A ’Reborn’ egy erős dalcsokor, amelyben a kíméletlen, szeletelős riffek és groove-ok kéz a kézben járnak a melankolikus dallamokkal, így alkotva tökéletes egységet. Változatos és éppen ezért igazán élvezetes hallgatnivaló annak, aki képes figyelmen kívül hagyni az egyértelmű hatásokat.
Egy ennyire egységes és kifejező dalcsokor után még jobban sajnálom, hogy a Nadir története véget ért, a magyar metál underground pedig elvesztette az egyik legkiemelkedőbb zenekarát.
Kalapács József és zenekara nem adta alább most sem, és a húszéves évfordulóhoz méltó dalcsokrot tett le a rajongók asztalára, amely esszenciális kivonatát adja az elmúlt húsz évnek.
Ha szereted a Black Stone Cherry zenéjét és a grunge-dzsal, valamint a dark rockkal sem állsz hadilábon, akkor ajánlom figyelmedbe a Slowmesh második eresztését, ami nemzetközi színvonalú anyag. Ritkán hallani ennyire profi produkciót itthonról.
A ’The Last Day Of Forever’ különleges lett, mert az ilyen élethelyzetek, amiben most élünk, különleges, új irányokat mutatnak. Alapi István is rátalált egy új, eddig még járatlan ösvényre és megtette azt a bátor lépést, hogy egy egész lemezt épített köré. Bátraké a szerencse, azt mondják!
A ’The Divine Rest’ egy nemzetközi szintű alkotás, amelynek dalai külön is megállják a helyüket, de egyben hallgatva nyújtja a legnagyobb élményt. Bár a jó munkához idő kell, azért remélem, hogy nem kell újabb tíz évet várni a következő hanganyagra.
Legutóbbi hozzászólások