Evergrey: Recreation Day

írta Philosopher | 2008.10.09.

Megjelenés: 2003

Kiadó: ,

Weblap: www.evergrey.net

Stílus: prog-power

Származás: Svédország

 

Zenészek
Tom S. Englund (Vocals, Guitar) Henrik Danhage (Guitars) Michael Hakansson (Bass) Patrick Carlsson (Drums, Percussion) Rikard Zander (Keyboards)
Dalcímek
01. The Great Deceiver 02. End of Your Days 03. As I Lie Here Bleeding 04. Recreation Day 05. Visions 06. I\'m Sorry 07. Blinded 08. Fragments 09. Madness Caught Another Victim 10. Your Darkest Hour 11. Unforgiveable
Értékelés

Nos, végre lehetőségem van arra, hogy í­rjak egy olyan bandáról, ami az általam legkedveltebb zenei műfaj, az í­zig-vérig amerikai power-prog-metál berkein belül tevékenykedik. Már az első albumukkal (The Dark Discovery - 1998) meggyőztek, tudatták velem, hogy itt egy őrült energikus, tájfunként tomboló, mégis mély érzelmeket megmozgató, a metált művészi módón művelő svéd (természetesen) fogatról van szó, nem pedig valami nyafogó, tinilánykedvenc, tömegkereslet-bérenc fiúbandáról. A második album (Solitude, Dominance, Tragedy - 1999) már nyugodtan nevezhető profinak, hibák nélkül. Aztán jött valami, amiről úgy vélekedtem, hogy überelhetetlen, ez volt a harmadik album (In a search of truth - 2001) Azt hittem, hogy ezek után majd ez a zenekar is rááll a tömegigények kielégí­tésére, de szerencsére nem í­gy történt, és megalkottak valami hihetetlent - erről az albumról í­rnék most néhány dí­csérő szavacskát. Tehát 2003-ban megjelent a Recreation day és végleg meggyőzött, hogy ennek a zenekarnak ott a helye az én személyes top ötömben. Az album valami hihetetlen energikusan indul a The Great Deciver-el! Ilyen egy erős nyitónótát! Ez valami hihetetlen!!! Végigtombol az első négy verze, majd egy kicsit megtörik (hatásszünet ha-ha) kórusokkal , aztán a megint a zakatolás! Ember, ettől még a holtak rockertársak is visszajönnek pogozni (ha-ha)! Aztán megint a fejleszakí­tó dzsi-dzsi!!! Ezt hallani kell!!! A második tétel egy kis progos prüntyivel kezdődik, aztán megint mindent bele!!! Kicsi kiállás, kicsi kórus...ilyet nem fog magyar zenekar csinálni (sajna) az elkövetkezendő száz évben! Jön egy kis felvezető, majd a szintivel végrehajtott kötéletes szóló! Következik még három hihetetlen dinamikus szám, és egy kis pihenő (I'm sorry), ahol megmutatkozik a lí­rai véna. Nem nagyon kedvelem a nyáladzást, de ez a lassulás még nekem is bejött. Néha szí­vbemarkolóan tud énekelni ez az Edlun fószer (ha-ha). Mi is jöhetne egy lassú szám után: természetesen újabb döngölés! Még egy középtempó, és egy akusztikus nótácska (Madness Caught Another Victim), ez is jó hangulatot csinál! Levezetésként pedig megint két középtempós (óriási) nóta (Darkest Hour, Unforgivable Sin). Úgy zakatolt rajtam át az album, hogy azt hittem csak fél óra volt, viszont a számláló meg 51 percet mutatott (ha-ha). Ezt nevezem én szórakoztató zenének!

Pontszám: 9.5