Slash: Made In Stoke 24/7/11

írta Adamwarlock | 2012.01.05.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Eagle Rock Entertainment

Weblap: http://http://slash.ultimate-guitar.com/

Stílus: hard rock, blues rock, heavy metal

Származás: Egyesült Államok

Dalcímek

Értékelés

Sajnos kedves kollégáim nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy magazinunk nem igazán bővelkedik a DVD kritikákban. Ez valószínűleg így is fog maradni, mert csak a macera van vele. Nehezebb beszerezni, mint a lemezeket, le kell ülni, végig kell nézni, nem lehet a buszon/kocsiban, főzés vagy egyéb teendők mellett foglalkozni velük, így bokros teendőink mellett csak néha tudjuk rávetni magunkat az ínyencségeket tartalmazó korongokra. Úgy éreztem azonban, hogy a 2011-es év nem adhatja át helyét a 2012-esnek anélkül, hogy erről a kiadványról ne kerüljön fel kritika, így immáron egy új esztendőben, de még felkerül hát róla egy írás. Összegezhetném is a véleményemet róla, de csak annyi jut most eszembe: Az Év DVD-je! Lássuk a medvét!

-Külcsín:

Nagyon sok mindent nem tudok elmondani a kiadvány külső páncélzatáról. Igazából Slash nem kényeztetett el minket ez ügyben, de ezen nem nagyon kell fennakadni. Sima, szokásos DVD doboz, egy pofás booklettel. Persze van többféle verzió, de egyik sem az a kiadvány, amit a polcunkra teszünk és gyönyörködve nézünk rá egy-egy romantikusabb pillanatunkban vagy órákat töltenénk el a belső borító és a booklet nyújtotta információk sokaságába mélyedve.

6/10

-Tartalom:

Ezen a ponton azonban zuhanhat az állunk, lyukat ütve a földbe, egészen a világ átellenes pontjáig, hogy ott valami kínai srácot találjon pofán. Az a nagy büdös helyzet, hogy erről a koncertről egyszerűen nem lehet leszokni, mert addiktívabb, mint a legdurvább heroin. Ha egyszer elindítjuk a felvételt, készüljünk rá, hogy a teljes 160 percet végig fogjuk ülni. Egész egyszerűen az embernek nincs kedve félbehagyni ezt a remek felvételt. Azon kaptam magam, hogy ilyen mondatok hangoznak el bennem: „Na, akkor Back From Cali után lekapcsolom, mert más dolgom van… naaaaa, rajta van a Rocket Queen is! Állat, akkor még azt is… Mi??? A Civil War? Óriási kedvenc! Már csak ezt az egyet…”. Tehát ez a videó abbahagyhatatlan kérem. A szereplők egyszerűen zseniálisak. Myles Kennedyt rendkívülien jó döntés volt Slash játszópartnerének választani. Mi szólt mellette? Jószerivel minden: kiváló frontember, remek hangi adottságai vannak, eleve sok dalt ő énekel a 2010-es Slash albumon, és a GNR számokat is teljesen autentikusan adja elő. Főszereplőnk meg „csak” hozza a szokásos formáját, azaz ő a színpad leglátványosabb pontja. Egyszerre sugároz erőt, lazaságot és mindent elsöprő szexualitást… tehát nincs új a Nap alatt: Slash az Slash! Ami az egész felvétel számára kitűnő hangulatot kölcsönöz, az a közönség. Látszik, hogy nem csak azért jöttek, hogy régi Guns  számokat hallgassanak (megnézném, hogy itthon ugyanezt a hatást el tudná-e érni a mester), hanem fejből tudják a 2010-es szólóanyag összes számát, és együtt őrjöngenek az együttessel. A felvétel önmagáért beszél és egy mikroszekundumra sem válik unalmassá, hiszen a szólóanyag és a Guns ’n Roses dalok mellett tartalmaz felvételeket a régi Slash’s Snakepit projektből és ezen kívül még egy Velvet Revolver nótát is belepréselt a borzas gitáros.

10/10

-Hangzás:

Ezen a fronton is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a ’Made In Stoke’-ról. Minden hangszer tökéletesen lett balanszírozva, Slash gitárja nincsen annyira előretolva, hogy zavaró legyen, pedig ebbe a hibába nagyon sok olyan kiadvány beleesik, ahol gitáros a főszereplő.  Itt is természetesen a hathúros száraz fa a főszereplő, de ez csak vékonyan lett kidomborítva, nem ment a többi szereplő rovására. Valljuk meg, hogy ezen a korongon ez óriási hiba lett volna, mert a 2010-es szólóanyag nagyon slágerközpontú, tehát ha pl. az ének egy kicsit is elvész a felvételeken, már borult az egész koncepció. A közönség sincsen teljesen lekeverve, amikor hozzá kell, hogy tegyen a rajongói kiáltozás a hangulathoz, akkor hallatszanak ám rendesen. Ezt is sok mai kiadvány hibájának tartom: egyszerűen megerőszakolja egy élő felvétel atmoszféráját, ha a publikumból semmi sem hallatszik. Egy szó mint száz, ebben a kategóriában sem tudok a ’Made In Stoke’-nak 10-nél kevesebb pontot adni.

10/10

-Extrák:

Nos, talán az egyetlen gyengécske pontja a kiadványnak. Interjúkat kapunk a szereplőkkel, főleg persze Slash-sel, de amúgy semmi több. Néhány életkép a rajongókról, és ezt a szekciót le is tudták a készítők. Hozzáteszem, hogy az extrák nem túl hosszúak, de annál inkább informatívak, úgyhogy engem lekötöttek, de tény és való, hogy ezen a kiadványon a koncerté a főszerep (ami végképpen nem írható fel hibának), de tény, hogy háttéranyagokkal nem nagyon kényeztettek el minket az alkotók.

7/10

-Összhatás:

Kit érdekel, hogy nem nagy szám a doboz, és nem nézhetek meg több órányi felvételt a színpad felépítéséről, a beállásról vagy a turnébuszról. Annyira jó maga a koncertanyag, hogy elviszi az egész DVD-t a csillagos tízes irányába. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a felvételt, mert képet kapunk a világ egyik legnagyobb gitárikonjának minden arcáról és egy remek hangulatú koncertvideót bámulhatunk végig nyálcsorgatva, hogy ide miért nem jön ez a félelmetesen jó felállás.

 10/10

Pontszám: 9