Motörhead – Emlékkoncert lesz Mikkey Deevel

Július 23-án a svédországi Laholm ad otthont egy olyan bulinak, mellyel a 2015-ben – Lemmy halálával – megszűnt Motörhead előtt tisztelegnek.

Mikkey Dee is fellép azon a koncerten, amelyet a svédországi Laholm város Mellby Horsepower nevű lovasfarmján rendeznek meg, az egykori Motörhead– és jelenlegi Scorpions-doboson kívül egyelőre nem ismert a többi fellépő neve.

Egy tavalyi podcast-interjúban a svéd dobos felidézte a Motörhead és Lemmy utolsó napjait: „2015. december 11-én játszottuk a Motörhead utolsó buliját Berlinben, így kijelenthetjük, hogy Lemmy nem ágyban, párnák közt halt meg. Előtte még Phil Campbell és én megpróbáltuk lebeszélni a koncertekről, és mondtuk neki, hogy karácsony után folytassuk a turnét, de nem lehetett meggyőzni. Ekkor azt mondtam Philnek, ne vitatkozzunk vele, döntse el ő, hogy mit akar, mi támogassuk ebben, ha színpadon akar lenni. De a turné második felét, a brit koncerteket sajnos már nem tudtuk megcsinálni.”
Arra kérdésre, hogy amikor berlini koncert után visszarepült Svédországba, sejtette-e, hogy akkor látta Lemmyt utoljára, Mikkey így válaszolt: „Egyáltalán nem. A berlini koncert után még mielőtt szétszéledtünk, beszéltem Lemmyvel. Én Svédországba repültem, Phil Walesbe, Lemmy pedig Los Angelesbe, de először még elment Londonba egy-két éjszakára, hogy benézzen pár haverjához. Szóval bementem az öltözőjébe és mondtam neki, hogy válasszon ki két dalt az utolsó ’Bad Magic’ albumról, amiket még nem játszottunk, és tegyük be a koncertprogramba két olyan helyett, amik már voltak. Ő rábólintott, és megbeszéltük, hogy karácsony után találkozunk. Nem volt olyan szándéka, hogy nem tér vissza Európába játszani. Ahogy szoktuk, felmutattuk egymásnak a középső ujjunkat és hát igazából ekkor láttam őt utoljára.”
A dobos azt is felidézte, hogy Lemmy megpróbált változtatni életformáján, különösen azután, hogy az utolsó években sok egészségügyi problémája volt. „Azt gondolom, már túl késő volt, korábban kellett volna, ám ismerve Lemmyt, ő nem ilyen volt. A saját útját járta, ami azzá tette, amivé lett. Nem ismert kompromisszumot a zenében, a barátságban, az életformájában vagy bármiben, aminek köze volt a Motörheadhez. Mi hárman sokat beszélgettünk, és szó nem volt arról, hogy ő volna a főnök. Az igazság az, hogy mi hárman együtt alkottuk meg a varázst.”