HammerFall: Hammer Of Dawn

HammerFall: Hammer Of Dawn

Ami 1997-ben, a grunge térhódítása közepette bátor lépés volt, az 2022-ben biztonsági játék. De a lényeg, hogy a HammerFall szállítja a fogós dallamokat és a Judas Priest ihlette riffeket, ahogy az elmúlt negyedszázadban mindig. Jó ez a lemez, ha nem is világmegváltó, de sokkal jobb, mint a legutóbbi ‘Dominion’.

Kissin’ Dynamite: Not The End Of The Road

Kissin’ Dynamite: Not The End Of The Road

A 21. század Bon Jovija a Kissin’ Dynamite. Kicsit germános, kicsit popos, de a miénk, akik szeretjük ezt a műfajt. A nyolcvanas évek arénarockja visszatért a képükben, és bár ez a lemez nem ütött akkorát, mint a ‘Money, Sex & Power’ vagy a legutóbbi ‘Ecstasy’, de messze jobb, mint amit a mára Jovi Jovi Jasperré degradálódott amerikaiak csináltak az elmúlt 25 évben.

Star One: Revel In Time

Star One: Revel In Time

A ’Revel In Time’ az eddigi Star One-albumok közül a legkomplexebb, az Ayreonhoz mérhető impozáns vendégsereg hallható rajta. Jó volt hallani, hogy Arjen Lucassen el tudott szakadni a számára kulcsfontosságú színpadiasságtól, ezeket az egyszerűbb dalokat jobban értékelhetik, akik a ’Transitus’-ban csalódtak. Előremutató és ambiciózus projekt született.

Dan Patlansky: Shelter Of Bones

Dan Patlansky: Shelter Of Bones

Most is egy sokszínű albumot hallunk, amelyben a bluesműfaj hagyományait előtérbe helyezi hősünk, az a kopott Fender pedig most is elképesztően szól. Dan Patlansky újra mesélt, és nem feltétlenül volt szüksége ehhez szavakra, ő az a muzsikus, akinek gondozásában a műfaj biztos kezekben van.

Saxon: Carpe Diem

Saxon: Carpe Diem

A Saxon él, virul és remekül van, köszönhetően a régóta stabil felállásnak is. Egy tökös, tempós metállemezzel jöttek elő, amelynek dalaiban sok helyen felidézték a ’80-as évek elejének ma már klasszikus stílusát. Maradandónak ígérkezik ez a lemez a karrierjükben, jól fognak szólni az új dalok a koncertprogramban. Csak hát ez a rettenetes borító…

U.D.O.: Game Over

U.D.O.: Game Over

Udo Dirkschneider úgy viszi előre, lemezről lemezre zenekarát, az U.D.O.-t, akár John Kramer ötleteivel, csapdáival a ‘Fűrész’-filmeket. Csak míg azok színvonala erősen csökkent egy idő után, az U.D.O.-n nem érzem, hogy fogna az idő. És hiába dobja be akár címnek is, hogy ‘Game Over’, várjuk a következő folytatást, mint a moziban.