Új interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és mivel élik túl a járványhelyzetet. Tadeusz Rieckmann, a Dalriada egykori és a TÝR jelenlegi dobosa mesél arról, hogyan érintette a feröer-szigeteki bandát a járvány, milyen az élete fordítóként, mely ősrégi számítógépes játékokkal múlatja az időt, és miért vannak ambivalens érzései arról, hogy milyen lesz a zeneipar a járvány után.
Hogyan éled meg a járványhelyzetet? Mivel töltöd az idődet?
Rutin szempontjából nem volt túl megerőltető az átállás, eddig is itthonról dolgoztam, amikor épp nem voltak bulijaink. Fordító és tolmács vagyok, szóval igazából csak akkor kellett elmennem itthonról munka miatt, amikor tárgyalásra vagy konferenciára hívtak tolmácsolni, de egy ideje már szinte csak fordítok, azt pedig már több éve itthonról végzem. Fontos számomra a pontos napirend, különben nem jutok egyről a kettőre. Délelőttönként könyvet fordítok, ebéd után gyakorlok, edzek, illetve mostanában megint többet foglalkozom gitározással, basszusgitározással. Ha pedig nincs elég energiám produktív dolgokhoz, olvasok, lemezeket hallgatok, vagy olyan ősrégi számítógépes játékokat tolok, mint az Imperialism, a Fallout II., a Jagged Alliance 2., vagy a Panzer General 2.
Hogyan érinti a TÝR-t a járvány? Tudtok valamilyen zenekari munkát végezni?
Fellépések szempontjából nem túl rózsás a helyzet, összesen kb. 35 bulit kényszerültünk elhalasztani, ha optimistán állunk hozzá a helyzethez, és a júliusi, augusztusi fesztiválokról már azt feltételezzük, hogy meg lesznek tartva. A teljes áprilisi észak-amerikai kanyarra, illetve a májusi japán/ausztrál turnéra új dátumokat kellett keresnünk, egyelőre csak utóbbi esetében rendelkezünk már fix, új időpontokkal. Zenekari munkát folyamatosan végzünk, az elmúlt hetekben a februári szimfonikus koncertek videó- és hanganyagán dolgoztunk, illetve elkezdtük írni az új lemez anyagát. Mivel eddig is különböző országokban laktunk, ilyen értelemben nem okoz nehézséget a távmunka. Kottázva vagy próbatermi/otthoni körülmények között felvéve küldözgetjük egymásnak az ötleteinket.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
Turnézás, utazás, koncertek, edzőterem, illetve az, hogy csak spontán beüljön az ember a kedvenc kávézójába, kocsmájába – egyszerű ember vagyok. Ha véget ér a járvány, az lesz az első dolgom, hogy kirobbanthatatlanul kiülök a Ganzba, a Keletbe, a Gdanskba, vagy a Bambi teraszára, sőt, még talán emberekkel is találkozom.
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?
Elég ambivalens meglátásaim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt attól tartok, hogy még sokáig a veszélyhelyzet visszavonása után is óvatosabb lesz a koncertekre járó réteg, egészségügyi és nem utolsósorban anyagi megfontolásból. Ugyanakkor viszont azt hiszem, hogy a hosszú bezártság után az emberek valamilyen szinten ki is lesznek éhezve a koncertekre, szóval azok a helyek, szervezők és zenekarok, akik túlélik a válságot, ha nem is hosszútávon, de átmenetileg egyfajta fellendülést fognak tapasztalni a járvány előtti időkhöz képest.
Milyen zenéket hallgatsz most otthon?
Morphine, Chrome Ghost, Tombs, Alice in Chains. Meg rengeteg klasszikus lemezt, azokra jól lehet dolgozni.
A Karanténinterjúk korábbi részei:
#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)
Legutóbbi hozzászólások