Kalapács: Világvégre
Kalapács József és zenekara nem adta alább most sem, és a húszéves évfordulóhoz méltó dalcsokrot tett le a rajongók asztalára, amely esszenciális kivonatát adja az elmúlt húsz évnek.
Slowmesh: Isolate
Ha szereted a Black Stone Cherry zenéjét és a grunge-dzsal, valamint a dark rockkal sem állsz hadilábon, akkor ajánlom figyelmedbe a Slowmesh második eresztését, ami nemzetközi színvonalú anyag. Ritkán hallani ennyire profi produkciót itthonról.
Alapi István: The Last Day Of Forever
A ’The Last Day Of Forever’ különleges lett, mert az ilyen élethelyzetek, amiben most élünk, különleges, új irányokat mutatnak. Alapi István is rátalált egy új, eddig még járatlan ösvényre és megtette azt a bátor lépést, hogy egy egész lemezt épített köré. Bátraké a szerencse, azt mondják!
Reason: The Divine Rest
A ’The Divine Rest’ egy nemzetközi szintű alkotás, amelynek dalai külön is megállják a helyüket, de egyben hallgatva nyújtja a legnagyobb élményt. Bár a jó munkához idő kell, azért remélem, hogy nem kell újabb tíz évet várni a következő hanganyagra.
Stardust: Highway To Heartbreak
Ha ez a lemez kétpontos lenne, akkor is minden tiszteletet megérdemelne a Stardust már csak azért, hogy eljutottak idáig, mint a magyar fociválogatott, ha sz.r játékkal is, a 2016-os EB nyolcaddöntőjéig. De ez a lemez jó. Hallgatható, sőt, hallgattatja magát!
Bródy János: Gáz van, babám!
Hogy kell-e neki énekelni? Nem tudom. Olyan ő, mint Bob Dylan, akinek mindenki énekli a dalait, néha azt se tudva, ki írta azt. De ha nem is szereted a saját hangján visszaköszönő dallamokat, attól még a világ szegényebb lenne nélküle. Ahogy Bródy János nélkül is.
Legutóbbi hozzászólások