Carlos Santana legújabb albuma nem latin rock, nem jazz, nem hard rock és nem is blues-rock, de mindegyikből kapunk egy kicsit. Bár nem egy bizonyos zenei irányvonal mentén halad az anyag, de mindent meghatározó a gitárjátéka, ami jól összefogja a produkciót. Jót tett a lemeznek az is, hogy az írásba “külsősöket” is bevont. Bár ez még mindig nem a legjobb Santana, jobb, mint az előző évtized produkciói.
Nem tudok elnéző lenni vele, mással sem, és azt gondolom, a kritikátlan rajongásnál nincs rosszabb és károsabb. Mondjuk ki, ez most nem egy jó Steve Hackett-lemez, lehet, hogy érni kellett volna még a produkciónak, ő azonban ezt másképp látta. A hallottak alapján ez a bűvészmutatvány alaposan besült.
Marty Friedman agresszivitásától Jason Becker überdallamain át az Yngwie Malmsteen legjobb pillanatait idéző neoklasszikus futamokig minden megvan ebben a srácban, ami kell egy tökéletes gitáralbumhoz. A különböző stílusú dalokban egy a közös: Andrey Smirnoff dallamérzékenysége, mely úgy vonzza a hallgató fülét a hangszórók felé, mint valamiféle elektromos gravitáció.
Fáj a szívem, mert szeretnék úgy örülni ennek a lemeznek, mint korábban a ’The Grand Experiment’-nek vagy a Neal Morse Band két monumentális konceptalbumának, de ezt az élményt most csak az első CD néhány dala adta meg nekem. Az ’Innocence & Danger’ egy kiváló alkotás, de a „mor(s)e is more” elve helyett most a „less is more” jobb lett volna.
Számomra Adrian Smith nyerte meg ezt a lemezt dalszerzőként, jóvátéve, amit a horgászásról szóló könyvével elkövetett az óvatlan rajongókkal szemben. Miatta kilencpontos az album, meg Harris miatt, aki ha nem erőltette volna a végén a három 10 percnél hosszabb dalt zsinórban, akkor akár tízpontos is lehetett volna!
Nem volt hiábavaló a várakozás, a fiatal progmetál-alakulat ismét szintet lépett és továbbfejlesztette a már egyébként is egyedi stílusát. Az ígéretekhez híven a ’Witness’ súlyosabb anyag lett az előzőnél, tonnás himnuszokat tartogat, de a lágyabb dalok sem okoztak csalódást. Hamisítatlan Vola-hangulat, kiváló zenészi teljesítmények, sajátos atmoszféra, mi kell még? Nyomás hallgatni!
Legutóbbi hozzászólások