AZ év legjobbjai 2011 - Adamwarlock

I. Az év lemeze (Top 10)

1. Mastodon – The Hunter
2. Lake of Tears - Illwill
3. Presto Ballet – Invisible Places
4. Anthrax – Worship Music
5. Anvil – Juggernaut Of Justice
6. Night Ranger – Somewhere In California
7. Haken – Visions
8. Nightwish - Imaginaerum
9. Pagan’s Mind – Heavenly Ecstasy
10. Eden’s Curse - Trinity

Értékelés

Én azt hittem, hogy a Mastodon a ’Crack The Skye-on megírt mindent, amit tudott. Hát nem. Megint stílust váltottak, dobosuk is aktívabb részt vállalt az zeneírásban, aminek eredményeképpen megszületett az év szerintem leginkább egyben lévő albuma. Nálam magasan vezetik a listát, és azt kell mondanom, hogy a ’The Hunter’ számomra minden idők legjobb lemezei közé került. A továbbiakban a listám nem feltétlenül aszerint alakult, hogy melyik lemezt tartom „szakmai szemmel” a legjobbnak, hanem inkább az döntött, hogy melyek mozgatták meg a rajongói énemet. Az Anthrax és az Anvil esetében nagyon meglepett, hogy két ilyen régi-régi banda hogyan tud 2011-ben is friss zenével előállni. A Lake of Tears, az Eden’s Curse  és a Night Ranger szimplán kurvajó lemezeket szálálítottak le, míg a progresszív énemet (amiről azt sem tudtam, hogy létezik) is megmozgatta néhány csapat a Pagan’s Mind, a Presto Ballet és a Haken személyében. Külön fejezet a Nightwish lemez, amihez kezdetben felemás érzésekkel viszonyultam, és egyet kellett értenem Marci kollégámmal, hogy bizony jelentős töltelékanyag került bele az amúgy néhol a zsenialitást súroló számok közé. Ellenben később egyszerűen beérett az anyag, és magával ragadott a hangulata, így azt mondtam, ne hagyjuk veszni ezeket a remek nótákat a néhány Hans Zimmert imitáló megingás miatt. Megemlíteném még a HRM szorosan vett műfaji körén kívül eső lemezeket, amelyek szerintem érdemesek még a az év albuma titulusra. Ezek: Chris Rea – Santo Spirito Blues, Tom Waits – Bad As Me és hogy hazabeszéljek: Kerekes Band – What The Folk!.

II. Az év DVD-je 

1. Slash – Made In Stoke
2. Volbeat – Live From Beyond Hell – Above Heaven
3. Avantasia – The Flying Opera

Értékelés

Akármennyire is szeretnénk a szerkesztőségben több DVD-t nézni, az év végi listáknak ez mindig kissé zűrös pontja marad. Slash kiadványa maga a tökéletes hangulat és életérzés. Kitűnő szórakozás, remek setlisttel, és bámulatosan laza előadásmóddal. A Volbeat nagyon kicsivel maradt le nálam az első helyről, tényleg csak azon múlott, hogy nem egy nagy koncert van a korongokon, hanem több kisebb. Én ennek a széttöredezettségnek nem vagyok híve, de ezt leszámítva a dán brigád egy első osztályú anyagot tett le az asztalra, amit mindenkinek beszerzésre javvalok. Az Avantasia koronghoz pedig személyes élmények kötődnek, hisz láthattam anno élőben is a csapatot a DVD-n megörökített turné keretében.

III. Az év koncertje

1. Motörhead – Sziget Fesztivál, 08.10.
2. Roger Waters – Sportaréna, 06.22.
3. Judas Priest – Sziget Fesztivál, 08.11.
4. Danko Jones – Dürer Kert, 12.06.
5. Iron Maiden – Sonisphere, Prága, 06.11.
6. Accept – Club 202, 02.02.
7. Rammstein – Sportaréna, 11.10.
8. Slayer – Sportaréna, 04.08
9. Megadeth – Sportaréna, 04.08
10. Steve Lukather – A38 Hajó, 03.05.

Értékelés:

Ha jön a Motörhead, akkor nálam nyernek. Persze ez nem egy örökérvényű axióma, de tény, hogy az egyik kedvenc csapatom egyszerűen képtelen megöregedni. Jelen esetben az is közrejátszott az első helyezésükben, hogy rá tudtak venni arra, hogy a fékevesztett tömegbe kivont karddal rohanjak be, és az egész estét testi épségem kockáztatásával végigtomboljam. Roger Waters előadását nem nevezném igazán koncertnek a szó klasszikus értelmében. Inkább volt ez egy jól megkomponált színpadi darab. Az év talán leginkább keresett bulija volt, hiszen már 2010 decemberében elfogytak rá a jegyek, és nem is csoda: életem végéig emlegetni fogom ezt az előadást, mert a zene és a látvány olyan szimbiózisa nyilvánult meg a közönség előtt, amire nem sok példa volt az emberiség történetében. A Judas Priest pedig óriási showt csinált, én tátott szájjal bámultam, hogy Halfordék még mindig mire képesek, főleg úgy, hogy a gitáros váltás semennyire sem befolyásolta a csapat teljesítményét. Mondjuk számomra érdekes volt, hogy az előző napi Motörhead bulin érzékelhetően többen voltak, de ez semmit sem vont le a Priest előadás értékéből. A Danko Jones idén kétszer is bebizonyította, hogy a világ egyik legerősebb koncertbandája, frontemberük pedig még mindig a rockvilág legeredetibb figurája. Egyetlen külföldi koncert-kirándulásom Prága irányába történt, hogy a ’Final Frontier’ turnéján megnézzem kedvenc együttesemet, az Iron Maiden-t. Sokan, sokféleképpen szeretik kishazánkban ócsárolni a Vasszűz legutóbbi sorlemezét, de nekik (is) üzenem: példaértékű előadásban volt részünk Prágában, ahol az új album dalai óriásit ütöttek, ráadásul a Maiden szokásától eltérően még a hangzás is tökéletes volt. Szintén hibátlan show-t adott az Accept, ami az önfeledt metalról szólt, csak a Steelwing ne rontotta volna a levegőt előttük… Rammstein-ék pedig szó szerint a legforróbb hangulatot produkálták a Mad Max filmek világát idéző fizimiskájukkal, és a konstans lángtengerrel. Óriási élményt jelentett életemben először látnom a Slayer-t, akik a Megadeth-tel bebizonyították, hogy mi is az igazi thrash, míg Steve Lukather bátyó koncertjén kiélhettem az gitárok iránti szenvedélyemet.

IV. Az év zenekara

1. Mastodon
2. Machine Head
3. Foo Fighters
4. Danko Jones
5. Iron Maiden

Értékelés

A kínai horoszkópban állatok jelölik ciklikusan az éveket. 2011 a Nyúl Éve volt, én azonban ezt utólag lecserélném: 2011 a Mastodon Éve volt. A tízezer éve kipusztult ormányosról elnevezett csapat ebben az évben vált világsztárrá. Albumuk óriási sikereket ért el mind kritikailag, mind a közönség részéről, ráadásul az összes nagyobb külföldi magazin (Rolling Stone, Classic Rock, Kerrang) év végi listáján előkelő pozícióba tornázta magát, sőt legtöbbször az első hely is kijutott neki, ezen kívül még egy DVD-t is kiadtak. Ha ez nem lenne elég, még Grammy-re is jelölték a csapatot. Ugyanezt mondhatom el a Machine Head-ről: az év egyik legjelentősebb kiadványa lett az ’Unto The Locust’, ami előtt a szakma egy emberként tisztelgett. A Foo Fighters a világ egyik legnagyobb rock bandájává nőtte ki magát, habár új lemezük véleményem szerint felemás lett. Mégis, objektív mércével nézve csak növelték a rajongóik számát, és bebiztosították legendává válásukat. Danko Jones barátom pedig továbbra is azt csinálta, amit eddig is: nyomta a kompromisszummentes rock ’n roll-t, immáron teljes Európát meghódítva. A Maiden-nek is helye van a listán, ugyanis először karrierjük során elhódították azt a bizonyos szobrocskát a legnagyobb „szakmai” díjátadón, továbbá a The Final Frontier Word Tour a világ minden pontján elsöprő sikert aratott, ezzel bejuttatva a csapatot az év egyik legjobban kereső együttesei közé (1 millió dollár/koncert tiszta haszon).

V. Az év csalódása, 2011-ben nem teljesült kívánságok

Óriási fájdalom Gary Moore és Scott Colombus  halála. Mindketten túl korán hagytak itt minket. Számomra minden évben csalódást jelent a zenei kultúrán „elkurvulása”, az a tény, hogy a zenei piac is csak egy kikötő a pénzügyi hatalmak tengerében: a befektetők horgonyt vetnek egy kis időre, hogy valami hülyegyereket felfuttassanak a nyárra, kiszívják azt a pénzt, amit kibírnak, majd tovább álljanak a következő kikötő felé. Sok minden bizonyítja ezt, amelyekről most nem érdemes beszélni, úgyis mindenki tudja, aki körbenéz maga körül. Szerencsére a metal világát kevésbé érinti a dekadencia ilyen foka, de már itt is felütötte a fejét a démon. A Metallica és az a vénember valami förtelmet szabadított a világra, a címét le sem akarom többet írni.

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2012-re

Amik a listáimon szerepelnek, azok mind-mind nagyon nagy örömmel bírtak számomra. Az idei koncer felhozatal szerintem bámulatos volt, és ahogy látom jövőre is folytatódik a dömping. Örültem, hogy újjáalakult a klasszikus Black Sabbath, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden kétségektől mentesnek tartom az összeborulást. Szokatlannak tartottam, hogy Jorn barátunk nem szerepelt 2011-ben olyan 10-11 db kiadványon, remélem jövőre bepótolja a lustálkodást. Kívánok mindenkinek nagyon sok boldog élményt 2012-re, rengeteg elsőrangú lemezt, megszámlálhatatlan koncertet, és persze Iron Maiden turnét a ’Somwhere in Time’ és a ’Seventh Son of a Seventh Son’ dalaival!

VII. Az év dalai

1. Mastodon – The Sparrow
2. Nightwish – Last Ride Of The Day
3. Iron Savior – Heavy Metal Never Dies
4. Machine Head – Locust
5. Kerekes Band – Mr. Hungary
6. Lake Of Tears – Out Of Controll
7. Megadeth – Never Dead
8. Presto Ballet – Sundancer
9. Haken – Visions
10. Mastodon - Spectrelight