
Nadir: The Final Requiem for a Helpless World
Egy ennyire egységes és kifejező dalcsokor után még jobban sajnálom, hogy a Nadir története véget ért, a magyar metál underground pedig elvesztette az egyik legkiemelkedőbb zenekarát.
Egy ennyire egységes és kifejező dalcsokor után még jobban sajnálom, hogy a Nadir története véget ért, a magyar metál underground pedig elvesztette az egyik legkiemelkedőbb zenekarát.
Évzáró egyperces szösszeneteinkben olyan lemezeket találsz, amelyekről méltatlanul megfeledkeztünk 2020-ban. Olyan zenészek készítettek szólóalbumot vagy side project-lemezt idén, mint a Spock’s Beard volt dobosa, a Styx vagy a Black Sabbath volt billentyűse, a Primal Fear vagy az RPWL jelenlegi gitárosa, és megismerhettük David Bowie 50 évvel ezelőtti lemezének eredeti koncepcióját is.
Kalapács József és zenekara nem adta alább most sem, és a húszéves évfordulóhoz méltó dalcsokrot tett le a rajongók asztalára, amely esszenciális kivonatát adja az elmúlt húsz évnek.
Kenny Wayne Shepherd, Joe Bonamassához hasonlóan fúvósokkal erősítette meg zenéjét, így az ő produkciója is kapott némi soulos ízt, jól ellenpontozva kemény gitárjátékát, mely beérett és mára generációjában az egyik irányadó gitáros lett.
Ha szereted a Black Stone Cherry zenéjét és a grunge-dzsal, valamint a dark rockkal sem állsz hadilábon, akkor ajánlom figyelmedbe a Slowmesh második eresztését, ami nemzetközi színvonalú anyag. Ritkán hallani ennyire profi produkciót itthonról.
A ’The Last Day Of Forever’ különleges lett, mert az ilyen élethelyzetek, amiben most élünk, különleges, új irányokat mutatnak. Alapi István is rátalált egy új, eddig még járatlan ösvényre és megtette azt a bátor lépést, hogy egy egész lemezt épített köré. Bátraké a szerencse, azt mondják!
Legutóbbi hozzászólások