NMB: An Evening Of Innocence & Danger: Live In Hamburg

NMB: An Evening Of Innocence & Danger: Live In Hamburg

Engem meg tudott győzni ez a felvétel arról, hogy néha igenis elfér a zenei piacon egy turnéról két különböző koncertkiadvány. A ’MorseFest 2021’-hez hasonló, ugyanarra a koncepcióra épülő, hosszúságában mégis teljesen eltérő előadás is hozta a The Neal Morse Band által felállított magas színvonalat, a The Great Similitude Medley pedig igazi meglepetés volt, olyannyira, hogy a filmről teljesen meg is feledkeztem, cseppet sem hiányzott.

Metal Church: Congregation Of Annihilation

Metal Church: Congregation Of Annihilation

A ’Congregation Of Annihilation’ egy jó lemez, amely nem akarja megváltani a világot, de stabilan hozza azt, ami a mai Metal Churchtől elvárható. Néhány remek riffet és refrént szerencsére sikerült most is összehozni, ami elviszi a hátán a produkciót. A szokásostól morcosabb lemez, de remélhetőleg egy szerencsésebb korszakot nyit meg a zenekar történetében.

Ray Alder: II

Ray Alder: II

A Fates Warning-énekes Ray Alder új zenei anyaga más, mint az előző, sokkal súlyosabb és sokkal jobban befelé forduló, sötétebb hangulatú a dalcsokor. Szerencsére abban nagyon is hasonlít az elődjére, hogy a remek dalok és refrének miatt újra és újra elindítom.

The Winery Dogs: III

The Winery Dogs: III

Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy ismét letette a névjegyét egy nagyszerű Winery Dogs-album képében. A ’III’ dalai nem jöttek át olyan könnyen, mint a debütáló lemezen hallhatóak egykor, de a neki szánt idő meghozta a gyümölcsét. Kíváncsian várom, hogy élőben is megszólaljanak a dalok október 28-án.

Jethro Tull: RökFlöte

Jethro Tull: RökFlöte

Jó tudni, hogy a Jethro Tull jópár év szünet után ilyen aktív. Ian Anderson a 2012-ben kiadott ’Thick As A Brick 2’ után ugyan elgondolkodott pályafutása folytatásán, de mostanra kiderült, hogy akad még muníció a tarsolyban. Bár a „Rökflöte” biztonsági játékot követő alkotás, én bízom benne, hogy a jövőben izgalmasabb anyag is kikerül a maestro műhelyéből. 

Def Leppard: Drastic Symphonies

Def Leppard: Drastic Symphonies

Nem hiszem, hogy sokat fog forogni a lejátszómban ez a CD, jobban szeretem az eredeti verziókat, viszont ha van valakinek vasa hozzá – úgy értem, nemcsak Blu-ray lejátszója, hanem többcsatornás házimozi rendszere is –, annak érdemesebb beruházni a nem sokkal drágább CD + Blu-ray verzióba, mert ezt a muzsikát kifejezetten kellemes hallgatni esti félhomályban, DTS-HD Master Audio, vagy akár Dolby Atmos hangzással.