A Farkas Zoltán által vezetett – eredendően mezőkovácsházi – Ektomorf elérkezett a 15. nagylemezéhez, amely a címében is sugallja, hogy a banda most egy picit más irányba fordult az előző pár évhez képest. Zoli talán megpróbálta felidézni, hogy honnan is indult el, mik és kik gyakorolták rá a legnagyobb hatást, és emiatt visszatalált a gyökereihez. Persze korábban is egyértelműek voltak a hatásai, sohasem tagadta, hogy mekkora Sepultura- és Soulfly-rajongó, Max Cavalera szelleme körbelengte az egész pályafutását. Nincs is ezzel baj, mert ha nem felületesen hallgatod az Ektomorf dalait, akkor azért mindig is ott volt valami fűszer, ami felismerhetővé tette őket. Zoli saját bevallása szerint egy elég sötét időszakában készültek a lemez dalai, amely valószínűleg rá is nyomta a bélyegét az anyagra. A szövegekbe beleírta minden dühét és csalódottságát, ami az elmúlt időszakban érte.

Mondjuk az nem újdonság, hogy szétfeszít egy Ektomorf-korongot a düh és az agresszió, mert az mindig is védjegye volt a bandának, Zotya legtöbbször terápiának használja a zeneírást, amiben kötetlenül kiüvöltheti magából frusztrációit. Szerintem ez viszi igazán előre őt és általa az Ektomorfot. Azt bátran ki merem jelenteni, hogy nem sok olyan elkötelezett alakja van a hazai metálszíntérnek, mint Farkas Zoltán, amit a zenekar általa elért, az pedig magáért beszél. Nagyon sokan akarják ezt elérni itthon – és a világ minden országában számtalan zenekar megtenne sok mindent, hogy hasonló sikereket érjen el a bandájával –, de sajnos csak keveseknek sikerül. Nem tudom megmondani, hogy miért van ez így – mert én sem ismerem a receptet –, de gondolom, hogy másoknál valami biztosan hiányzik az összetevőkből. Talán az akarat és az elkötelezettség hiánya, talán a zene nincs olyan színvonalú, talán az üzleti része megy nehezebben. Oldalakon keresztül lehetne elemezni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy banda sikeres legyen, de valószínűleg akkor sem találnánk meg a tökéletes megoldást. Az biztos, hogy az Ektomorfnak sikerült, és kijelenthetjük, hogy jelenleg ők a legismertebb magyar metálzenekar, hírük és zenéjük eljutott a világ minden tájára.

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

A ’Reborn’ több változást is hozott a 2018-as ’Fury’ lemezhez képest. Azóta új dobos került a bandába, név szerint Oláh Kálmán, aki az ózdi Remorse sorait is erősíti. A másik fontos változás, hogy az AFM istállóját elhagyva a Napalm Recordshoz szerződött a csapat, ami egy újabb hatalmas fegyvertény, mert jelenleg ez az egyik legdinamikusabban fejlődő kiadó, akik képesek tovább növelni a zenekar ázsióját, az eddig megjelent klipek alapján pedig az látszik, hogy ez céljuk is. A harmadik szembetűnő változás az, hogy markánsabban van jelen a Metallica hatása. Nem arról van szó, hogy ezt vagy azt a témát lemásolták volna, hanem érezhetően olyan felfogásban íródtak a dalok, ahogy a ’Master Of Puppets’ vagy az ’…And Justice For All’ is íródhatott. Ennek tudom be az eddigieknél kidolgozottabb, átgondoltabb gitárjátékot és szólókat egyaránt.

A lemezt nyitó Ebullition még sok meglepetést nem okoz, egy igazi dühös thrash metal vihar, amiben remek húzása van a szóló utáni darabolós groove-nak. Majd következik a címadó Reborn, ahol már megjelennek az Ektomorf zenei világára kevésbé jellemző zenei részek. A legfeltűnőbb a Master Of Puppets dalt idéző akusztikus, ikerszólós középrész, amely eddig valóban nem igazán volt fellelhető a banda muzsikájában. Szerencsére teljesen természetesen hat az egész, semmi erőlködés vagy izzadságszag nem borítja fel a harmóniát, és egy remek gitárszóló is színesíti a dalt. A Fear Me és a The Worst Is Yet To Come is hasonló felépítéssel készült, mindkettő az ’Arise’ korszakos Sepulturát idézi meg mesterien. Zakatolós, bólogatós nóták, remek melodikus középrésszel és újabb ütős szólókkal. Méregerős koncertdalok, várhatóan egyik sem fog sokáig kikopni a turnérepertoárból. A Forsaken egy instrumentális darab, amely a Metallica To Live Is To Die klasszikusát idézi meg bennem, ennél a dalnál meg kellett bizonyosodnom róla, hogy valóban az Ektomorf szól-e a lejátszómból. A végére a Smashing The Past azért helyrebillenti a mérleg egyensúlyát a szélvész tempójával és horzsoló riffjeivel, iszonyatosan agresszív és dühös dal egy Kerry Kinget idéző szólóval.

Összegzés:

A ’Reborn’ egy erős dalcsokor, amelyben a kíméletlen, szeletelős riffek és groove-ok kéz a kézben járnak a melankolikus dallamokkal, így alkotva tökéletes egységet. Változatos és éppen ezért igazán élvezetes hallgatnivaló annak, aki képes figyelmen kívül hagyni az egyértelmű hatásokat. Aki eddig szerette a bandát, az nyugodt szívvel hallgatja majd, aki pedig nem, annak is érdemes tennie egy próbát, hátha pont ezzel a lemezzel kedveli meg az Ektomorf zenéjét.

Pontszám: 8


A legfrissebb Hard Rock-hírekért kattints ide!


 

Megjelenés: 2021
Kiadó: Napalm Records
Stílus: thrash / groove metal
Származás: Magyarország

Zenészek:

Farkas Zoltán – ének, gitár
Simon Szebasztián – gitár
Zahorán Csaba – basszusgitár
Oláh Kálmán – dobok

Dalcímek:

1. Ebullition
2. Reborn
3. And The Dead Will Walk
4. Fear Me
5. Here The Hate Conceives
6. The Worst Is Yet To Come
7. Forsaken
8. Smashing The Past

 

Megosztás