A Hooligans legénysége nem ragadt bele a saját zenei közhelyeibe, hanem bátran léptek egy nagyot előre és bedurvultak elég rendesen. Ez már nem a háromgenerációs közönség zenéje, ahol a nagyi karján ülve csápol a kisunoka a koncerten, miközben apu-anyu összekapaszkodva ó-ó-óznak.
Fülembe cseng neves írónk, Krasznahorkai László ’Herscht 07769’ című könyvének online bemutatóján Johann Sebastian Bachhoz fűzött monológja: „Közel állni csak akkor fog hozzád Johann Sebastian Bach, ha egyszer csak tényleg szíven üt.” Én a ’Blood Canvas’-szel pont így vagyok. A Metal.hu kiadó jóvoltából február végétől fizikai formátumban is elérhető lesz az anyag.
A Remorse nem árul zsákbamacskát, a ’Kohó’ lemeztől pont azt kapod, amire számítasz. Most is bitang hangzást, értelmes szövegeket, remek riffeket és izgalmas szólókat öntöttek az olvasztótégelybe, amelyből patent dalokat sikerült megformálni.
Az utóbbi időben elárasztanak minket olyan magyar megjelenésekkel, amelyeknek a legnívósabb külföldi fesztiválszínpadokon van a helye. Ez egy olyan verseny, amiben az Ann My Guard irgalmatlan erős handet tett le az asztalra. Nem szabad kihagyni.
A ’Reborn’ egy erős dalcsokor, amelyben a kíméletlen, szeletelős riffek és groove-ok kéz a kézben járnak a melankolikus dallamokkal, így alkotva tökéletes egységet. Változatos és éppen ezért igazán élvezetes hallgatnivaló annak, aki képes figyelmen kívül hagyni az egyértelmű hatásokat.
Egy ennyire egységes és kifejező dalcsokor után még jobban sajnálom, hogy a Nadir története véget ért, a magyar metál underground pedig elvesztette az egyik legkiemelkedőbb zenekarát.
Legutóbbi hozzászólások