Omega: Élő Omega (1972/2022) – jubileumi box-set kiadás

A nemzetközi lemezpiacon egy ideje már divat, hogy egy-egy előadó nagy jelentőséggel bíró albumát kibővítve dobják piacra. Kiegészítik kiadatlan dalokkal, az adott lemez eredetitől eltérő megszólalásával, újrakeverésével, a hozzá tartozó koncertfelvétellel, így egy album műsorideje többszörösére duzzad. Az ilyen boxok nagy sikert aratnak elsősorban az előadók hardcore rajongói körében. Többrétű egy ilyen darab, hiszen nemcsak új dalokat hallhatnak a rajongók, hanem megismerhetik a különböző lemezek történetét és mélyebb műhelytitkokat is. Magyarországon egészen idáig nem éltek ezzel a módszerrel, most azonban a GrundRecords gondolt egy merészet, és az Omega-életmű újrakiadásában a zenekar negyedik albumát, az ’Élő Omega’ LP-t ilyen formában tették közkinccsé.
Négy és fél hónapig készült ez a kiadvány, és amit a Hungaroton eddig soha nem tett meg, azt megtette a GrundRecordsszal: rendelkezésükre bocsátotta az eredeti mesterszalagokat az archívumból, és arról készült el ez az eddig nálunk egyáltalán nem favorizált, bő lére eresztett kiadványfajta. Először ugyan tartottak tőle, hogy milyen a felvételek minősége fél évszázad után, vannak-e rajta jelkimaradások, ám a szalagok kifogástalan állapotban voltak. Német AGFA tekercsekről van szó, melyek abban az időben világszinten is a csúcsminőséghez tartoztak.

Az Omega legkacifántosabb életű lemeze a negyedik album. Már a cím zavart okoz, hogy bár hallható a közönségzaj a dalok közt, stúdióban készültek a felvételek, a koncerthangokat utólag tették hozzá. Két dal – a 200 évvel az utolsó háború után és a Szexapó – nem kerülhetett fel rá, mert az előbbi szövege nem volt polkorrekt (igaz, hogy kislemezen korábban megjelent), az utóbbi sorait Erdős Péter pedig magára vette, így lehúzta az albumról, pedig a dal nem is róla szólt. „Nem fogtok velem szórakozni!” – közölte raccsolva Meckyékkel a döntését.
Le is írták őket, hiszen az egyik alapítótag, Laux József és a banda zeneszerzője, Presser Gábor odébbálltak, megalakult a Locomotiv GT, a lemezgyár pedig több lehetőséget látott az LGT-ben. Kóbor Jánosban (Mecky) még az is felmerült, hogy visszamegy építészmérnöknek. Mégis, amikor Debreczeni Ferenc (Ciki) érkezett a dobok mögé, onnantól indult be igazán az Omega karrierje, vele mászott fel a csúcsra a banda. Az ő dobolásával készült el az ’Élő Omega’, amely idén lett ötvenéves.
Valamiért fekete bárány lett a csapat, először nem is akarták az albumot kiadni, aztán meg nem akart a hanglemezgyár borítót csináltatni – állítólag papírhiánnyal küzdöttek –, végül pléhtasakba került a lemez és úgy jelent meg. Idővel több változatban is kiadták, az akkor betiltott dalok is napvilágra kerültek.

Az első CD az eredeti album műsorát tartalmazza, kiegészítve két korabeli kislemezzel. Ezt egyébként szimpla CD-n önállóan is megjelentette a kiadó.
Az első magyar hard rock albumnak titulálják ezt a lemezt, de nem csak ez a műfaj hallható rajta, bár az anyagon uralkodó vonal kétségtelenül az akkor új és divatos stílus.
A kezdet a Hűtlen barátok, amely nagyon direkt célzás Lauxra és Presserre, akik elhagyták az Omegát. Egy 1971-es rádióinterjúban Benkő Laci a következőt mesélte a dalról: „Nem árulok el titkot, ez tényleg célzás. Ezt a számot ebből a helyzetből merítettük, mint ahogy rengeteg témát ugyanígy a hétköznapjainkból választottunk. Nem véletlen ez a cím, hogy Hűtlen barátok [Dám László – Rockszámla, 1987].” A dal Molnár „Elefánt” György dübörgő gitárrifjével indul, és ez uralja végig a dalt, erre telepszik rá a Hammond orgona recsegése. Aztán Elefánt magánál tartja a kezdeményező szerepet, a Blues az ő gitárimprovizációjára épül, és nagyon érzi az akkori korszak ízét. Visszavesznek a tempóból, az Egy nehéz év után egy borult beates nóta és inkább a megelőző Presser-korszakot hozza vissza, Laci újra remek orgonaszólóval áll elő, Elefánt finom gitárcsípései újra bluesos ízt adnak az egésznek. A Törékeny lendület ismét egy durva gitárriffre alapozó téma, újra Elefánté a kezdeményező szerep. „Honnan az út és vajon hová?” – teszik fel a kérdést a dalban, utalva az új és bizonytalan helyzetre, ami a zenekar körül kialakult. Az Omegautóban a Ciki-Misi [Mihály Tamás] ritmusszekció viszi a dalt, ami amúgy egy dallamos szerzemény, ám a basszusgitár és a dob röpíti előre a nótát, de Elefánt azért megint odapakol egy jó kis virgát. A Régvárt kedvesem engem a Steppenwolfra emlékeztet: nyers gitáralap és erre jön egy jó értelemben vett slágeres énekdallam. Az Emlék hasonló ballada, mint a Naplemente vagy a Ballada a fegyverkovács fiáról, a szöveg egy fájó szakításról mesél. Az Eltakart világ egyértelműen Jimi Hendrix világát hozza képbe, ha nagyon pontos akarok lenni, a Stone Free című dal a kiindulópont, Elefánt szólója is Jimit idézi, Laci hammondozása a korabeli progresszívrock-bandák stílusára emlékeztet. Az eredeti album zárása a Varázslatos, fehér kő, amely a dallamos vonalhoz tartozik, a végtelenbe nyúló befejezése hasonló a Uriah Heep July Morning örökzöldjéhez.

Az “új” CD-nek itt még nincs vége, mert két korabeli kislemez négy dalát is meghallgathatjuk rajta. A Hűtlen barátok és a Régvárt kedvesem felvételei eltérnek az eredetitől, a helyszín is, hiszen a Magyar Rádióban vették fel ezeket, csakúgy, mint a másik két szerzeményt. A Szomorú történet címe önmagáért beszél, egy szerencsétlen kislány tragikus sorsát meséli el, a lemezen itt hallhatunk először akusztikus gitárt, a dal a lírai balladavonalat erősíti. A 200 évvel az utolsó háború után apokaliptikus témájú szövegére olyan zenét írtak, ami előrevetíti az ’Időrabló’ albummal kezdődő space-rock korszakot. A hangszerelés, a megszólalás sokkal csiszoltabb, mint a többi szerzemény. „Mert oh, az emberből közben műember lett, aki tőle született, műgyerek” – ezek a gondolatok különösen aktuálisak manapság.
Az eredeti mesterszalagokon a közönségzaj nem hallható és ehhez a kiadványhoz ebből dolgoztak, mégis hozzáillesztették azt. A felújított változat kiváló, dinamikusabb, mint az eredeti, a remasterelés következtében teltebb lett a hanganyag, jobban elkülönülnek a hangszerek, a basszus-dob ritmusszekció sokkal jobban hallható, így tényleg meggyőződünk róla, hogy Ciki és Misi milyen remek munkát végeztek.

A második lemezen a nyers keverés igencsak eltér az eredeti hanganyagtól, és nem tudni, hogy ki készítette ezt a felvételt. A 200 évvel az utolsó háború után nem ugyanaz a verzió, mint amit hallunk a kislemezváltozaton. Mostoha körülmények között készült az anyag, a hangszerszólókat utólag tették rá. Rozgonyi Péter hangmérnök úgy gondolta, hogy nincs értelme hozzányúlni, ez egy kordokumentum, és ennek a maga valóságában kell megszólalni, master sem készült hozzá. A dalok közt halljuk a stúdió zajait, ujjgyakorlatokat, nevetgéléseket, beszólásokat. Ezt az anyagot úgy prezentálták, ahogy felvették 50 évvel ezelőtt. A dalsorrend eltér az eredetitől, éspedig azért, mert a rögzítés sorrendjét is meghagyták, egyedül a hosszú szünetek lettek kivágva az egyes felvételek közt. Nyersesége abszolút megmutatja a lemez készítésének kezdeteit, nincsenek rájátszások, technikai bűvésztrükkök, mindent úgy hallunk, ahogy a stúdióban megtörtént, a hibákkal együtt.

A harmadik CD-n az új keverés rengeteg munkát vett igénybe, ugyanis a legmodernebb informatikai eszközöket alkalmazták a megvalósításban, erről a kiadvány kísérőfüzete bőségesen mesél. Rozgonyi Péter modern szoftverek segítségével az eredeti négysávos felvételt 16-17 sávra bontotta szét. Azonban ahhoz, hogy az anyag autentikus maradjon, kellett valaki, aki részt vett annak idején a felvételekben, így került a képbe Molnár „Elefánt” György gitáros. Amikor a próbaverziót megmutatták neki, el volt ragadtatva, és áldását adta a dologra, nem mellékes dolog, hogy az ’Élő Omega’ Elefánt kedvenc Omega-lemeze. Az első három albumon nem igazán tudott kibontakozni Presser mellett, itt viszont övé a kezdeményező szerep.

Ezen a korongon is eltérő dalsorrendet hallunk, egyensúlyt tartva a dinamikus és a lágyabb felvételek sorában. Belekerült a két problémás dal, a Szeszapó (igen, a dal ezzel a címmel és más szöveggel!), valamint a 200 évvel az utolsó háború után, a dalok átrendezésében Elefánt is közreműködött. Ez a szerkesztés előrevetíti a kiadó azon törekvését, miszerint a közeljövőben 45-ös fordulatú dupla vinylen is szeretnék megjelentetni a lemezt, és hogy a műsoridő egyenletesen legyen elosztva a négy oldalon, megváltoztatták az eredeti dallistát. Ugyanakkor így az első részben a könnyebb dalok szerepelnek, a másodikba pedig a monumentálisabb, fajsúlyosabb szerzemények kerültek. Jól mutatna ez is a nemrég megjelent két angol nyelvű vinylkiadvány mellett, amelyek eddig csak CD-n voltak elérhetőek a magyar rajongók számára.
A nyers verzióhoz hasonlóan erről is levették a közönségzajt, és akkor most itt tennék egy összehasonlítást a felújított és a 2022-es keverés között: az én fülemnek a remaster jobban szól. Az új mixet valahogy vékonyabbnak hallom, egy kicsit hiányzik az a teltség, ami kellemesen kitölti a hallójárataimat. Tudom, hogy ez teljesen szubjektív, de én mindig ragaszkodom egy album eredeti verziójához. Félreértés ne essék, ez lemez is hamisítatlan Omega a javából, csak kicsit másképp hangzik.

A negyedik korong csemege – leginkább a zenekar hardcore rajongóinak –, mert ez egy eredeti kalózfelvétel az Omega 1972. február 8-i nyíregyházi fellépéséről. Írjuk le a hölgy nevét, Fizeli Márta készítette a felvételt, aki nem a komplett koncertet rögzítette, hanem az akkori új szerzeményeket, mivel összesen 40 percnyi magnószalag állt rendelkezésérre, a lemez 9 dalából itt 5 hallható. A Hűtlen barátok ezen verziója feltétlenül kuriózum, hiszen Benkő Laci orgonaintrójával indul, és utána az alapriffet nem Elefánt nyomja gitárján, hanem Laci a Hammondon.
Nem nagyon vannak andalító pillanatok, végig dübörög a hard rock, legyen az a Törékeny lendület, a Szexapó vagy Ciki dobszólója, amelyhez egy zenei keretet is adtak, a Régvárt kedvesemet is sokkal dögösebben nyomják. Nincs ebben semmi különös, akkor is, most is természetes, hogy a stúdióverziókhoz képest a koncertverziókat nagyobb lendülettel nyomják. Valahogy úgy hallom, ezen a valódi koncerten Laci nagyobb szerepet kap, mint az eredeti felvételeken. Itt is újraszerkesztették a sorrendet, hogy hallgatóbaráttá tegyék az anyagot. Az eredeti felvétel a dobszólóval kezdődik, ám ha ezt így hagyták volna, Mecky csak a lemez kezdete után 11 perccel kezdett volna énekelni.

Kitérnék a Szexapó szerzeményre. A nyers keverésen Szeszapó címmel más szöveggel halljuk ugyanazt a zenei témát, a kalóz koncertlemezen a jól ismert Szexapó, a cím és a szöveg is ehhez igazított. Mindkét verzió nyers, közérthető, nincsenek benne homályos költői képek. A Szexapó Hendrey Tibor néhai fotósról szól – róla is látunk képeket a kísérőfüzetben –, aki abban az időben rendszeresen fényképezte a zenekart és más előadókat is, a dal az ő nem éppen szokványos életritmusát taglalja. Hogy Erdős Péter miért vette a sorokat magára és tiltotta be a dalt, azt csak sejteni lehet.
Ennek a felvételnek a minősége sok kívánnivalót hagy maga után. Némelyik dal eleje lemaradt, ahogy a zárás is, a Varázslatos, fehér kő közepéből egy rész hiányzik, néhol hullámzik a hangszín. Nem tiszta felvétel, a közelből egyesek beszéde is behallatszik, viszont akárcsak a nyers keverés, ez is egy kordokumentum. Abban az időben jóval kevesebb kalózfelvétel készült, mint manapság, kevesek rendelkeztek magnóval, még kevesebben jó minőségű berendezésekkel. Ha ebből a szemszögből is szemléljük ezt a felvételt, még inkább látjuk a fontosságát, értékét.

Néhány szót szenteljünk a külcsínnek is, mert az is beszédes. A box első lemezének borítója ugyanaz, mint a korabeli LP-é. A második és harmadik CD egy-egy AGFA magnószalag orsóját viseli, ezzel is emlékeztetve a hallgatót az eredeti felvételekre. Az utolsó, kalózfelvételből hivatalossá avanzsált koncert CD-n pedig egy keletnémet ORWO tekercset láthatunk, annak idején az átlagnép ehhez a minőséghez fért hozzá, ha szalagos magnóján valamit meg akart örökíteni az utókornak.
A külső dobozon az eredeti, fémszínű alapon nyugvó kék szitanyomatot láthatjuk a zenekarról, melyet egy kép alapján készítettek. A kísérőfüzet címlapján pedig az eredeti fotót láthatjuk, amelyről a kék szitanyomat készült a borítóra. Érdekes, hogy a füzetben látható archív képekhez nem nyúltak hozzá digitálisan, valamennyi fotót eredeti állapotában szemlélhetjük.

Az ’Élő Omega’ több dolog miatt is jelentős alkotás az Omega életművében. Egyrészt azért, mert ez volt az első magyar hard rock album, másrészt Debreczeni Ferenc érkezésével egy progresszív zenei irányba indult el a csapat, harmadrészt pedig azért, mert a zenekar egy nagyon nehéz perióduson ment keresztül, köszönhetően az akkori kultúrpolitika hozzáállásának, ám hiába számoltak rájuk, felálltak a földről és megkezdték azt a zenei korszakukat, amely megalapozta későbbi nemzetközi hírnevüket is.
Az Omega zenéje Presser és Laux távozása után végleg megváltozott, haladtak a kor elvárásaival, a hangszeres betéteknek nagyobb szerepe lett a stúdióban és a koncerteken is. Az albumon a basszus-dob ritmusszekció nagyon erős és stabil, az orgona kicsit háttérben szól, egyértelműen Elefánt gitárjátéka viszi a prímet.
Reméljük, hogy az ’Élő Omega’ box-set kezdete egy olyan folyamatnak, melyben a magyar rockzene más fontos albumait is ugyanilyen részletességgel mutatják be!

Az újrakiadásnak pillanatnyilag két fizikai változata rendelhető a kiadónál CD és a fentebb ismertetett 4 CD (jubileumi díszdoboz) verzióban.

Benkő László – billentyűsök
Debreczeni Ferenc – dob
Kóbor János – ének
Mihály Tamás – basszusgitár
Molnár György – gitár

CD 1 – Felújított album

Hűtlen barátok / Blues / Egy nehéz év után / Törékeny lendület / Omegautó (Éjszakai csavargás) / Régvárt kedvesem / Emlék (Csenddé vált szerelem / Érintés) / Eltakart világ (Egy perc nyugalom) / Varázslatos, fehér kő
Kislemezdalok:
Hűtlen barátok / Szomorú történet / Régvárt kedvesem / 200 évvel az utolsó háború után

CD 2 – Nyers keverés 1972

Hűtlen barátok / Blues / Egy nehéz év után / Törékeny lendület / Szeszapó / Régvárt kedvesem / 200 évvel az utolsó háború után / Eltakart világ / Varázslatos fehér kő / Emlék / Omegautó

CD 3 – Új keverés 2022

Hűtlen barátok / Blues / Régvárt kedvesem / Omegautó / Szeszapó / Eltakart világ / Egy nehéz év után / Emlék / Törékeny lendület / 200 évvel az utolsó háború után / Varázslatos fehér kő

CD 4 – Amatőr koncertfelvétel 1972

Intro / Hűtlen barátok / Blues / Törékeny lendület / Szexapó / Debreczeni Ferenc (dobszóló) / Régvárt kedvesem