Nem példa nélküli, de szokatlan vokális szerzemények instrumentális változatait elkészíteni. Paul Gilbertnek sikerült egy olyan albumot összehozni, amely ének nélkül is őrzi Ronnie James Dio ragyogó pályafutásának emlékét.
Erős album lett a ’72 Seasons’ annak ellenére, hogy a Metallica eddigi legönismétlőbb anyaga. Nemigen akartak mást vele, mint lazán nyomni, ami jön belőlük, ez a felszabadultság át is jön a dalokból. Ez már rég nem thrash metal, ez egyszerűen csak Metallica, amely minden megmozdulásával rezgésben tartja a világot.
Ha nagyon elengedem magam, még rockzenének sem mondanám ezt a lemezt, a műfaja egyszerűen ZENE. Amellett, hogy könnyen befogadható, olyan elképesztő zenei igényességről árulkodik, hogy arra csak egy zseni képes. Bár a ’The Red Planet’ a progresszív rock jegyében fogant, ezt a lemezt jobbnak tartom ötletessége, merészsége miatt.
Érzésem szerint felesleges volt kiadnia két tribute-lemezt a Saxonnak, a kevesebb több lett volna – a kettőből lehetett volna összerakni egy erősebb szelekciót.
A modern progresszív metál egyik zászlóshajójává vált a Haken, a ’Fauna’ album erre az ékes bizonyíték, egy változatos, sokszínű, de helyenként nagyon tömény alkotás lett.
A tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be a David Bowie életéről készült dokumentumfilmet, ennek a zenei anyagát tartalmazza az album. Ha valaki nem ismeri a munkásságát, meghallgatva ezt a majd két és fél órányi zenét, átfogó képet kap karrierjének minden fontosabb állomásáról.
Legutóbbi hozzászólások