„Ezt csak szerelemből lehet csinálni”: Interjú az Omega Diatribe zenekarral

Válságos idők ide vagy oda, az Omega Diatribe hajója az új lemezzel ismét magasabb sebességbe kapcsolt, úgyhogy egy elég izgalmas időszak kellős közepén sikerült mikrofonvégre kapnunk a zenekar kreatív központját, Hájer Gergő gitárost és Szathmáry Ákos basszusgitárost. Beszélgetés zenei koncepciókról, világsztár producerekről, tagcserékről, a kitartó szerelemről és arról, hogyan csapódik le a zenekaron, hogy miközben félig-meddig bezárt a világ, számukra talán éppen most nyílik csak ki igazán.

A ’Metanoia’ már kint van egy ideje. Hogy érzitek, milyen a lemez itthoni és nemzetközi fogadtatása?

Hájer Gergő []: Szerencsére elmondhatjuk, hogy eddig ez a legsikeresebb lemezünk a visszajelzések alapján, mind a hazai szaksajtótól és közönségtől, mind pedig a határon túli részről. Úgy érzem, hogy ismét új kapukhoz biztosítja a kulcsot eme korong, amit valószínűleg a pandémia lecsengése után tudunk kamatoztatni.

Szathmáry Ákos []: Valóban szinte hihetetlen, mennyire pozitívak voltak az eddigi visszajelzések és a legtöbb magazinnál magas pontszámot értünk el. Valamint a közönségből is rengetegen imádták. Szuper érzés ezt visszakapni, mert legbelül mi is úgy éreztük, hogy sikerült a belefektetett munkával egy újabb szintre terelni a zenekart, és ez egy jó visszaigazolás erre.

Nálunk is elég jól szerepelt a lemez! Jól hallom, hogy a ’Trinity’-hez képest számos aspektusban másképp áltatok hozzá a dalszerzéshez. Mesélnétek ezekről a változásokról?

Külön öröm volt, hogy a szigorú pontrendszeretek mellett is ilyen jól szerepelt a ’Metanoia’ a felületeteken. (mosolyog) Alapvetően elmondható az, hogy a ’Metanoia’ felvételeinek álltunk neki a legtudatosabban eddig, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy mit szeretnénk hallani a végén, és hogy mivel szeretnénk expandálni a fegyvertárunkat. Ebben nagy segítségünkre volt két külső ember is, Diószegi Kiki a Stray Heart Recordsból, akinek felügyelete alatt zajlottak az énekfelvételek, illetve Jens Bogren a svéd Fascination Street Studiosból, aki pedig a lemez korszerű maszteréért felelt.

Egy kicsit sarkítva, de régebben inkább témákban gondolkodtunk, és ha egy téma tetszett és beleillett BPM-ben mondjuk egy félkész dalba, akkor bele is került. (nevet) A ’Metanoia’ esetében inkább dalcentrikus dalszerzésről beszélhetünk. Vannak pl. visszatérő refrének, ami eddig ritkán volt jellemző ránk.

Tudatos volt a hangnem – mondjuk úgy – finomítása, vagy organikus módon jutottatok el ide?

Valamennyire tudatos is, meg nem is. Ez a negyedik lemezünk, az évek alatt azért rengeteg tapasztalatot szereztünk és komoly elképzeléseink voltak arról, mit is szeretnénk most kihozni belőle.

Hogyan néz ki nálatok a dalszerzés folyamata?

A dalszerzés menete nem igazán változott a debütáló nagylemezünk óta. Sok zenekarral ellentétben nálunk nem a próbateremben születnek a dalok, hanem otthon egy erős demóverzióban állnak össze, majd a próbateremben pofozgatjuk, véglegesítjük őket. Számunkra ez a munkametódus vált be a legjobban, hiszen mondhatni viszonylag proaktív vagyok dalszerzés terén, így akad mindig bőven potenciális dal, amiből összeválogatjuk a lemezanyagot a srácokkal. Ezeket az alapanyagokat pedig természetesen mindenki kiszínezi a saját elképzeléseivel, így kerül bele mind az ötünk energiája.

Általában abban a szerencsés helyzetbe kerülünk mindig, hogy mikor nekiállnánk egy új lemeznek, már rengeteg demóanyag áll a rendelkezésünkre a felépítéséhez. Aztán mehet a tinderezés. Ezt jobbra húzzuk, a másikat mag balra. (nevet)

Kinek köszönhetjük a tiszta vokálok megjelenését a zenétekben, honnan jött az ötlet? Ki énekelte fel ezeket a sávokat?

Eme nemes feladat rám hárult a csapatból, amit az elején kicsit félve fogadtam el, hiszen több dalrésznél is szteppelnem kell az effektpedálokon mindenféle nyakatekert gitárdallamok mellett, és most még a nyakamba zuhant a dallamos vokálozás feladata is. (nevet) Mindemellett roppant izgalmas volt bevonni ezeket az elemeket a zenénkbe, amire tudatosan képeztem magam a felvételek előtt, hogy minél kevesebbet kelljen korrigálni az alapanyagon a stúdióban.

Majdnem párhuzamosan kezdtük el küldözgetni egymásnak Gergővel ezeket a dallamos énektémákat, aztán annyira megtetszettek nekünk, hogy végül a többieknek is mutogattuk őket, kicsit félve attól, mit reagálnak. De szerencsére átmentek a rostán.

Miközben a dalok továbbra is megőrizték a rátok jellemző morcos, vaskalapos hangzásukat, új elemként már megjelentek az atmoszférikus hangulatok is, amik eddig nem nagyon jellemeztek titeket. Hogyan került bele a zenétekbe ez az elem?

Ha jobban beleássa magát valaki, a korábbi dalainkban is megtalálhatóak ezek az elemek, de inkább csak egy-egy keményebb téma megtámogatására használtuk őket. De valóban, az új dalokban sokkal nagyobb szerepet kaptak.

Elsőként a Parallel című dal kapott klipet a lemezről. Hogy esett végül erre a dalra a választás? Mesélnétek arról, hogyan állt össze a klip?

Mindenképp szerettünk volna egy nagyon impozáns klippel nyitni a lemez előszeleként, ezért megkerestük a Thornfields Production csapatát, mert láttuk, hogy nagyon hatásos és minőségi munkáik vannak. Hamar össze is ültünk a brigád producerével és agyával, Tarczi Tamással, aki szintén lelkesen állt az ötlethez, és három instrumentális demó közül választotta ki a Parallelt. Nem sok idő elteltével már egy olyan vizuális anyagot vázolt fel nekünk, hogy csak tátottuk a szánkat. Eszméletlen jó volt egy ennyire felkészült csapattal dolgozni, rengeteg terhet levettek a zenekarról a klipkészítés kapcsán. Három forgatási napot tartottunk, az elsőt két külső helyszínen. Volt egy greenboxos nap az FX-es részek végett és még egy éjszakai forgatás a romos épületben, ahol zenélünk a klipben.

Számíthatunk még klipre valamelyik dalhoz?

Tervben van még két videoklip, de egyelőre képlékeny, hogy mikor tudjuk elkészíteni azokat ebben a remek időszakban.

A felvételek utáni utómunka sztorija is általában nagyon kalandos nálatok. Az előző lemez mix és maszter munkálataiért Tue Madsen felelt, aki nem akárki. Viszont itt is szintlépés következett, hiszen a ’Metanoia’ mixe bár Gergő stúdiójában készült, de a maszterért nem más felelt, mint Jens Bogren, aki a legnagyobb nevek egyike a szakmában. Hogyan kerültetek kapcsolatba Jensszel?

Az utóbbi években komolyabb edukációkban volt szerencsém részt venni a mixing terén, így mindenképp szerettem volna ismét kipróbálni magam a saját anyagunk keverésében, amihez a többiek zöld utat adtak. Ugyan már Tue-val le volt beszélve, hogy a maszterért ezúttal is ő fog felelni, hiszen nagyon meg voltunk elégedve a munkájával és a ’Trinity’ megszólalásának vaskosságával. Az élet viszont úgy hozta, hogy egy reggel megnyitottam a zenekari Facebook-oldalt és a Fascination Street Studios levele fogadott, miszert Jens a ’Trinity’ lemez óta követi a zenekart és látja, hogy már zajlanak a felvételek, így jelezni szeretné, hogy szívesen dolgozna velünk az új lemezen. Azért ez mindenképp kecsegtető ajánlat egy akkora zenekarnak, mint mi, hogy Jens egyáltalán ismer minket, sőt mi több… szívesen dolgozna velünk. Vázoltuk neki a helyzetet, hogy ugyan már Tue-val le vannak fixálva a dolgok, de kíváncsiságból meghallgatnánk, hogy ő mit tud kihozni a zenénkből. Át is küldtük neki a Parallel című dalunkat, hiszen ebben a periódusban még csak az a dal állt száz százalékosan. Emlékszem, hogy épp turnéban voltunk és a milánói reptéren vártunk tíz órát a spanyol járat csatlakozásra amikor megkaptuk az első verziót Jens-től. Gyorsan meghallgattuk annyi fülesen és annyi hanghordozón, amennyin csak tudtuk és bizony éreztük, hogy ez az ember kell nekünk az új lemezhez! Nem tudom azt állítani, hogy Jens jobb vagy rosszabb Tue-nál, egyszerűen csak más megközelítésből állt hozzá a dalhoz, ami egyszerűen jobban passzolt a mostani elképzelésünkhöz.
Amikor hazaértünk a turnéról, beszéltem Tue-val, hogy hát „sajnos” ez a helyzet állt elő és bármennyire is röstellem, hogy ezúttal nem együtt fogunk dolgozni, de lemezanyagot Jens Bogren kezébe adjuk. Szerencsére abszolút profin kezelte a szituációt és megmaradt a jó viszony, nem kizárt, hogy a következő lemezt ismét vele fogjuk csinálni… vagy éppen valaki teljesen mással! (mosolyog)

Milyen volt vele együtt dolgozni?

Rettentően kedves ember ő is, meg az ügyintéző csapata is, így nagyon könnyen ment a munka, rugalmasan kezelte az elképzeléseinket. Szerencsére Tue által már megvolt nekünk is a tapasztalatunk, hogyan is működik egy ilyen távmunka.

Ha már a stúdió felé kanyarodtunk, mesélnétek az 515 STUDIO-ról, ahol a felvételek készültek?

2012 környékén alapítottuk az 515 STUDIO-t Ákossal, ami egy mobil stúdióként funkcionált és többnyire reklámfilmekhez forgattunk hangot, majd utómunkáztuk. Idővel egész pofás eszközparkot építettünk magunk köré, ami lehetővé tette, hogy prémium minőségben tudjuk rögzíteni a lemezeink anyagát. Az összes sorlemezünk itt került rögzítésre, valamint az Audionerve megjelenések is egyaránt.

Vissza az új lemezhez! Ezúttal nem egy átfogó koncepció vezérelte a szövegeket, mint az előző lemeznél. Milyen témák késztettek titeket a toll megragadására, mik inspirálták a ’Metanoia’ szövegeit?

Valójában sosem úgy álltunk neki, hogy egy koncepció köré építsük a témákat, ez csak egy véletlen az előző lemeznél is. (nevet) Egyébként már a ’Metanoia’-ról is hallottuk, hogy többen ráhúzták ennek a pandémiás időszaknak a pecsétjét a dalszövegek témája végett, valamint az Isolation című dalban szereplő beszédért, pedig az a 76-os ’Network’ című filmből van, ami valljuk be, nem egy mai darab, ráadásul már bőven a koronavírus felbukkanása előtt előkerült nálunk. Szóval ezek ilyen örökérvényű dolgok, amikről írni szoktunk, minden időszakban működnek, mivel az emberek sosem változnak, mindig ugyanazok a dolgok gyötrik őket.

A zenekar átesett egy dobosváltáson, ennek következményeként az új lemez már Szpuszenik Richárddal készült el. Mi történt dobos fronton és hogy esett rá a választás?

Ez mindig ugyanaz a forgatókönyv, mint minden tagcserénél nálunk eddig. Kiss Tamás, aki az előző dobosunk volt, elhagyta a hajót, mert az élet más szegmenseire szeretett volna jobban koncentrálni, ami mellé nem fért már el egy gőzerővel működő zenekar. Ez mindig nagyon nehéz számunkra, hiszen egy barátunktól kell megválnunk és helyettesítenünk egy új emberrel. Mivel rengeteg kapcsolatunk van már a zenei színtéren, így az új tag keresése mindig céltudatosan folyik, nem hirdetés által. Ez esetben is így történt, rengeteg dobost megkérdeztünk, aki potenciális jelölt volt, illetve akinek lehetnek olyan tanítványai, akik szóba jöhetnek. Ricsi is egy ismerősön keresztül került a képbe és végül rá esett a választás.

Már egy ideje a Metal Scrap gondozza az anyagaitokat, milyen a kapcsolat a kiadóval?

Nincs okunk panaszkodni, szerencsére a megfelelő levelben kezelik a zenekart a rosterükben és különös gondossággal figyelnek a fizikai hanghordozóink minőségére, ami nálunk pluszpont, hiszen még ebben a Spotify-generációban is fontosnak tartjuk a kézzelfogható formátumot. A booking szekciójával a kiadónak viszont nem tudtunk szimbiózisban élni, hiszen ők inkább kelet felé próbálták nyomni a zenekart, mi pedig inkább nyugat felé szeretnénk orientálódni. Így a ’Trinity’ lemezbemutató turnéja után átigazoltunk egy spanyol booking agencyhez, aki köti nekünk a határontúli bulikat, a hazai koncertekért pedig a menedzserünk, Varga Levente felel.

Egyre inkább olyan zenekarnak tűntök, akik egy nagyobb nemzetközi ismertség kapujában állnak. Éreztek ezzel kapcsolatban valami nyomást, felelősségtudatot?

Nem titkolt álmunk/célunk, hogy nemzetközileg is megismertessük a zenekart minél több emberrel világszerte. Mondhatni, egészen a kezdetektől ebben éreztük a potenciált. Szóval ez egy olyan dolog, hogy mindvégig erre gyúrtunk és aki járt már külföldön játszani, pontosan tudja, hogy nem kolbászból van a kerítés ott sem. A nulláról kell felépíteni a zenekart, nem nagyon számít, itthon mennyire vagy ismert. Mi is évek óta próbáljuk nyitogatni a kapukat kisebb-nagyobb sikerrel, szóval nem mondanám, hogy ezért bármiféle nyomást éreznénk. Ezt szeretnénk csinálni, rettentően élvezzük, mikor kijuthatunk valami új helyre, hálásak vagyunk érte, mikor összejön, és maximális odaadással nyomjuk le a műsort akkor is, ha húsz embernek játszunk.

Mivel itthon a zenész sajnos nem igazán tud megélni csak simán a zenekarából, ezért sajnos össze kell egyeztetni a zenekart a mindennapi munkával is. Mekkora feladat ez nálatok?

Akik hasonló intenzitásban turnéznak, mint mi, bizonyára tudják, hogy talán ez a legnagyobb feladat a zenekar működőképességének fenntartása végett. Ehhez egyrészt kell egy bizonyos életvitel, egy megfelelő partner és nem utolsósorban egy flexibilis munkahely ahhoz, hogy évről-évre feljebb tudjunk lépni azon a bizonyos létrán. Ennek a hármasnak az együttállásához azért elég nagy szerencse, vagy talán tudatosság kell… Mi többnyire úgy alakítjuk az életünket, hogy ezt az életformát tudjuk csinálni és nem pedig fordítva. Ez a fanatizmus nem mindenkitől várható el, és nem is mindenki képes így élni az életét, többnyire ebből is fakadtak a tagcserék a zenekarban.

Én szerintem nem voltam nyaralni jó pár éve, az összes szabim a zenekarra megy el. Ezt csak szerelemből lehet csinálni.

Próbáljuk meg optimistán zárni: mik a tervek arra az időszakra, amikor ismét visszatér a világ a normális kerékvágásba?

Lesz még ilyen? Szerintem sosem volt normális ez a világ. (nevet) De viccet félretéve, szeretnénk elkészíteni a videókat a két dalhoz, amit korábban említettem, valamint be kell pótolnunk a rengeteg elmaradt külföldi bulit és jól megmozgatni az embereket a ’Metanoia’ dalaira.