Fáj a szívem, mert a Flower Kings egy olyan lemezt rakott össze, ami kompozíciós szempontból kimagasló, de mindent összevetve mégis az az érzésem, hogy jócskán rövidíteni kellett volna a játékidőn. Bár ez az album nem lett olyan erős, mint az előző, de az új tagságnak köszönhetően a virágzás folytatódik.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings közös projektje elsősorban azoknak szól, akik szívet melengető dallamokra és emberfeletti énekteljesítményre vágynak. A progresszív műfajt hátrahagyva itt most a dalok és az éneklés öröme lett az elsődleges. Ha lesz folytatás, akkor én több Julia, Everything I Am típusú dalnak örülnék.
Számomra meglepetés volt ez a lemez, nem ilyesmit vártam tőle elsőre, de jó dolog, hogy megmutathatta, hogy ezek a finomabb dolgok is benne vannak a kezében.
Kiváló bluesdolgozatot rakott le az asztalra Joanne Shaw Taylor, és ezen az albumon azt is bizonyítja, hogy legalább olyan nagyszerű énekes, mint gitáros.
A Sylvan zenéje hidat képez a múlt és a jelen közt, természetesen a mához szólva. Témának egy olyan gondolatkört választottak, amiről hosszasan lehet elmélkedni. Ha a krautrock létezne, ez a négy srác élharcosa lenne a műfajnak, nem csak az ügyes zenei megoldások, hanem a szövegi világ miatt is.
A ’Spiritus Mundi’ egy igen értékes lemez, hiszen a zene mellett ott az irodalmi vonatkozás is, mely meg tudott maradni kitüntetett szerepében, nem nyomta el a hangszerelés. Nad Slyvan és Andrew Laitres összhangja kellett, hogy a költő verseinek üzenete a modern kor gyermekeihez is közelebb tudjon kerülni.
Legutóbbi hozzászólások