás kanadai muzsikus amúgy sem szegényes életművét.
Az ’A’ talán csalódás volt a Jethro Tull régi rajongóinak a modern hangzása és a zene könnyedebb hangvétele miatt, ám az újfajta megközelítés ellenére a zenekar nem felejtette el gyökereit. Ez a negyvenéves jubileumra összeállított bőséges csomag alapos elmélyülést kínál a lemez anyagában.
Nyugodtan kimondhatjuk, 1994 egyik legnagyobb rockszenzációja a BBM formáció első és sajnos egyetlen albuma volt. Az ’Around The Next Dream’-et megjelenésekor kevés példányszámban, de kiadták vinyl változatban is és most, június 18-án, a hanghordozó reneszánsza alkalmából ismét forgalomba hozzák dupla LP-n, kibővítve azokkal a dalokkal, melyek a 2002-es CD-újrakiadáson már egyszer napvilágot láttak.
A zenei teljesítménnyel, a megszólalással semmi baj nincs, kristálytisztán, mérnöki pontossággal szólalnak meg a dalok, ám én azt gondolom, egy Pink Floyd-fellépést nem lehet 55 percben letudni, nem jön át az üzenet.
Legutóbbi hozzászólások