Kedvenc Lemezeim - Snowy White and the White Flames: Melting

írta Adamwarlock | 2009.08.09.

Snowy White nevével az átlag rockzene hallgató nem biztos, hogy találkozott. Nem tartozik a legismertebb gitárosok közé e Föld kerekén. Már a névválasztása is furcsa, mert angol nyelvterületeken egy betű eltéréssel Hófehérkét jelent. Barátunk a rock szakmát már a hetvenes években elkezdte, és karrierje mindmáig tart. Zenei pályája meglepően szí­nes, ugyanis megfordult a progresszí­v rockban, a hard rock hőskorát is megjárta, hogy végül a rock-blues-nál kössön ki... Karrierje első mérföldöve a Peter Green-nel való találkozás volt, akivel életre szóló barátságot kötött. Snowy-nak már ekkor voltak próbálkozásai egy saját együttes létrehozására, de egyik sem robbant elég nagyot, hogy a kis klubkoncertek világából kitörjön. Ekkor jött a felkérés a Pink Floydtól. Snowy persze nem lett a banda teljes jogú tagja, hanem ,,csak" háttérgitáros a koncerteken. Néha még a stúdiómunkálatokba is besegí­tett, hallható is gitárjátéka az Animals albumon. 1977-től kí­sérte a csapatot a turnékon, legnagyobb sikereit az 1980-as The Wall turnén érve el. Ekkor történt, hogy az egyik koncerten nem más állt a közönség soraiban, mint Scott Gorham, gitárost keresve a Thin Lizzy-be. Egyből felfigyelt a kissé visszahúzódó gitáros nagyszerű játékára, és hipp-hopp már meg is kötötték a szerződést. Két album készült vele, a Chinatown és a Renegade. Sajnos a kritikusok nem fogadták kitörő lelkesedéssel a lemezeket, amihez hozzájárult, hogy Snowy-nak nem mást kellett helyettesí­tenie, mint Gary Moore-t, ami valljuk be szinte lehetetlen feladat, főleg a legjobbnak tartott Lizzy album, a Black Rose után. A Renegade-et sok vérbeli rajongó azonban egy méltatlanul alulértékelt, rengeteg nagyszerű dalt tartalmazó lemeznek tartja (Angel of Death, Renegade, Hollywood, Mexican Girl, mind-mind slágerek lehettek volna). Snowy 1982-ben búcsút mondott a Thin Lizzy-nek. A hivatalos verzió szerint nem szeretett volna tovább rock zenével foglalkozni, de a pletykák arról szóltak, hogy elege lett Phil Lynott drogproblémáiból. 1983-ban került újra a figyelem középpontjába, amikor is a UK Top 10-ig menetelt a Bird of Paradise-zal. Kí­sérteties a hasonlóság e dal és a két évvel későbbi Dire Straits Brothers in Arms cí­mű nóta között... ezt hallgatván mindenki vonja le a maga következtetéseit, nem vádolnék plágiummal egy akkora nevet, mint Mark Knopfler, mondjuk azt, hogy jelentős ihletettség ténye forgott fenn a fent emlí­tett mű megí­rásakor. Snowy White and the White Flames névvel indult útjára a projekt, melynek terméke, a hosszú bevezető után elemzendő Melting(1998). Az album Európában Little Wing cí­men jelent meg, de nekem az amerikai verzió van meg, úgyhogy maradok ennél a cí­mnél. Stí­lusa nyugisabb, riff-centrikus, igazi dögös hangzású rock-blues-ként í­rható le. Már az introként szolgáló Discoveri-n Snowy úgy tépi attribútumaként szolgáló Gibson Les Paul Gold Top gitárját, mint egy rock istenség. Long Distance Loving szolgál az első számként, amiben Mr. White megcsillogtatja énektudását is, nem egy tartott hangjairól hí­res ária-király, hanem egy szinte ,,beszélve daloló" vokalistával van dolgunk (újabb párhuzam Mark Knopflerrel), de nem is hiányzik a kimagasló hangszálhasználat ehhez a vérbeli, sztrádánutazáshoz kitalált muzsikához. A következőI'll Be Movig On, pedig maga az extázis. A gitárjáték bizonyí­tja, hogy emberünknek a legnagyobbak panteonjában a helye! Tökéletes helyen elhelyezett nyújtások, hatásvadász moll akkordok, és utánozhatatlan hangulat. Az albumon találhatók még ehhez hasonló ,,súlyos" dallamok, mint, a véleményem szerinti legjobb Hendrix feldolgozás, Little Wing-ben vagy a cí­madó Melting-ben. Könnyedebb világ a First Move, a That Ain't Right és a lemez egyik gyöngyszeme a Like the Sun. Snowy White páratlan gitáros, aki páratlan anyagot tett le az asztalra 1998-ban. a White Flames tovább élt, de mozgatórugóját, a gitáros-zsenit másfelé szólí­totta a szakma. Többször játszott együtt David Gilmour-ral, és Rodger Waters állandó gitárosává avanzsálódott a Dark Side of the Moon turnén. Közös száma van Chris Rea-val (Highway to the Sun), és megalapult a Snowy White Blues Project is. A Melting pedig azon kevesek szí­vében, akik ráakadtak valamely lemezbolt legeldugottabb sarkában, örökre megmarad, mint egy fényes, de a nagy konstellációktól félre eső csillag a rockzene égboltján. Adamwarlock