Styx: The Mission

írta P.A. | 2017.08.13.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Blackbird Studios

Weblap: http://styxworld.com

Stílus: progresszív rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Épp ideje volt egy új Styx-korongnak, hiszen a 2003-as 'Cyclomara' óta csak egy feldolgozáslemez, a 'Bing Bang Theory' gördült le a chicagói banda gyártósoráról. De a 'The Mission'-t nem csak a Styx-elvonási tünetek enyhítése céljából érdemes megfülelni, hanem azért is, mert egy olyan progresszív rock album, ami eddig nem jellemezte a bandát. Első blikkre persze klisének tűnhet egy sci-fi történetre felhúzott konceptalbum ebben a zsánerben, de Tommy Shawék elegáns könnyedséggel őrzik meg a zenekar jellegzetes rádióbarát melódiáit izgalmasan szabott, modern megjelenésű új dalaikban.

A 'The Mission' a nem is oly távoli jövőben, 2033-ban játszódik, és egy Marsra igyekvő misszió viszontagságait ölti muzsikába. Anélkül, hogy leírnám a teljes történetet, azonnal egyértelműen hallatszik, hogy egy ilyen grandiózus vállalkozás minden emberi érzelmét megpróbálták megjeleníteni a dalokban. Mivel a hatfős legénység visszatéréséról a Földre szó sincs, így nemcsak az utazással járó büszkeség, hősiesség és veszély bemutatása kerül terítékre, hanem a szereplők magányossága, a szeretteik elvesztéséből táplálkozó bánat és a küldetés horderejéből – az emberi faj túlélése – fakadó felelősség roppant súlya is.  A rengeteg emóció felvillantására összesen alig több mint 40 percet szánt a zenekar 14 dalon át, így sok tétel igen rövid, mintegy átkötő jelleget kapott csupán, ami talán zavaró lehet azoknak, akik 4-5 perces slágereket vártak. Ugyanakkor – mivel a történet jól felépített és könnyen követhető – így a szerzemények is jól illeszkednek egymáshoz rövidségük ellenére is, és nem törik meg a lemez ívét. A Styx amúgy is a konceptlemezek nagymestere, amit itt is bizonyítanak, hisz az egész mű letisztult, átgondolt és remekül kivitelezett. Tommy Shaw és James Young gitárjátéka bámulatos, a laza rock'n'rollt épp olyan könnyedén adagolják, mint a játékos progresszív rock szólókat vagy a szomorkás akusztikus akkordokat. De a dalok alapjait adó ritmusszekciót is csak dicsérni lehet, főleg Todd Sucherman dobos feszes és briliáns játékát.

A 'The Mission' – jóllehet nem vonultat fel akkora slágereket, mint ahogy mondjuk azt a 'Paradise Theatre' vagy a 'The Grand Illusion' tette – egészében hallgatva semmivel sem marad el a Styx legnépszerűbb lemezeitől. Külön öröm, hogy nem is a múltból próbál újrahasznosítani, hanem minden ízében friss és modern, egy olyan intelligens, igényes progresszív rock muzsikát kínál, amit mondjuk a Marilliontól vagy a Spock's Beardtől várnánk.

Pontszám: 9