Egy szerethető dalcsokrot állított össze Pataky Attila és zenekara az utolsó, fizikai formában megjelenő nagylemezükre (remélem, nem igaz!), amelynek néhány dala kifejezetten remekül fog illeszkedni az EDDA művek koncertműsorába.
Olyan album született, amellyel a zenekar visszapillant a múltba, ugyanakkor a jövőbe is tekint, ezáltal itt maradt a jelenben. Úgy gondolom, hogy jót tett a vérátömlesztés az Amberjacknek, hiszen most is egy hiteles, profi produkcióval jöttek elő, amellyel jó esélyük van arra, hogy megállják helyüket a nemzetközi palettán is. A jól sikerült első album, a ’Storm’ után én ezt a mostani produkciót egy picivel még jobbnak tartom.
Kertész Márton ezzel a lemezzel újfent bizonyította, hogy egy zseniális gitáros és remek dalszerző. Az előző album sikeressége nyomán bátor és merész lépés volt a vokális témákat elhagyva egy instrumentális lemezt készíteni, de Marcinak bejött, ami sokaknak csak hiábavaló próbálkozás volt. Egy előremutató, progresszív, minden öncélúságtól mentes negyvenöt percnyi csodát tett le elénk, ami hallgatásról hallgatásra hálálja meg a belé vetett bizalmat. A nemzetközi szinten is kimagasló lemez az év egyik csúcsalkotása.
A Miserium nyomdokain haladva, de sokkal egyszerűbb köntösben tálalva olyan dalokat mutatott be Tari Szabolcs, melyek sokaknak lehetnek kedvesek, melyekbe bármelyik hallgató könnyen beleélheti magát. Az extrém metál jó táptalaj az extrém érzelmek kifejezéséhez, ez a From The Sky debütalbumának erőssége, és ez kiváló alap lehet a jövő sikerei felé.
’A teljesség’ dalainak minősége elmarad az egy évvel ezelőtti lemez színvonalától. Annak ellenére érzem elhamarkodottnak és összecsapottnak az album dalait, hogy a korlátozások miatt sokkal több idő volt rájuk, az pedig, hogy magára vállalta a zenekar a produkciós terheket, csak ront az összképen, mert az anyag nem szól jól. Aki hozzám hasonlóan ’Csak a jót’ várta ezúttal is, annak tovább kell várnia.
A Hooligans legénysége nem ragadt bele a saját zenei közhelyeibe, hanem bátran léptek egy nagyot előre és bedurvultak elég rendesen. Ez már nem a háromgenerációs közönség zenéje, ahol a nagyi karján ülve csápol a kisunoka a koncerten, miközben apu-anyu összekapaszkodva ó-ó-óznak.
Legutóbbi hozzászólások