A ’Beautiful Shade Of Grey’ James LaBrie szólómunkásságának kiemelkedő lemeze lett, jó dalokat hallhatunk rajta, olyanokat, amelyekben az énekes egy olyan, érzékeny oldalát mutathatja meg, amire első számú csapatában talán sosem lenne lehetősége. D’Virgilio, Morse & Jennings ’Troika’ című anyaga után ismét egy akusztikus lemez tudott olyan izgalomba hozni, amelyre már rég nem volt példa. Kár lenne, ha nem lenne folytatása a dolognak!
Hét évvel ezelőtt elbúcsúzott a Colosseum. Az ennek dacára – és az alapító Jon Hiseman nélkül – bekövetkezett folytatás miatt kétségek támadtak, különösen a “búcsúalbum” színvonala után, de láss csodát! Bár ez a Colosseum zeneileg másról szól, mint öt évtizeddel ezelőtt, érdemes ötven percet szakítani erre a tíz dalra.
Leslie Westhez méltó emlékalbumot kalapáltak össze kollégái, tisztelői. Nem akarták túlgondolni a dalokat, úgy látták jónak, hogy a bennük rejlő őserőt továbbviszik és úgy tálalják a közönségnek. Kevésbé nyomták rá saját stílusuk bélyegét a dalokra, inkább ők alkalmazkodtak a néhai muzsikus zenéjéhez. Valahol ebben is rejlik az album ereje és egysége.
Olvasói kritikánk kíméletlen a Red Hot Chili Peppers új albumával szemben. “Ha egy szóval kéne jellemeznem az ’Unlimited Love’-ot, az az erőlködés lenne. Erről a felemásságról mintha tudna maga az alkotás is, az albumzáró Tangelo egyértelműen a ’Californication’-t záró Road Trippin’ emlékére játszik rá. A zárást önreflexív gesztusnak tekintem, amelyben az utolsó akkord visszhangja egyre halványabban visszatér egészen addig, amíg már a forrásvidékét se sejtjük.”
Ronnie Atkins alaposan átvágott. Azt mondta, már csak egy dobása van, a ‘One Shot’, aztán most itt a következő. Nem annyira jó, mint az elődje, de nem annyira rossz, hogy ne hallgatnám szívesen. Még mondja valaki, hogy a rockzenének nincs éltető ereje!
Michael Romeo túl tudta szárnyalni a saját maga által felállított, magasra tett mércét. A ’War Of The Worlds, Pt. 2’ nemcsak a 2018-as első epizódon mutat túl, de be tudja foltozni azt a hatalmas űrt, amit a Symphony X hiánya okoz. Ehhez hozzájárul Dino Jelusick nagyszerű teljesítménye, aki egyediségét megőrizve kicsit Russell Allen cipőjébe tudott lépni.
Legutóbbi hozzászólások