„Én még mindig az az ember vagyok, aki szereti a különböző stílusú őrültségeket”: Interjú Jordan Rudess-szel (Dream Theater)

írta karpatisz | 2019.08.03.

Az idei év érdekesen alakult Jordan Rudess életében, hiszen kicsi különbséggel jelent meg két olyan album, ami fontos a számára. Februárban a Dream Theater új lemeze, a ’Distance Over Time’, majd jött áprilisban saját önálló kiadványa, a ’Wired From Madness’. Két teljesen eltérő anyagról beszélünk, de mégis ugyanaz a varázslatos, jókedélyű és kedves ember áll mindkettő mögött. A FEZEN fesztivál alkalmával hazánkba érkező „Varázslónak” tehettem fel kérdéseimet mindkét albummal kapcsolatban.

Hard Rock Magazin: Nagyon örülök, hogy ismét találkozunk, hogy érzed magad? Hogy telt a turné?

Jordan Rudess: Nagyon jól érzem magam, már meg is volt a kis sétám. Találtam egy Starbucks kávézót is, minden szuper most. Ez a mostani sorozat elég hosszú lett, két hónap. Ez az egész nem túl jól kezdődött nekem, ugyanis beteg lettem. Majdnem egy hét után lettem csak jobban, utána már könnyebben mentek a dolgok. Most már közelítünk a végéhez.

HRM: Mi történt veled?

J.R.: Egy fertőzést szedtem össze, szörnyű volt. Szerencse, hogy nem én voltam az énekes, így nem kellett lemondani a bulikat. Több mint egy hétig voltam beteg, de köszönöm, már jobban vagyok.

HRM: Hogy készültök egy fesztiválfellépésre? Miben másabb, mint egy önálló bulitok?

J.R.: Ezek a fellépéseink rövidebbek. Egy szerencsétlen dolog történt ezen a turnén: rengeteg rajongónk látta korábban, hogy a teljes ’Scenes From A Memory’ albumot is eljátsszuk, és az gondolták, hogy nyáron is így lesz. Nem ez volt a terv és sosem harangoztuk ezt be erre a sorozatra. Ez egy kis kellemetlenséget okozott nekünk. Egyébként a koncertek jól sikerültek eddig, volt olyan, ami csak 60 perc körüli volt, de általában 90 perccel készültünk. Néhány dalt választottunk bele a régebbi katalógusból, de a fókusz az a ’Distance Over Time’. Ez egy nagyon kemény műsor így, vicces, de billentyűs szempontból a legnehezebb összeállításunk, amit valaha is készítettünk! Ilyen dalokkal, mint a Nightmare To Remember, In The Presence Of Enemis, rengeteg dolgom volt.

HRM: Áprilisban jelent meg a 'Wired From Madness' című szólólemezed. Mi vezetett oda téged, hogy több szerzői kiadású album után ismét egy nagy kiadóval működj együtt? Miért a Mascot Label Group mellett döntöttél?

J.R.: Több dolog miatt is. Elsősorban azért, mert egy rockalbumot szerettem volna készíteni és tudtam, hogy ez rengeteg melóval jár majd. A zongorás lemezeim sokkal egyszerűbb esetek, mert csak egy hangszer van rajtuk, legtöbbször egy adott érzelmi pillanatot tükröznek, sokkal egyszerűbbek is, de ennek ellenére nagyon sokat jelentenek nekem. A rockos albumok komplexek, sok elemből állnak össze, ami ehhez szükséges: hangszerelés, rengeteg stúdiózási idő. Tudtam, hogy ehhez támogatásra lesz szükségem több – marketing és finanszírozási – szempontból is, hogy egyáltalán létrejöhessen. Az évek során többször kapcsolatba kerültünk a Mascot kiadóval, a menedzsereim jó barátságba kerültek azzal, aki vezeti a céget és nagyon jó kapcsolat lett végül belőle. Mindenki úgy gondolta, hogy jó ötlet, hogy a Mascothoz menjek. Többször találkoztam velük magam is, és ezek is nagyon jól sikerült találkozók voltak. Igazi jóbarátok lettünk, pozitív volt az együtt töltött idő és sokat dolgoztunk ezen a kiadványon. Nagyon remélem, hogy rövidesen ismét csinálhatok velük valamit! Ez egy csodálatos tapasztalat volt a számomra.

HRM: Az új DT lemezt is úgy vezetted fel, hogy a "vissza a gyökerekhez" elv mentén készült. Szerintem ez a szólólemezedre is igaz. Egyetértesz velem, hogy ez egy esszencia-munkád?

J.R.: A ’Distance Over Time’ esetében tényleg igaz, de a ’Wired From Madness’ esetében nem igazán. Valójában utat engedtem minden ötletnek, ami a fejemből kipattant. Azt gondoltam az első pillanatban, hogy senki sem állíthat majd meg, azt csinálok, amit csak akarok. Először is meg kellett találjam a megfelelő időt arra, hogy egy ilyen munkába bele tudjak vágni. Rengeteg minden történt velünk, de az meg nem működött, hogy egy óra erejéig lerohanok a stúdióba és összedobok valamit. Tudnom kellett, hogy minden egyes alkalommal le tudok menni, amikor csak akarok. Végül nyáron lett annyi szabadidőm, hogy ezt véghezvigyem. A kezdet nagyon nehéz volt, az ilyen nagy munkák esetében a kezdet mindig nehéz, bármilyen műfajról is legyen szó. Író, zenész vagy bárki. Először rendbe tettem az összes hangszerem, a számítógépem, újra meg kellett tanulnom, hogy melyik gomb mit is csinál. Aztán felvettem 16 perc körüli zenét és azt gondoltom, hogy ez kezdésnek jó lesz. Minden nap visszahallgattam, hogy korábban mit csináltam és hogy most hogyan is menjek tovább. Ennek a legnagyobb része később a címadó dal lett, ami egy érdekes alkotás. Rengeteg váltás van benne. Akkor, amikor már több mint tíz perc megvolt belőle, azt gondoltam, hogy ez az utazás akár az egész lemezt is felölelhetné. Egyszer aztán meséltem a feleségemnek arról, hogy elkezdtem dolgozni ezen a projekten, s hogy mennyire őrült és mennyire szuperprogresszív hangszínek vannak benne. Erre azt mondta nekem: „Óvatosnak kellene lenned, könnyebben hallgatható dolgok kellenének, lehetséges, hogy ez túl sok lesz az embereknek!” Nem, ez csodálatos lesz, szuperprogresszív! Aztán mérgesen otthagytam őt. De az esetek legnagyobb részében igaza volt, már másnap úgy keltem fel, hogy azon gondolkoztam, oké akkor kell néhány dal is. Ekkor írtam meg a Why I Dream címűt és még néhány másikat is, ami rákerült a lemezre. Ezáltal lett meg az egyensúly. A címadó dal lett az őrületes, minden, ami az agyamban volt" típusú és a többi a „fülbarát”. Igazából így készült ez a lemez és szerintem tökéletesen megmutatja, hogy mi is van a fejemben, a rockos vastag hangzás, a zongora, a furcsa vokál effektek és még sorolhatnám. Sok időbe és koncentrációba került, mire elkészült, és szeretnék még majd ilyet csinálni, amikor meglesz rá a lehetőségem a jövőben.

HRM: Úgy hallottam, hogy tervezed, hogy élőben is megszólaljanak ezek a dalok. Tényleg igaz? Kik lesznek a zenésztársaid?

J.R.: Ez egy nagyon jó kérdés! Tudod, nagyon elfoglalt vagyok a Dream Theaterrel, rengeteget koncertezünk, utazunk. Meg kell találjam a szabad időpontot, hogy egyáltalán tudjak ezzel is turnézni. Igazából még nem gondolkoztam rajta, de bármi előfordulhat! Az is egy lehetőség, hogy csak én játszom élőben és a többi felvételről megy majd, de az is előfordulhat, hogy lesz ott más zenész is. Bármikor is lesz meg rá a lehetőségem, nem lesz könnyű összehozni.

HRM: Még a DT turnéja előtt felléptél a Cruise To The Edge Fesztiválon. Ott Mike Portnoy-jal is zenéltél együtt. Milyen érzés volt vele ismét együtt, egy színpadon? Innen kimondható, hogy lesz valamikor LTE összeborulás?

J.R.: Jó érzés volt Mike-kal találkozni, jó energiák mozogtak köztünk. Minden a kommunikáción múlott, bár az utóbbi években sajnos nem láttam őt. Rengeteg időt töltöttünk együtt turnékon, sok lemezt is írtunk meg együtt. Ez egy óriási kapocs, ami nem szakadhat meg. Jó érzés volt őt látni, jó volt vele együtt zenélni, jó érzés volt megismerni azokat, akiket meghívott, hogy együtt zenéljünk. Eric Gillette [a The Neal Morse Band gitárosa – a szerk.] egy nagyon kedves fiú és Connor Green [a Haken tagja – a szerk.] is egy csodálatos basszusgitáros. Jó volt velük! Bár fura is volt, mert nem volt hangbeállásunk sem, elég furán is szólt az egész. De eleget hallottam ahhoz, hogy végül sikerüljön. Egymás társaságát élveztük, mint két jóbarát. Ami a Liquid Tension dolgot illeti, nem tudom. Ha rajtam múlik, igen, érdekel, én szívesen csinálnám ismét. Több olyan paraméter van, ami ezt befolyásolja, de a legfontosabb az időzítés.

HRM: Februárban viszont kijött a Dream Theater tizennegyedik nagylemeze, a 'Distance Over Time'. Az önálló lemezedhez képest teljesen más dolgokat csináltál itt. Mennyire volt nehéz számodra a visszahúzódás?

J.R.: Ez is egy vicces dolog! Igazából én is egy szerepet töltök be a Dream Theaterben, ami minden lemezzel töltött időben más volt. Az élet mutatja a fontos útvonalakat és azt is megmutatta, hogy mire koncentráljak, mibe tegyem az energiám. A Dream Theaterben több tehetséges ember van, erős vélemények, már sokkal régebb óta működik, mint amióta én a tagja vagyok. Már azelőtt megvolt az egyéni stílusuk, mielőtt én is szerzőként szóba jöhettem volna. Minden egyes alkalom egy nagy utazás, rengeteg tapasztalattal, és most már tudom, mikor kell leülnöm és a másik tagnak teret engedni. Igazából nekem ez egy nagy kihívás, mert a zenei elmém nagyon gyorsan dolgozik. Ha valaki bedob egy ötletet, nekem máris egymillió ötletem van hozzá. De nem dobhatom be az összes ötletem a fiúknak, ez nem is volna fair velük szemben. A legnagyobb része nem is illene ebbe az imidzsbe, amit ez a banda jelent. Ekkor Dream Theater üzemmódba kapcsolok, mert nem tehetem meg, hogy olyan fura dolgokat produkáljak, mint mondjuk egy fúziós stílusú valamivel, amiben a klasszikus és az elektronikus zene hatásai keverednek. Az emberek azt mondanák, hogy miért jövök ilyen fura dolgokkal. Megértettem, hogy mi is a Dream Theater-stílus és még a mai napig is kihívás nekem ez az egész. Én még mindig az az ember vagyok, aki szereti a különböző stílusú őrültségeket. Ez egyébként a klasszikus zenei alapjaimnak köszönhető, de az elektronikus dolgok is ugyanúgy vonzanak.

HRM: Nemcsak a 'Scenes From A Memory' megjelenésének a huszadik évfordulója van idén, hanem annak is, hogy 20 éve vagy tagja a Dream Theaternek. Mit jelent ez számodra?

J.R.: Ez egy csodálatos kaland! Rengeteget utazhatunk a világban és olyan emberekkel találkozhatok, mint amilyen te is vagy. Az emberek azok, akik nem engedik, hogy otthon üljek a New York-i otthonomban és csináljam, amit akarok. Én nagyra tartom ezt a lehetőséget, hogy találkozhatom az emberekkel a különböző országokban. Sokat sétálok, kapcsolatot teremtek és ezek azok, amik a zenei része mellett fontosak. Ami még csodálatos ebben a kalandban, hogy felelősséggel vagyunk a többi zenész felé. Amikor kimegyünk a színpadra és több ezer ember néz minket, akkor az egy hatalmas kihívás, hogy koncentrált legyél és minden feladatodat időben elvégezd. Ezek kellenek ahhoz, hogy egy show jól működjön és a Dream Theater nevet így képviseljük. Ez nem csak az életünk, hanem az üzleti feladatunk is, ami meg még nagyobb felelősség. Sokat jelent nekem ez a lehetőség!

HRM: Úgy hallottam, hogy idén valahol majd egy új DVD filmet is rögzíteni szeretnétek az ünnepi "DoT + Scenes" műsorral. Erről tudsz pontosabbat mondani?

J.R.: Van már néhány ötletünk, néhány javasolt város, de még nincs olyan állapotban az egész, hogy beszélhessünk róla.

HRM: A mostani fesztiválfellépés-sorozat után az ünnepi műsort ismét elhozzátok Európába, ezt nemrég jelentettétek be a Facebookon. Az öreg kontinens melyik részén lesztek láthatóak?

J.R.: Amikor legközelebb Európába jövünk, akkor a teljes önálló műsorunkkal érkezünk, néhány ember azt gondolta, hogy ez lesz az a kör, amin most vagyunk. De valójában csak a fesztiválokat látogattuk most. A januári és a februári koncerteken lesz majd a teljes ’Scenes From A Memory’ és más dalok is a régi időből, na meg természetesen a ’Distance Over Time’. Néhány változtatás lesz ahhoz képest, ahogy Amerikában koncerteztünk.

HRM: Ez a második alkalom, hogy a FEZEN fesztiválon léptek fel egy sorozat keretében és nem Budapesten. Ez alkalommal volt lehetőséged itt Székesfehérváron sétálni kicsit?

J.R.: Volt, mi is kint találkoztunk! (nevet) Fura, de csak tegnap tudatosodott bennem, hogy most nem is Budapesten vagyunk! Különösen hangzott és fel is kaptam a fejem rá, hogy most vidéken vagyunk. De ez a rész is csodálatos, a város maga, itt is vannak klassz emberek, mindenem megvolt ahhoz, hogy ismét egy boldog napom legyen.

HRM: Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhettünk!

J.R.: Én is örülök és köszönöm!

készítette: karpatisz
koncertképek: Török Hajni
Köszönet a Mascot Label Groupnak a lehetőségért!