Szerző: Hard Rock Magazin | 2021.02.28.
Vannak zenészek, akik megrekedtek egy stílusnál. Itt van például az Arc Of Life, Yes-zenészektől, Yes-stílusban, mégsem csettintesz a végén, hogy „ó, yesss!” A Melvins a hardcore punk undergroundjában rekedt, mégis olyanok példaképévé vált, mint a Nirvana, Siggi Schwarz pedig ki sem mozdul Heidenheimből, de arra járó példaképeihez úgy alkalmazkodik, mint a kaméleon. A Zero Theorem a 16 perces lemezhossznál ragadt le, már a második EP-jüket hozzák ki példaképük, a Disturbed stílusában, a Riverside viszont halad előre töretlenül, csupán példaképpé vált gitárosuk rekedt a túlparton.
Szerző: Kárpáti Szabolcs (karpatisz) | 2021.02.27.
Anneke van Giersbergen egy új oldalát mutatta meg, hiszen a magánéletét és annak viharos történéseit írta meg a ’The Darkest Skies Are The Brightest’ dalaiban. Ez a lemez főleg azoknak lesz értékes, akik nyitottak arra, hogy odafigyelve a mondanivalóra, nyitott szívvel hallgassák meg.
Szerző: Hard Rock Magazin | 2021.02.26.
A két rosszéletű újra a városban, és Mascot seriff ajtaján már kint is van a képük, épp csak a WANTED felirat hiányzik a fejük fölül. A zene viszont hibátlan, ami nem is csoda, hiszen egyikük Dorothy kiskutyáját vitte táncba Óz történetéből, a másik meg a Star Wars-filmzenék komponistájának a fia.
Szerző: Gazsó Kornél (pokkornel) | 2021.02.25.
Fülembe cseng neves írónk, Krasznahorkai László ’Herscht 07769’ című könyvének online bemutatóján Johann Sebastian Bachhoz fűzött monológja: „Közel állni csak akkor fog hozzád Johann Sebastian Bach, ha egyszer csak tényleg szíven üt.” Én a ’Blood Canvas’-szel pont így vagyok. A Metal.hu kiadó jóvoltából február végétől fizikai formátumban is elérhető lesz az anyag.
Szerző: Losonczi Péter | 2021.02.20.
Teljesen rabul ejtett a hangulat, amely mesterien zárja hangokba a félelem és az elfogadás érzését. Amikor már lelkileg teljesen kimerültél a küzdelemben és úgy érzed, hogy már minden mindegy, történjen bármi, te büszkén viseled, csak legyen vége.
Szerző: Halász Illés (Wardrum) | 2021.02.18.
A ’The Future Bites’ fantasztikus dalgyűjtemény, de egyben egy lezárás is. Temetjük a régi bölcsész progrockert és itt van az új Wilson, aki zenéjével bár arénákat tölt meg, de egyre inkább leegyszerűsíti a zenei nyelvezetét, amelyből most már teljességgel hiányzik a megszokott katarzis.
Legutóbbi hozzászólások