Iron Allies – 22 közös dalt írt Herman Frank és David Reece

Az Accept egykori tagjai, Herman Frank és David Reece nemrég egyesítették erőiket egy Iron Allies nevű új bandában. Állítólag olyan elemek lesznek a dalokban, mint a ‘Restless And Wild’-on, és már csak egy szerződésre várnak.

Pár hete posztolt David Reece egy közös képet Herman Frankkal Pofakönyv-oldalán, ekkor jelentette be, hogy Iron Allies néven új bandát alakítanak, amelyben Donnie Van Stavern (Riot V) és Francesco Jovino (Jorn, Reece, ex-U.D.O., ex-Primal Fear, ex-Voodoo Circle) is benne lesz.

Reece, akinek október 29-én jelenik meg ‘Blacklist Utopia’ című szólóalbuma, így mesélt a Frankkal való együttműködés kezdeteiről: „Ironikus dolog, hogy Herman és én sokszor játszottunk ugyanazokon a fesztiválokon, és még csak nem is találkoztunk egymással. Mindig is szerettük volna látni egymást, de valahogy mindig két perccel lemaradtunk a másikról. Szóval, amikor Herman és én elkezdtünk beszélgetni, azt mondtuk: »Igen, csináljunk egy zenekart! De kit vegyünk be?« Nos, a menedzserem Donnie-t [Donnie Van Stavern] javasolta a Riot V-ből basszusgitárosnak, és beszéltünk néhányszor Mike Hellerrel, a Fear Factory dobosával, de nem igazán jött össze. Akkor azt mondtam: »Haver, Francesco Jovino játszik a szólóalbumomon. Az a srác egy vadállat!« Így aztán összehoztuk a bandát és jelenleg körülbelül 22 dalon ülünk, amiket felvettünk, és éppen egy szerződésre várunk. Van a dalokban néhány olyan elem, mint a régi Accept-albumon, a ‘Restless And Wild’-on.”

Reece szerint részben az Acceptből való kilépésük körüli negatív hírverés motiválta az Iron Allies összehozását: „Szidták őt, szidtak engem, állandóan ment ez az adok-kapok, és egy idő után Herman azt mondta: »Csesszék meg! Felhívom David Reece-t!« Én még soha nem beszéltem vele korábban. Lejött Olaszországba, és végre találkoztunk szemtől szemben. Elmentünk együtt vacsorázni, és aztán vagy hat órán át lógtunk együtt. Ő éppen körbeautózta Európát, pihent, mert épp akkor fejezett be egy újabb Victory-albumot, meg a szólóalbumát, szóval szüksége volt egy kis szünetre.”

David elmondta, hogy izgatottan várja, hogy egy olyan tapasztalt veteránnal turnézhasson, mint Herman Frank. „Ez egy olyan srácokból álló banda, akik már sok mindent megéltek – mondta. – Szóval nem lesz olyan, hogy »Ó, én nem akarok odamenni. Muszáj ilyen korán kelnünk?« Tudjuk, hogy mit kell tennünk: sokat kell utaznunk és zúznunk kell a színpadon. Remélem, hogy 2022 elején kiadhatjuk az anyagot!”

Két évvel ezelőtt Herman Frank az All That Shredsnek mesélt arról a döntéséről, hogy 2014 decemberében kilép az Acceptből: „Egyszerűen itt volt az ideje, hogy elhagyjam a zenekart. Fogalmazzunk másként: úgy akartam zenélni, ahogyan elkezdtem, saját zenekart akartam, a saját zenémet akartam, és csak a saját főszerepeimet akartam eljátszani, nem pedig követni valaki más gitárját. Túl öreg voltam már ahhoz. Jó dolog háttérembernek lenni, de néhány év után eljön az ideje a váltásnak.”

Reece-t az Accept ‘Eat The Heat’ című LP-jéhez szerződtették 1989-ben, Udo Dirkschneider távozása után. Reece magasabb hangszíne éles ellentétben állt Dirkschneider jellegzetes stílusával, és összességében az album a kritikusok és a közönség szemében is csalódás volt. Az ‘Eat The Heat’ turné közepén a zenekar és Reece közötti ellentétek kiéleződtek, ami az énekes és Peter Baltes basszusgitáros közötti veszekedéshez vezetett, és 1989 végére az Accept felhagyott a zenéléssel. David a Metalliluolának adott interjúban beszélt erről a veszekedésről: „Peter elmondta a barátnőmnek, hogy viszonyom van. Én pedig megkérdeztem tőle, hogy »tényleg elmondtad neki?« Amikor ő igennel válaszolt, pofán csaptam. Ezzel vége lett. De már előtte is rossz volt a helyzet, a jegyeladások nem mentek jól, a W.A.S.P. előzenekara lettünk.” A folytatásban azt is elárulta, hogy sajnálja, hogy bántalmazta egykori zenésztársát: „Rossz döntés volt, nagy stressz alatt álltunk. Egy zenekarban lenni sok drámával járhat. Neki nem volt joga elmondani azt a barátnőmnek, nekem pedig nem volt jogom felpofozni őt. Azóta megbántam. Peter és én most már barátok vagyunk.”