A Scorpions a lírai dalival juttatta el olyanokhoz is a keményebb műfajt, akik egyáltalán nem hallgatták ezt a stílust. Ezen a lemezen kevés ilyet hallunk, inkább egy szűkebb réteghez, a rockzenét fogyasztókhoz szólnak, a régi rajongókhoz, akiket biztos, hogy emlékeztet az album a zenekar hőskorára.
Jó Zep-tribute albumot hozott össze Beth Hart, páratlan énekesi kvalitásai lehetővé teszik számára, hogy bármilyen műfajjal vagy előadóval elbírjon. A Led Zeppelin azok közé tartozik, akiket nem egyszerű dolog hitelesen reprodukálni, az énektémákat különösen nem, de Beth Hart megugrotta ezt az akadályt.
Ami 1997-ben, a grunge térhódítása közepette bátor lépés volt, az 2022-ben biztonsági játék. De a lényeg, hogy a HammerFall szállítja a fogós dallamokat és a Judas Priest ihlette riffeket, ahogy az elmúlt negyedszázadban mindig. Jó ez a lemez, ha nem is világmegváltó, de sokkal jobb, mint a legutóbbi ‘Dominion’.
A 21. század Bon Jovija a Kissin’ Dynamite. Kicsit germános, kicsit popos, de a miénk, akik szeretjük ezt a műfajt. A nyolcvanas évek arénarockja visszatért a képükben, és bár ez a lemez nem ütött akkorát, mint a ‘Money, Sex & Power’ vagy a legutóbbi ‘Ecstasy’, de messze jobb, mint amit a mára Jovi Jovi Jasperré degradálódott amerikaiak csináltak az elmúlt 25 évben.
A ’Revel In Time’ az eddigi Star One-albumok közül a legkomplexebb, az Ayreonhoz mérhető impozáns vendégsereg hallható rajta. Jó volt hallani, hogy Arjen Lucassen el tudott szakadni a számára kulcsfontosságú színpadiasságtól, ezeket az egyszerűbb dalokat jobban értékelhetik, akik a ’Transitus’-ban csalódtak. Előremutató és ambiciózus projekt született.
Most is egy sokszínű albumot hallunk, amelyben a bluesműfaj hagyományait előtérbe helyezi hősünk, az a kopott Fender pedig most is elképesztően szól. Dan Patlansky újra mesélt, és nem feltétlenül volt szüksége ehhez szavakra, ő az a muzsikus, akinek gondozásában a műfaj biztos kezekben van.
Legutóbbi hozzászólások