Napokon belül két finn zenekar is hazánkban indította aktuális európai turnéját. A Lordi után egy kisebb neveket felvonultató hármas indult útnak, hogy bevegye Európa koncerttermeit. A turnéindításoknak vannak előnyei és hátrányai, az újdonság erejével hat a program és a látványvilág, de akadhatnak technikai malőrök.
Egy „Last Minute” koncertet leszervezni nem kis rizikó, pláne vidékre! Nekem is nagyot kellett szervezkednem, hogy másnap lejussak Tatabányára, de nem bántam meg a kapkodást. Sajnos minden igyekezetem ellenére Ivettéket nem láttam, a cseh banda kezdése előtt kb. két perccel értem a klubba. Kb. százan azért eljöttünk, és aki ott volt, elégedetten távozhatott a remek este után.
Amikor az előzenekar utáni félórás „átszerelési” szünetben mindössze annyi történt, hogy szőnyegeket raktak a tunéziai metal csapat talpa alá, még nem tudtam, hogy ez volt a legfontosabb eleme az aznap esti show-nak. Mert azok bizonyára varázsszőnyegek voltak. Engem mindenesetre elvarázsoltak azon az estén.
A nagy gazdasági fellendüléseket rendre recesszió követi. Így van ez a koncertéletben is. Nem lehet mindig jobb és jobb előadásokat produkálni, egyszer csak nem tud elég újat, érdekeset kitalálni a banda, és a rajongók csalódást érezhetnek az előzőek után. Így jártam most én is a HammerFall-koncerttel kapcsolatban.
A Uriah Heep ismét megüzente, ezúttal a Barba Negra színpadáról: „we are still here, you are here, and the music lives on”, Peter Kovary & The Royal Rebels ösztönös és őszinte vintage rockzenéje pedig nagyon passzolt a felvezető körbe,
Most valószínűleg sokan meglepődnek, hogy mit keresek én egy Babymetal-koncerten. Mennyire távol van ez a fajta muzsika attól, amit kedvelek! De vannak vadhajtásaim és vannak dalok, amik baromira tetszenek.
Legutóbbi hozzászólások