Iron Maiden: The Live Collection – Remastered

A stúdiólemezek után a legfontosabb koncertfelvételeket is újrapolírozták a Vasszűz diszkográfiájában, így a ’Live Recordings’ sorozattal folytatódik a stúdiólemezek újrakiadása. Első kanyarban a ’Live After Death’ és a ’Rock In Rio’ részesült ráncfelvarrásban, a stúdiólemezekhez hasonlóan a 2015-ös remaszterizált hanganyag került lemezekre. Az Iron Maiden pályafutásának fontos mozzanatait dokumentálják ezek a koncertalbumok.

A ’Live After Death’ a zenekar első teljes műsort bemutató élő albuma. Azért fogalmazok így, mert 1981-ben még Paul Di’Annóval megjelent a ’Maiden Japan’ című öt dalt tartalmazó koncert EP. Nos, az 1984-ben megjelent ’Powerslave’ albummal a Maiden elérte pályafutásának csúcsát. Ezt követte egy olyan méretű turné, mely addig még soha addigi pályafutásuk során. Hatalmas színpadi díszletet építettek, nagy arénákban, stadionokban, léptek fel, és ilyen hosszú turnét sem csináltak végig azelőtt. Történetük során először ellátogattak a Vasfüggöny mögé, Magyarországra és Lengyelországba, még a koncertek kezdetén, 1984 augusztusában. Megérett az idő egy dupla koncertalbumra. Nekünk, magyaroknak ezért is fontos ez a lemez, kapható is volt a lemezboltokban Jugoton nyomásban.

Az eredeti terv szerint a lemezt Londonban, a Hammersmith Odeonban vették volna fel teljes egészében, ám miután visszahallgatták a felvételeket, a Los Angelesben található Long Beach Arénában rögzített dalokat jobbnak találták, így a lemez első háromnegyed része erről a helyszínről való, és csak az utolsó negyed hallható Londonból. A Flight Of Icarus az előző ’World Piece Tour’-on is stabil nótának számított, ahogy ezen a turnén is, aztán hosszú időre kikerült a fellépések menüjéből.

A Bruce Dickinsonnal elkészült három lemez (’The Number Of The Beast’, ’Piece Of Mind’, ’Powerslave’) minőségben elég anyagot biztosított, hogy lefedje a koncertprogram nagy részét. A lemezen csak a Running Free, a Wrathchild és a Phantom Of The Opera hallható a Paul Di’Anno-korszakból. (Az albumon ugyan nem volt rajta, de a Sanctuary, az Iron Maiden és volt, hogy a Murders In The Rue Morgue is elhangzott a turnén.)

Az Iron Maiden a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy a dalai ugyanúgy szóljanak élőben, mint a stúdióban. Náluk nincsenek hosszú hangszerszólók, az élő fellépésekre alkotott betétek, a cél az volt, hogy a dalok a lehető leghitelesebben szólaljanak meg a stúdiófelvételekhez mérve. A szólók esetleg kis mértékben tértek el az eredeti variánstól.

A maratoni turné rendesen megviselte a zenekar tagságát, fizikailag is, mentálisan is megroppantak a fiúk, Bruce Dickinson még a kiválás gondolatával is eljátszott, ám végül összekapta magát a csapat.

Bruce Dickinson – ének
Steve Harris – basszusgitár
Nicko McBrain – dob
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár

CD1: Aces High / 2 Minutes To Midnight / The Trooper / Revelations / Flight Of Icarus / Rime Of The Ancient Mariner / Powerslave / The Number Of The Beast / Hallowed Be Thy Name / Iron Maiden / Run To The Hills / Running Free         

CD2: Wrathchild / 22 Acacia Avenue / Children Of The Damned / Die With Your Boots On / Phantom Of The Opera

1999 szintén fontos év a Maiden pályafutásában, hiszen véget ért a hét szűk esztendő, a Blaze Bayley-féle túlélés periódusa, Bruce Dickinsont sikerült visszacsábítani a Maiden kötelékeibe, jött vele Adrian Smith is, és hattagúvá bővült a banda. Azonnal nekiláttak az új albumnak, mely 2000 májusában megjelent, és a turné is nyomban utána elkezdődött. Hazánk, ahogy az előző években hozzászokhattunk, ezúttal sem maradt ki a számításból, ismét a sorozat elején, június hetedikén néztek be hozzánk.

A Maiden hamar visszazökkent a Dickinsonnal megszokott kerékvágásba. Nagyobb helyeken léptek fel, mint a megelőző években, koncertjeik jobban pörögtek, az érdeklődés értelemszerűen megnőtt irántuk. A háromgitáros felállásnak köszönhetően megváltozott a viszonyuk a stúdiófelvételekhez való ragaszkodáshoz. Manapság ezen a téren nagyobb a szabadság, ez a ’Rock In Rio’ lemezen egyértelműen hallatszik. Nem csak a gitárosok, Nicko McBrain is jobban eltér a szerzemények eredeti változatától.

2001-ben megjelent a turnét dokumentáló ’Rock In Rio’ album, melyen az utolsó koncertet rögzítették január 19-én, százezer ember előtt, ahogy a címe jelzi, a nagy múltú riói fesztiválon. Dél-Amerikában mindig is fanatikus közönségük volt, ez a mai napig nem változott. Természetesen nagy hangsúlyt kapott a ’Brave New World’ a repertoárban, és elhangzik szinte az összes jelentős koncert sztenderd. Ami számomra nagyon pozitív, hogy Dickinsonnak egyáltalán nem probléma Blaze Bayley-dalokat énekelni, hiszen halljuk a Sign Of The Crosst és a The Clansmant is. Énekelte ő a Man On The Edge-et is más bulikon, sőt a stúdióban vele is rögzítették a Futurealt.

A turné után már „csak” annyi feladat maradt, hogy meg kellett tartani ezt a pozíciót, ez a mai napig sikerült a bandának.

A már említett különbség mellett egy jelentős hasonlóságról is szólnék a két buli esetében. A Maiden a korai időkben is a legjobb koncertbandák közé tartozott, és ez a kétezres évek elején sem változott, sőt, most sem. Mindkét felvételen tapasztaljuk azt a lehengerlő energiát, amivel minden egyes alkalommal felszántják a színpadot.

Két fontos állomás dokumentációját halljuk újrapolírozva a Maiden pályafutásából, mindez igényes tasakokba csomagolva, a zene hallgatása közben kis képes könyvecskéket lapozhatunk.

Bruce Dickinson – ének
Janick Gers – gitár
Steve Harris – basszusgitár
Nicko McBrain – dob
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár

CD1: Intro (Arthur’s Farewell) / The Wicker Man / Ghost Of The Navigator / Brave New World / Wrathchild / 2 Minutes To Midnight / Blood Brothers / Sign Of The Cross / The Mercenary / The Trooper

CD2: Dream Of Mirrors / The Clansman / The Evil That Men Do / Fear Of The Dark / Iron Maiden / The Number Of The Beast / Hallowed Be Thy Name / Sanctuary / Run To The Hills