fbpx

Biff Byford

Nekem meglepő ez a lemez, noha régóta köztudott volt, hogy készül. Meglepődésem oka az, hogy Biff Byford annyira eggyé vált a Saxonnal, a zenekarnak oly ellentmondást nem tűrő módon ő adja a fazont, az arcot, tényleg elképzelhetetlen, hogy a banda nélküle is működjön. Ugyanakkor azt sem tudtam elképzelni, hogy szólóban mutassa meg magát. Kőkeményen viszi hátán a csapatot több mint negyven éve, két-három évenként megjelenik egy album, fittyet hányva a trendekre, hozva a jó öreg metalzenét.

Ennyi idő után, közel a hetvenhez Biff úgy gondolta, hogy itt az ideje egy kicsit kilépni a Saxon világából, hogy egyedül is megmutassa magát. Ez nem teljesen sikerült, mert itt van Nibs Carter a basszusgitárnál, de ő van a fókuszpontban. Az Opethből Fredrik Åkesson kezeli a gitárt, lehet, sokan meglepődnek, hogy ennyire más zenét játszik ezen az albumon.

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

A zene is más lett, sokkal szerteágazóbb, mint a Saxon zenéje. Olyan érzésem van, hogy a frontember minden olyan stílust, témát előhozott, ami fontos számára. Személyesre vette a figurát, magának csinálta a produkciót. Hard rock, metal, Simon & GarfunkelEdgar Allan Poe – amit akarunk. Azzal nincs semmi baj, amikor egy lemez sokszínű, nem árt azért, ha egységes koncepcióval bír. De amikor felrúgjuk a koncepcionális elveinket, a produkció átlendül tarkabarkaságba: sajnos ilyet érzek az album hallgatása közben. Értem, hogy Biff érdeklődése számos irányba elkalandozik, ő egy nyitott, gondolkodó ember, aki magvas véleményt alkot a világról, ám ennyi különálló gondolatot, zenei elképzelést egy lemezre helyezni nem volt jó ötlet. Lehet, vaskalapos a szemléletem, számomra a rock esszenciája az egységes zenei elképzelés, koncepcionális szövegekkel.

Welcome To The Show hard rockja az énekes őszinte életérzését meséli el rocker mivoltáról. A címadó már metalos zenei téma, a szöveg pedig a nem éppen felhőtlen fiatalságához nyúl vissza, megemlítve édesanyját, akit korán elveszített, és az iszákos, brutális apja is előkerül a szövegben. Aztán egy akusztikus gitárbontással előadott misztikus téma jön, az Inquisitor, ebben Biff Byford Poe ’A kút és az inga’ novellájából mond el egy részletet, majd a hasonló című dalt halljuk, ez egy középtempójú metalszerzemény, elmeséli ezt a nem éppen vidám történetet. A Worlds Collide, ahogy a címe is mutatja, mindennel összeütköző, mindent letaroló brutális metal sikálás, ám Byford mintha nem bírná hangilag ezt a mennydörgést. A Scarborough Fair egy tradicionális folkdal, leginkább a Simon & Garfunkel duóhoz köthető, itt meg azt érzem, hogy ez nem a hangjának való, erőlködik a magasabb részeknél, de az egész dal hangfekvése nagyon nem neki való. A Pedal To The Metal és a Hearts Of Steel ismét árulkodó címek, újra a metalvonalat hozzák, és a végére lelassul, ellágyul az egész. A következő két szerzemény, a Throw Down The Sword és a Me And You a lírai vonalat erősíti, míg a záró tételben, a Black And White-ban bár dörög az elektromos gitár egy idő után, ez is egy dallamosabb rocksláger.

Összegzés:

Biff Byford nyilvánvalóan mást akart csinálni, mint a Saxonnal, úgy gondolta, mindent megmutat, ami számára fontos. Ebből sajnos az sült ki, hogy egy szedett-vedett, koncepciótlan alkotást vehet kezébe a lemezvásárló, alaposabban át kellett volna gondolni ezt az anyagot. Biztos, hogy részben magának is csinálta a lemezt, a maga kedvére elzenélgetett, nem kötötték a zenekara által megszabott zenei keretek, bár egyes daloknál előjön a Saxon. De nem áll össze az egész egy olyan produkcióvá, amit az ember vár egy brit metallegendától, és magában az énekben sem nyújt magabiztos produkciót.

                                                                        Pontszám: 6.5

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

Megjelenés: 2020
Kiadó: Silver Lining Music
Weblap: biffbyford.com/
Stí­lus: folk/hard rock/heavy metal
Származás: Nagy Britannia

Zenészek:

Biff Byford – ének, producer
Fredrik Åkesson – gitár
Christian ‘Kicken’ Lundqvist
– dob
Gus Macricostas
– basszusgitár
Phil Campbell – gitár (2)
Nick Barker – dob (4, 5)
Alex Holzwarth
– dob (7)
Dave Kemp – szaxofon, billentyűs hangszerek (10)
Nibbs Carter – basszusgitár (4, 5)

Dalcí­mek:

  1. Welcome To The Show
  2. School Of Hard Knocks
  3. Inquisitor
  4. The Pit And Pendulum
  5. Worlds Collide
  6. Pedal To The Metal
  7. Hearts Of Steel
  8. Throw Down The Sword
  9. Me And You
  10. Black And White

 

Megosztás