Fáj a szívem, mert szeretnék úgy örülni ennek a lemeznek, mint korábban a ’The Grand Experiment’-nek vagy a Neal Morse Band két monumentális konceptalbumának, de ezt az élményt most csak az első CD néhány dala adta meg nekem. Az ’Innocence & Danger’ egy kiváló alkotás, de a „mor(s)e is more” elve helyett most a „less is more” jobb lett volna.
Számomra Adrian Smith nyerte meg ezt a lemezt dalszerzőként, jóvátéve, amit a horgászásról szóló könyvével elkövetett az óvatlan rajongókkal szemben. Miatta kilencpontos az album, meg Harris miatt, aki ha nem erőltette volna a végén a három 10 percnél hosszabb dalt zsinórban, akkor akár tízpontos is lehetett volna!
Nem volt hiábavaló a várakozás, a fiatal progmetál-alakulat ismét szintet lépett és továbbfejlesztette a már egyébként is egyedi stílusát. Az ígéretekhez híven a ’Witness’ súlyosabb anyag lett az előzőnél, tonnás himnuszokat tartogat, de a lágyabb dalok sem okoztak csalódást. Hamisítatlan Vola-hangulat, kiváló zenészi teljesítmények, sajátos atmoszféra, mi kell még? Nyomás hallgatni!
„Raktárkoncert-feelinggel” indult, eufóriába torkollott a Toto tavaly novemberben felvett online koncertje. Egyetlen hibája a 75 perces hossza (rövidsége), mely a két óra fölötti előadásokhoz szokott törzsközönségnek rövidnek tűnhet. De majd jövőre, igazi közönség előtt megduplázzák!
A ’Fortitude’ összességében egy zseniális lemez, amely remélhetőleg új szintre emeli a zenekart. A ’Magma’ egyenes folytatásának érzem, annak egy még tökéletesebb verziója. Ugyanakkor pontosan ez a legnagyobb hibája is egyben, mert az eddig tőlük megszokott innováció most szinte teljesen elmaradt.
A héttagúvá duzzadt csapat elkészítette a „Keeper Of The Seven Guys”-t, egy szinte tökéletes remekművet. Nem kapkodták el, jó kertészként megvárták, míg beérik a gyümölcs. Meg is lett az eredménye!
Legutóbbi hozzászólások